C. W. LEADBEATER

 ASZTRÁL TÚLVILÁG

részlet-folytatás

 6. A felélesztett burok.

Ezt a lényt szigorúan véve egyálta lán nem lehet az emberiek közé beosztani, mert csak a külső ruhája, passzív, érzéknélküli héja, amely az ember tartozéka volt. Ami élettel, értelemmel, vággyal és akarattal bír, az mind az elemi lényé, amely élteti és az, bár valóban az ember gonosz gondolataiból származik, maga nem emberi. Ezért jobb, ha a mesterséges lények csoportjában beszélünk róla bő vebben, mert természete és keletkezésének módja akkor ért hetőbb lesz.

min dig rosszakaratú csábító démon, melynek rossz hatását csak erejének határoltsága korlátozza. Mint az ,,árnyékot”, ezt is  gyakran használják a néger varázslók borzalmas céljaik el érésére.

7. Az öngyilkos, és a hirtelen halál áldozata.

Könnyen ért hető, hogy az, akit teljes erőben és egészségben erőszak vagy baleset hirtelen elszakít az élettől, az asztrális világban egész más körülmények közt találja magát, mint azok, akik végelgyengülésben vagy betegségben halnak meg.

A szerencsétlenül járt, vagy öngyilkos esetében ez az elő készítés nem történik meg, és a princípiumok visszavonulását találóan ahhoz hasonlították, amikor éretlen gyümölcsből té pik ki a magvát. Az asztrális anyag legdurvább részéből sok csüng még a személyiségen, amely ezáltal kénytelen a hete dik, vagyis legalacsonyabb síkon maradni. Már fent említet tem, hogy ez nem éppen kellemes lakóhely, de nem mindenki számára egyformán. Azok az áldozatai a hirtelen halálnak, akiknek a földi élete tiszta és nemes volt, nem vonzódnak ehhez a síkhoz, és azért itt tartózkodásukat vagy „a teljes feledés bol dog tudatlanságában töltik, vagy nyugodt szunnyadásban, mely tele rózsaszín álmokkal”.

Másrészt, akinek a földi élete alacsony, állatias, önző és érzékies volt, az teljes tudatában lesz annak, hogy mennyire nem kívánatos ez a régió, és lehetséges, hogy igen gonosz lénnyé fejlődik. Mindenféle rémes kívánságok által feltüzelve, melyeket már nem elégíthetnek ki, mert nincs fizikai testük, az ilyen emberek szenvedélyeiket médium, vagy más befolyá solható egyén által elégítik ki, és ördögien örülnek, hogy ha az asztrális világ minden káprázata segítségével sikerül másokat is ugyanazokba a kilengésekbe vezetni, melyek az ő számukra oly károsaknak bizonyultak.

„Ezeket a hinduk pisâchá-nak, a középkor írói incubusoknak és succubusoknak nevezik, ők az iszákosság és falánkság, kéj és zsugoriság, túlzott ravaszság, gonoszság és kegyetlenség dé monai, akik áldozataikat szörnyű bűnökre csábítják és gyönyörködnek tetteik eredményében”.

 Ebből a csoportból szár maznak a kísértők, a keresztény irodalom ördögei, de az ő hatalmuk megtörik a tiszta lelkület és nemes cél előtt; mit sem tudnak kezdeni az olyan emberrel, aki előbb nem maga báto­rította fel magában azokat a bűnöket, melyekre csábítani akarják.

Aki látnoki képességgel bír, gyakran láthatja ezeknek a szerencsétleneknek tömegeit mészárszékek, kocsmák, vagy még rosszabb hírű helyek körül, ahol durva befolyások talál hatók, melyekben ők gyönyörködnek, és ahol olyan férfiak kal és nőkkel találkozhatnak, akik hozzájuk hasonlók és még fizikai testükben élnek.

Az ilyen lény számára szörnyű szeren csétlenség, ha hasonlelkű médiummal találkozik, mert ez nemcsak borzasztó asztrális életét hosszabbítja meg lényegesen, hanem meg nem határolt időre megújítja erejét, mellyel rossz karmát teremthet.

 Ezáltal nemcsak legalacsonyabb rendű jel lemet készít magának legközelebbi testöltésére, hanem azt is kockáztatja, hogy a birtokában levő értelmi erejének nagy részét elveszti. Ha elég szerencsés és nem találkozik befolyásol ható egyénnel, aki által szenvedélyeit kielégítheti, akkor be nem teljesült kívánságai lassanként felemésztik önmagukat, és a szenvedés, mellyel ez a folyamat jár, nagyban elősegíti az elmúlt élet rossz karmájának lerovását.

Az öngyilkos helyzetét még az is bonyolultabbá teszi, hogy elhirtelenkedett tettével megnehezítette az egónak, hogy ala csonyabb részét visszavonja magába, ami által még különböző veszélyeknek teszi ki Megjegyzendő, hogy ez a csoport, valamint az árnyékok és a felelevenített burkok is kisebbfajta vámpíroknak nevez hetők, mert amikor arra alkalom adódik, azzal hosszabbítják meg létüket, hogy a befolyásolható emberi lények életerejét elvonják. Ez az oka annak, hogy miért olyan fáradt néha a médium és a szeánsz látogatói utólagosan.

Aki az okkultizmust tanulmányozza, az megtanulja, hogyan kell támadásaiktól vé dekezni, de enélkül a tudás nélkül nehéz megakadályozni annak, aki az ilyen lények útjába kerül, hogy többé-kevésbé hozzájárulásra ne kényszerítsék.

 8. A vámpír és ember farkas.

E két még rettentőbb, de szerencsére ritka lehetőséget kell említeni, mely bár sok tekin tetben nagyon eltér egymástól, egy csoportba tartozik, mert közös tulajdonságuk a földöntúli borzalom és végtelen ritka ságuk.

 Ez utóbbi talán onnan származik, hogy ezek valójában régebbi fajok hagyatékai,

Nekünk, akik az ötödik gyökérfajhoz tartozunk, annyira fejlettnek kellene lennünk, hogy az ilyen szörnyű sors lehetet len legyen számunkra, és majdnem ott is tartunk már, hogy ezeket a szörnyű lényeket középkorbeli meséknek tekintjük

. Azonban még most is előfordulnak néha, főleg olyan orszá gokban, ahol sok a negyedik fajbeli vér. A róluk szóló népies mesék valószínűleg sokszor igen túlzottak, de mindazonáltal van ezeknek a Kelet-Európában parasztoknál szájról-szájra járó borzongató történeteknek valami rettentő komoly hátterük.

Ezeknek a fő jellemvonásai már nagyon ismertek; tipikus vám pírtörténet Sheridan „Carmillá”-ja és Stoker „Draculá”-ja, bár ezek csak regények.

Az okkult irodalom olvasói tudják, hogy lehetséges olyan aljas, önző, gonosz és állatias életet élni, hogy az ember egész alacsonyabb értelmét behálózzák vágyai, és végül elválasztják magasabb énjében rejlő szellemi forrásától.

 Úgy látszik, né mely tanulmányozó azt hiszi, hogy ez egész mindennapos ese mény, és tucatjával találkozunk ilyen léleknélküli emberekkel, de ez szerencsére nem úgy van.

Az embernek az önzetlenség vagy szellemiség minden szikráját el kellene nyomnia magá ban, hogy olyan gonoszságra tegyen szert, amely által egész személyiségét elveszthesse, és a visszamaradó egyéniség fejlő dését gyengítse;

 Az emberfarkas, bár éppilyen szörnyű, kissé másfajta karma következménye, és talán inkább az asztrális világ élő lakói közé kellene számítanunk, mert mindig az ember életében nyilvánul meg először ilyen alakban. Ehhez mindenképpen legalább annyira kell a varázslathoz érteni, hogy az asztrál testet ki tudja vetíteni az illető.

Amikor egy egészen kegyetlen és állatias ember teszi ezt, akkor bizonyos körülmények közt más asztrális lények meg ragadják és materializálják, nem az emberi formájában, ha nem valami vadállat, rendesen farkas alakjában, melyben az után végigvadássza a környéket, és nemcsak állatokat, hanem embereket is megöl, hogy vérszomját kielégítse, és a gonoszo két is, akik őt hajtják.

Ebben az esetben, mint minden rendes materializációnál, minden seb, melyet az állati formán ütnek, reperkusszió által az emberi formán mutatkozik. A fizikai test halála után az asztráltest (mely valószínűleg tovább is ugyanabban az alak ban jelenik meg) kevésbé sebezhető. De akkor kevésbé ve szélyes is, hacsak nem találkozik alkalmas befolyásolható egyénnel, aki által materializálódhat. Az ilyen megnyilvánu lásban valószínűleg sok az étertestből, és talán még a fizikai test gáznemű és folyékony anyagából merített anyag. Úgy látszik, mindkét esetben sokkal messzebbre tud ez az asztrál test a fizikaitól eltávolodni, mint máskülönben lehetséges olyan jármű számára, amely bizonyos mennyiségű éteranyagot tar talmaz.

Korunkban az ilyesmit gúnyosan a tudatlan parasztok buta babonájának szokták nevezni, de aki az okkultizmust gon dosan tanulmányozza, rá fog jönni, hogy mint a fenti esetek ben is, sokszor a látszólag értelmetlen jelenségek mögött a ter mészet homályos és elfelejtett valóságai rejlenek, és jól teszi, ha éppoly elővigyázatos az elfogadásban, mint a visszautasí tásban. Aki az asztrális világot akarja felkutatni, nem kell, hogy az ilyen kellemetlen teremtésektől féljen, mert, mint már em­lítettem, most már nagyon ritkák, és az idő folyamán számuk szerencsére fogy. Mindenesetre többnyire csak fizikai testük közvetlen szomszédságában szoktak maradni, természetük anyagiasságánál fogva.

 9. A szürke világ lakója.

Már megmagyaráztam, hogy a vámpír és emberfarkas idejüket múlták, hogy egy régebbi gyökérfaj fejlődéséhez tartoztak, és mi már ezen a különleges megnyilvánulási formán túlfejlődtünk. De az a fajta ember még köztünk van, aki kétségbeesetten csüng fizikai életén, mert nincs bizonysága semmi más életről. Erősen anyagi volt fizikai életében, és azon túl nincs semmi sejtelme, semmiféle elképzelései, úgyhogy őrült félelem vesz erőt rajta, mikor meg kell válnia tőle.

Előfordul, hogy az ilyen emberek vadul igyekeznek a fizi kai élettel valami kapcsolatot visszaszerezni. Ez legtöbbjüknek nem sikerül, lassanként abbahagyják a küzdelmet, és akkor rögtön elvesztik öntudatukat, majd nemsokára felébrednek az asztrális világban. De azoknak, akik elég erősek, egy időre sike rül csak részleges kapcsolatot is létesíteni étertestük marad ványaival, sőt néha még fizikai testük részecskéivel is, melyek hez makacsul ragaszkodnak.

Azt mondhatjuk, hogy a halál definíciója a fizikai test teljes és végleges elválása az éteri hasonmásától, vagy más szó val: a fizikai test feloszlása azáltal, hogy az éterrész vissza vonul az alacsonyabb részből. Amíg ez a kapocs fennáll, elő fordulhat a katalepszia, transz vagy narkózis esete; ha ez az összeköttetés végleg megszűnik, akkor beáll a halál.

Amikor az ember visszavonul halálakor a sűrűbb testéből, magával viszi ennek a testnek éteri részét, de ez az éteranyag önmagában nem tökéletes jármű, hanem csak egyiknek a része. Ezért, amíg éteranyag csüng az emberen, addig sem az egyik, sem a másik síkon nem lehet. Fizikai érzékszerveit elvesztette, és az asztráltestét nem használhatja, mert még az éteranyag felhőjébe van burkolva. Egy ideig egy nyugtalan és kényel metlen szürke világban vándorol tehetetlenül, amelyben sem a fizikai, sem az asztrális eseményeket nem láthatja tisztán, csupán néha egy-egy pillanatra, mintegy sűrű ködön át.

Nincs semmi ok, amely bárki számára ezt a kellemetlen séget és szenvedést szükségessé tenné, de az ember attól fél, hogy ha elereszti öntudatának fonalát, akkor örökre elveszíti és megsemmisülhetne, ezért kétségbeesetten kapaszkodik a ma radványba. Idővel el kell, hogy engedje, mert az éteri hason mása feloszlik, és a lakója egész boldogan belép a teljesebb és tágabb életbe.

Ilyen emberek néha kétségbeesetten, sőt jajgatva sodród nak az asztrális világban. Egyike a legnehezebb feladatoknak, nekik segíteni és meggyőzni őket arról, hogy nem kell mást tenniük, mint félelmüket elfelejteni, és merevségüket meg lazítani, és akkor maguktól elmerülnek a vágyva várt békébe és feledésbe. Úgy látszik, úgy tekintik az ilyen tanácsot, mint a hajótörött, akinek a parttól távol azt parancsolják, hogy engedje el a deszkát, amelybe kapaszkodik, és bízza magát a viharos tengerre.

10. A fekete mágus vagy tanítványa.

Ez az egyén az elhunytak második csoportjának felel meg az ellenkező póluson, vagyis a tanítványnak, aki itt vár az újraszületésre. De ebben az esetben ahelyett, hogy engedélyt kérne az előmenetelnek ily szokatlan módjára, az ember varázslat által szembeszáll a fejlődés természetes törvényének, néha igen borzasztó módon.

Könnyű volna ezt a csoportot különböző alosztályokra osz tani, aszerint, hogy mi a céljuk, módszerük és életük hossza ezen a síkon, de ők nem vonzó tárgyai a tanulmánynak, és aki az okkultizmust tanulmányozza, csak azt akarja tudni, hogy miként lehet őket elkerülni. Csak annyit kell még meg említeni, hogy minden ilyen emberi lény mások rovására hosszabbítja meg életét a természetes határokon túl azáltal, hogy valaki másnak az életét valami módon felszívja.

1. Öntudatlanul alkotott elemi lények.

Az elemi esszencia számtalan fajtája, mely minden oldalról körülveszi az embert, kiválóan befolyásolható az emberi gondolat által.

Még a kósza gondolatnak is az a hatása, hogy hirtelen sebesen mozgó, múló formák felhőjét hívja elő, melyet fent leírtunk. Most azt nézzük, hogyan hat az emberi értelemnek határozott cél tudatos gondolata vagy vágya.

Az előidézett hatás igen meglepő.

A gondolat megragadja az idomítható elemi esszenciát, és rögtön megfelelő alakú élő lényt formál belőle, mely ha egyszer így létrejött, többé nincs megalkotójának alárendelve, hanem saját életét éli, amelynek hossza megfelel az őt életbehívó gondolat vagy kívánság ere­jének. Tény az, hogy csak addig él, amíg a gondolaterő össze tartja. A legtöbb ember gondolatai olyan múlók és határozat lanok, hogy az általuk formált elemi lények csupán egy pár percig, vagy néhány óráig élnek. De egy gyakran ismételt gondolat vagy komoly kívánság által alkotott elemi lény na pokig is élhet.

Az átlagember gondolatai nagyobbára önmagára vonat koznak, ezért az elemi lények, melyeket életbe hívnak, körü lötte lebegnek, és igyekeznek az őket éltető gondolat ismétlését előidézni, mert az ilyen ismétlések nem új elemi lényeket alkotnak, hanem már létezőknek adnak új erőt és életet. Aki  gyakran és tartósan kívánja ugyanazt, olyan asztrális kísérőt alkot magának, mely hogyha újabb és újabb gondolattal táp lálja, évekig üldözheti, és mind erősebbé válik, s az embert mindjobban hatalmába keríti. Ha ez a vágy gonosz volt, akkor könnyen érthető, hogy hatása a jellemre milyen végzetessé válhat.

Még több jót vagy rosszat teremt az ember gondolataival, melyeket másokról gondolt, mert ezek nem maradnak alkotó juk körül, hanem az illető köré csoportosulnak, aki a gondolat tárgyát képezi.

 A jóságos gondolat vagy jókívánság bárki iránt barátságos mesterséges elemi lényt alkot és vetít feléje.

Ha a kívánság határozott, mint például az, hogy az illető betegségéből felgyógyuljon, akkor az elemi lény olyan erőt képvisel, mely fölötte lebeg, és előmozdítja gyógyulását, és el hárítja azokat a befolyásokat, amelyek a gyógyulást hátráltat ják.

 Az elemi lény, mely így működik, meglehetős értelmes nek és alkalmazkodónak látszik, holott tényleg csupán olyan erő, mely a legkisebb ellenállás irányában halad, állandóan ugyanegy irányba nyomulva hasznát veszi minden adott veze téknek úgy, mint a tartályban levő víz nyomban megtalálja egy tucat zárt cső között az egy nyitottat, és kiözönlik rajta.

Ha a kívánság csak határozatlan általános jókívánság, akkor is annak megfelelően az elemi esszencia csodás befolyásolhatósággal olyan lényt alkot, mely erejét legelőnyöseb ben és a legkönnyebben elérhető módon árasztja az illetőre. Mindenesetre a kiárasztható erőmennyiség és az elemi lény élettartama az eredeti gondolat vagy kívánság erejétől függ, mely megalkotta. Bár az is előfordul, hogy más ugyanoda irányuló jókívánság és barátságos gondolat éltetheti, erősítheti és meghosszabbítja életét.

Továbbá úgy látszik, hogy mint minden más lényt, az az ösztönszerű vágy serkenti, hogy életét meghosszabbítsa, mely által visszahat megalkotójára mint olyan erő, mely állandó  ismétlését igyekszik előhívni annak az érzésnek, mely őt létre hozta. Másokat is hasonlóképpen befolyásol, akikkel találkozik, de ez a kapcsolat természetesen nem olyan tökéletes.

Mindaz, amit itt a jókívánságok és barátságos gondolatok hatásáról elmondtunk, az ellenkező irányú rossz kívánságokra és haragos gondolatokra is vonatkozik.

 Ha elgondoljuk, hogy milyen nagymennyiségű irigység, gyűlölet és szeretetlenség létezik a világban, könnyen megérthetjük, hogy micsoda szörnyű teremtések láthatók a mesterséges elemi lények közt.

 Akinek a gondolatai vagy vágyai rosszindulatúak, állatiasak, érzékiek vagy fukarok, az magával viszi saját fertőző légkörét, teli azokkal az undok lényekkel, melyeket teremtett, és melyek  kísérő társai. Az ilyen ember nemcsak maga sajnálatraméltó, hanem veszedelmes embertársai számára, mert aki szerencsét lenségére találkozik vele, az ki van téve az őt körülvevő ször nyűségek hatásában rejlő erkölcsi fertőnek.

Az irigy vagy féltékeny gyűlölet érzése egy másik sze mély iránt gonosz elemi lényt küld az illetőre, mely fölötte lebeg, és gyenge oldalát keresi, hogy azon át hathasson.

Ha az  ilyen érzés kitartó, akkor az elemi lényt állandóan táplálja, és ezáltal hosszú időre nyújthatja nem kívánatos tevékenységét.

 Csak akkor hathat arra, aki felé irányították, ha az illetőnek is van valami rokonhajlama.

 A tiszta gondolkozású és rendes életű ember aurájáról lehullnak az ilyen befolyások, mert mit sem találnak, amibe belekapaszodhatnának,

s azért egy különös törvény hatása alatt teljes erejükkel visszahatnak eredeti alkotójukra.

 Benne rokonteret találnak tevékenységük számára, és így a rossz kívánságának karmája ugyanazt a lényt használja eszközül, melyet ő maga hozott létre.

Alkalomadtán előfordul, hogy az ilyen mesterséges elemi lény különböző okoknál fogva sem a céljára, sem küldőjére nem tudja erejét kiontani, és akkor vándorló démonná válik.

Az elemi lényt könnyen magához vonzza az, aki hasonló érzelmeket táplál, mint amelyek alkották.

Az elemi lény ez által serkenti az érzelmeket, hogy belőlük erőt nyerjen, vagy pedig ráontja rossz befolyásának egész tömegét, amint erre alkalom nyílik. Ha elég erős, gyakran gyakran megragad valami arra haladó burkot, és benne lakik egy ideig, mert azáltal takaré kosabban tudja kezelni borzasztó készletét. Ilyen formában médiumon át tud megnyilvánulni, és a jól ismert barát szere pében, melynek magát tetteti, néha még olyan emberekre is hathat, akiket máskülönben nem igen tudna befolyásolni.

Mindez mutatja, hogy milyen fontos gondolataink fölött szigorúan uralkodni. Sok jóindulatú ember, aki szóban és tett ben nagyon óvatos, ami felebarátai iránti kötelességét illeti, azt hiszi, hogy gondolatai nem tartoznak másra, és ezért különböző irányba hagyja őket kicsapongni anélkül, hogy észrevenné, hogy gonosz romboló lényeknek seregével népesíti a világot.

Ijesztő felvilágosításként hatna az ilyen emberre, ha ala posan megértené a gondolat és kívánság hatását, mellyel mes terséges elemi lényeket teremt, másrészt sok szeretetteljes és hálás léleknek nagy vigaszul szolgálna, akik le vannak sújtva, mert úgy érzik, hogy jótevőik bőkezű jósagát nem tudják viszonozni. Barátságos gondolatot és őszinte jókívánságot épp oly könnyen és hathatósan küldhet a legszegényebb, mint a leggazdagabb, és majdnem mindenkinek módjában van, aki fáradságot vesz magának, hogy szeretett rokonai, barátai vagy gyermekei mellé őrangyalszerű lényeket állítson, ha a világ bármely részében tartózkodnak is.

Sok anyának a szeretetteljes gondolatai és imádságai vál tak gyermekének őrangyalává, melyek segítették és védték. Kivétel csak az olyan majdnem lehetetlen eset, amikor a gyer mekben nem volt semmi, ami a jóra felelt volna. Az ilyen őr angyalt gyakran lehet látnoki képességgel látni, és volt olyan eset is, amikor egyikük eléggé materializálódott, hogy pilla natnyilag fizikai szemmel is láthatóvá vált.

Oldal: ASZTRÁL VILÁG folytatás
GYÓGYULÁS SZELÍD GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2024 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat