Aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit, nincsen semmije, az élete is  semmi,

 semmi sem lesz belőle.

Lehet, hogy így elkerülheti a bánatot és a szenvedést,

de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon, érezzen,

változzon, növekedjen, szeressen és éljen.

Megfosztja önmagát a saját

szabadságától.

Mert csak az lehet igazán szabad, aki mer kockáztatni.

                                                              "Anonymus"

  

Sok dolog mára már megváltoztatható, ami ebben a műben szerepel ,hiszen lehetőség mindenki előtt nyitott arra, hogy letegye a több száz vagy ezer életeken át hurcolt jácmáit,ami konfliktusokat okoz családon és életeken belül!

Amiért mégis érdemes elolvasni és a tudás alapjának tekinteni,az az ,hogy így működik  az élet –univerzum ,az egymáshoz való viszonyaink így alakulnak ki így működnek!

 

 de , ha akarjuk élhetünk az új energiák adta lehetőséggel,vagy játszuk tovább a magunk kicsiny játékait.

A választás joga a Szabad akarat elvén  ma már mindenkinek adott!!

Én kipróbáltam és ténylegesen működött !!

                                    

KARMA

AZ OK-OKOZAT TÖRVÉNYE

  

Az ember minden létrehozott gondolata megjelenik a belső világban, és aktív lénnyé válik

azáltal, hogy összekapcsolódik, mondhatni egyesül egy elementállal, vagyis a birodalmak

fél-intelligens erőinek egyikével.

Aktív intelligenciaként él tovább, – elmeszülte teremtményként,

– hosszabb-rövidebb ideig, ami arányos az eredeti, ıt létrehozó gondolattevékenység

erősségével.

Így a jó gondolat aktív, jótékony erőként, a gonosz pedig

kártékony démonként él tovább.

 Az ember így népesíti be állandóan közvetlen környezetét

sajátos világával, telíti képzelete, vágyai, ösztönzései és szenvedélyei szüleményeivel:

egy olyan áramlattal, amely erősségével arányosan hat minden vele kapcsolatba

kerülő érzékeny, vagy ingerlékeny szervezetre.

 A buddhista ezt „Skandha”-jának nevezi;

a hindu pedig a „Karma” nevet adja neki.

Az adeptus tudatosan hozza létre ezeket a formákat; a többi ember öntudatlanul vetíti ki ıket.

The Occult World (Az okkult világ), 4. kiadás, 89, 90. old.

Soha szemléletesebb képet nem kaptunk még a karma alapvetı természetérıl, mint ezekbıl a szavakból,

amiket K.H. Mester egyik korai levelébıl vettünk. Ha ezeket világosan, teljes jelentıségükben

megértjük, minden e fogalmat övezı zavar legnagyobbrészt eltőnik, és megértjük a karma mőködésének

fı alapelvét. Ezért ezek lesznek a tanulmány menetének legjobb irányjelzıi, kezdeni

pedig az ember teremtıerıinek átgondolásával fogjuk. Mindaz, amire bevezetésként szükségünk

van, az, hogy világos fogalmat alkossunk magunkban a törvény megváltozhatatlanságáról és a természet nagy világairól.

 

A TÖRVÉNY MEGVÁLTOZTATHATATLANSÁGA

 

Szinte közhely, hogy törvények világában élünk, hogy megmásíthatatlan törvényekkel vagyunk körülvéve.

      Ha azonban ezt a tényt valóságosan és visszavonhatatlanul elismerjük, és valóságnak

látjuk a gondolati-, az erkölcsi- és az anyagi világban egyaránt, bizonyos tehetetlenség érzése vesz rajtunk erőt,

mintha egy hatalmas erő markában éreznénk magunkat, amely magával ragad, és oda

sodor, ahová akar.

Ennek épp az ellenkezője a valóság, mert ez a hatalmas erő, amikor megértjük,

engedelmesen odavisz minket, ahová mi akarjuk: a természet minden erejét olyan mértékben használhatjuk,

amilyen mértékben megértettük azokat, – „a természetet engedelmességgel hódítjuk

meg”,

 – és ellenállhatatlan erői azonnal rendelkezésünkre állnak, mihelyt tudással velük és nem

ellenük dolgozunk.

 Beláthatatlan  tartalékaiból kiválaszthatjuk azt, amelyre célunk eléréséhez

akkor és ott szükségünk van, és éppen megváltozhatatlanságuk biztosítja sikerünket.

A törvény megváltozhatatlanságán múlik a tudományos kísérlet biztossága, minden eredmény

megtervezésének és a jövő előrelátásának képessége. Erre támaszkodik a vegyész, biztos lévén abban,

hogy a természet mindig egyformán felel, ha Ő pontosan adja a kérdéseit. Az eredmények

megváltozását eljárásának eltéréséből származtatja, nem pedig a természet megváltozásából. Ugyanígy

van ez minden emberi cselekvéssel; minél inkább tudáson alapul, annál biztosabb az előre jelzett eredmény,

mert minden „véletlen” a tudatlanság, az ismeretlen vagy figyelmen kívül hagyott

törvények mőködésének eredménye.

 Az értelmi és erkölcsi világban ugyanúgy, mint az anyagiban,

az eredmények előre láthatók, tervezhetők és kiszámíthatók.

 A természet sohasem csal meg bennünket;

saját vakságunk az, ami megcsal bennünket.

A növekvő tudás minden világban növekvő

hatalmat jelent, és a mindentudás azonos a mindenhatósággal.

Ennek a törvénynek ugyanolyan változatlannak kell lennie a mentális és erkölcsi világokban,

mint amilyennek az anyagiban elvárjuk, minthogy a világegyetem az

Egy kiáradása és az, amit törvénynek

nevezünk, nem más, mint az Isteni Természet kifejeződése. Ahogy minden az Egy életből

árad ki, úgy tart fenn mindent az egy Törvény; a világok úgy nyugszanak

 az Isteni Természet e

szikláján, mint egy biztos, változatlan alapon.

 

 

A TERMÉSZET VILÁGAI

 

Ahhoz, hogy a Mester által javasolt módon tanulmányozzuk a karma mőködését, világos elképzelést

kell alkotnunk magunknak a világegyetem három alsóbb síkjáról vagy területéről, és a velük

kapcsolatos alapelvekről.

A síkok nevei a bennük mőködő tudat állapotát jelzik.

 Ebben egy ábra

lehet segítségünkre, amely bemutatja a síkokat a velük kapcsolatos alapelvekkel és az eszközöket,

amelyekben egy tudatos lény látogathatja azokat.

A gyakorlati okkultizmusban a tanuló megtanulja

felkeresni ezeket a síkokat, és saját kutatásai alapján az elméletet tudássá átalakítani.

A tudat a legalacsonyabb eszközt, a sőrő testet használja a fizikai síkon való mőködésére, és ebben

az agybeli képességek határai köré van szorítva.

 A finomtest kifejezés mögött az asztráltestek

változatai rejlenek, illetve azok, amelyek a pszichikus síknak nevezett nagyon bonyolult terület változó feltételeihez illenek

. A devacháni síkon két jól meghatározott szint van, a formai és a forma

nélküli szint; az alsón a tudat egy mesterséges testet, a maya-virupát használja, de az értelemtest

kifejezés megfelelınek látszik, mert jelzi, hogy az anyag, amiből áll, a manasz síkjához tartozik.

A forma nélküli szinten a kauzáltestet kell használnia.

A buddhi síkjáról szükségtelen beszélni.

 

SÍK PRINCÍPIUM

Atma

TEST

Szusuptikus Buddhi Szellemi test

Devacháni Manasz Kauzáltest

Mentáltest

Pszichikus

vagy

asztrális

Káma-manasz: felsıbb pszichikai

Káma: alsóbb pszichikai

Finomtest

Fizikai Linga-sharira

Sthula-sharira

Étertest

Sőrőtest

 

Az anyag, ami ezeken a síkokon található, nem egyforma, és általában véve mindegyik sík anyaga

sőrőbb, mint a fölötte lévıé.

 Ez megfelel a természet analógiájának, mert a fejlıdés lefelé a ritkából

a sőrőbe, a finomból a durvába halad.

Azon kívül ezeken a síkokon a lények hatalmas hierarchiái

laknak, a szellemi régiók magasztos intelligenciáitól az anyagi világ legalsórendőbb, féltudatos elementáljáig.

Minden sík minden részecskéjében szellem és anyag van összekapcsolódva, –

minden részecskének anyag a teste, és szellem az élete, – és e részecskék minden független halmazát,

mindenfajta, minden típusú elkülönült formáját ezek a lények éltetik, fajtájukban változva a

forma fokozatának megfelelıen. Nem létezik olyan forma, amelyet ne így lelkesítenének, de a formát

éltető lény lehet a legmagasztosabb intelligencia, a legalsórendőbb elemi lény, vagy a közöttük

található számtalan seregnyi lény bármelyike.

Azok a lények, amelyekhez pillanatnyilag közünk lesz, fıleg a pszichikai síkhoz tartozók, mert

ezek alkotják az ember vágytestét (káma-rupa), – érzelemtestét, ahogy gyakran nevezik, – valóban

beleépülnek annak asztrális mintájába, és éltetik az ember asztrális érzékeit. ők, – hogy szakkifejezéssel

éljünk, – az állatvilág forma-elemlényei, a változások közvetítıi, amelyek a rezgéseket érzésekké alakítják át.

A kámai elementálok legszembeszökőbb jellegzetessége az érzékelés, az a képesség, hogy nemcsak

felelnek a rezgésekre, hanem érzik is azokat, és a pszichikai sík zsúfolt ezekkel a tudatosság

különbözı fokain lévı lényekkel, amelyek mindenféle ráhatást felvesznek, és érzésekké alakítanak át.

 Bármely lény, amelynek olyan teste van, amelybe ezek az elemlények vannak beépítve, képes érezni, az ember pedig ilyen testen keresztül érez.

 Az ember nincs tudatában teste részecskéinek, sőt

még sejtjeinek sem; azoknak saját tudatuk van, amellyel az ember vegetatív életének különböző folyamatait végzik.

 Az az ember viszont, akinek testét alkotják, nem osztozik tudatukban, tudatosan

nem segíti vagy hátráltatja őket abban, ahogy válogatnak, asszimilálnak, kiválasztanak, építenek, és

nem képes bármely pillanatban tudatát összekapcsolni szíve egyik sejtjének tudatával, hogy pontosan

megmondhassa, az mit csinál. Tudata rendes körülmények közt a pszichikai síkon mőködik, sőt

 

a magasabb pszichikai régiókban is, ahol az elme mőködik, ez a kámával keveredő értelem, mint hogy

a tiszta értelem nem mőködik az asztrálsíkon.

Az asztrálsík zsúfolva van olyan elementálokkal, amelyek hasonlók az ember vágytestét alkotókhoz,

és amelyek az alacsonyabb rendű állatok egyszerőbb vágytestét is alkotják.

Az ember természetének

ezzel a részével közvetlen összeköttetésbe kerül ezekkel az elementálokkal, és rajtuk

keresztül kapcsolatot hoz létre minden körülötte lévı, számára vonzó vagy visszataszító tárggyal.

Akaratával, érzelmeivel, vágyaival befolyásolja ezt a számtalan lényt, amelyek érzékenyen válaszolnak

minden érzéshullámra, amelyet az ember minden irányban kibocsát. Saját vágyteste segédeszközként

mőködik, és ahogy a kívülröl jövő rezgéseket érzésekké kapcsolja össze, ugyanúgy

bontja szét a belsejében támadó érzéseket rezgésekké.

 

 

A GONDOLATFORMÁK LÉTREHOZÁSA

 

Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy jobban megértsük a Mester szavait.

Az értelem saját területén,

a magasabb pszichikai sík finomabb anyagában mőködve képeket, gondolatformákat hoz

létre. A képzelıerıt nagyon pontosan nevezték el az elme teremtıképességének és ez a szó szoros értelmében igazabb, mint azt sokan hiszik, akik ezt a szót használják.

Ez a képzelőerıő kép-teremtés

az értelem jellemző képessége, és a szó csupán nehézkes kísérlet, hogy részben ábrázoljon egy mentális képet.

Egy elgondolás, egy mentális kép összetett dolog, esetleg egy egész mondat szükséges

ahhoz, hogy részletesen leírjuk, ezért kiragadjuk egy szembetőnı alkotóelemét, és egy szóval megnevezve ezt a részt, tökéletlenül fejezzük ki az egészet.

 Ha azt mondjuk „háromszög", a szó egy

képet hív elı a hallgató elméjében, amelyet hosszan kellene leírnunk, ha pontosan akarnánk szavakkal érzékeltetni.

Mindent elkövetünk, hogy jelképekben gondolkozzunk, azután fáradságosan és

tökéletlenül szavakban összegezzük jelképeinket. Azokban a tartományokban, ahol az értelem értelemhez szól, tökéletes kifejezés van, messze túl azon, mint ami szavakkal átadható.

 Még a korlátozott

formájú gondolatátvitelnél sem szavakat, hanem elképzeléseket küldenek.

 Egy szónok mentális

képeiből akkora részt önt szavakba, amennyit csak tud, ezek a szavak pedig a hallgatóság elméjében a szónokéhoz hasonló mentális képeket hívnak elő.

 Az elme nem szavakkal, hanem képekkel, képzetekkel

dolgozik, a felmerülő viták és félreértések fele pedig abból származik, hogy az emberek

különböző képekkel társítják ugyanazokat a szavakat, illetve különböző szavakkal fejezik ki ugyanazokata képeket.

A gondolatforma tehát egy mentális kép, amelyet az elme teremtett vagy formált a magasabb

pszichikai világ anyagából, amelyben a fent említettek szerint mőködik.

 Ez a forma, amely e régió

anyagának gyorsan rezgő atomjaiból áll, rezgéseket indít mindenfelé maga körül.

 Ezek a rezgések

minden olyan lényben hang- és színérzéseket keltenek, amelyek képesek azokat megfelelően feldolgozni,

amint pedig a gondolatforma kifelé halad, vagy lefelé süllyed, – bármelyik kifejezést

használjuk szívesebben, hogy az átmenetet kifejezzük, – az alsó pszichikai régiók sőrőbb anyagába,

ezek a rezgések, mint egy éneklő-szín, minden irányt erőteljesen áthatnak, és a gondolatformához, – amelyből kiindultak

– hívják az adott színhez tartozó elementálokat.

Az összes elementál, – éppúgy, mint minden egyéb dolog a világegyetemben,

– a hét elsődleges sugár, a fény hét eredeti fiának egyikéhez, vagy másikához tartozik.

 

 A fehér fény előtör a Harmadik

Logoszból, a megnyilvánult Isteni Elméből a hét sugár formájában,

„a trónus előtt lévő hét Szellem”

formájában, a sugarak mindegyikének pedig megvan a maga hét alsugara és így tovább egymást követı kisebb részegységekben.

 Ezért a végtelen különbségek közepette, amikből a világegyetem

felépül, különböző kisebb részegységekbe tartozó elementálok vannak, ezek egy színnyelven

kommunikálnak, amely azon a színen alapul, amelyhez tartoznak.

 

Ezért őrizték mindig olyan óvatosan a hangok, színek és számok igazi tudományát,

– a számokon alapul mind a hang, mind a szín, –

mert az akarat ezeken keresztül szól az elementálokhoz, a tudás pedig hatalmat ad az uralkodáshoz.

 

K. H. Mester nagyon érthetően szól erről a szín-nyelvről.

Azt mondja:

 

„Hogy is értethetnétek

meg magatokat, hogy parancsolhatnátok ezeknek a fél-intelligens erőknek, amelyek velünk nem

kimondott szavakkal, hanem hangokkal és színekkel érintkeznek, a kettőjük rezgése közötti összefüggés megteremtésével?

 

Mert a hang, a fény és a szín a legfontosabb tényezők az intelligenciák

ilyen fajtájának kialakításában,

Ezek olyan lények, amelyek létéről fogalmatok sincs, hinnetek sem

szabad bennük, – ateisták és keresztények, materialisták és spiritiszták, mind felhozzák saját érveiket egy ilyen hit ellen,

 

– a tudomány pedig valamennyinél erősebben ellenzi az ilyen lealázó babonában

való hitet.”

A múltat tanulmányozók emlékezhetnek itt-ott előforduló, egy szín-nyelvre vonatkozó homályos

utalásokra; emlékezhetnek arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent kéziratokat különböző

színekkel írták, és hogy a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. De nem akarom ezt az

érdekfeszítő dolgot mellékvágányra terelni.

Minket csak az a tény érdekel, hogy az elementálok

1 A.P. Sinnett: Occult World (Okkult világ) 100. old.

7

színekkel szólíthatók meg, és hogy a szín-szavak olyan érthetőek számukra, mint a kimondott szavak

az emberek számára.

Az éneklő-szín árnyalata a gondolatformát létrehozó indíték természetétől függ.

 Ha az indíték

tiszta, szerető, jótékony természető,

 a létrehozott szín olyan elementált hív a gondolatformához,

amely felveszi azokat a jellegzetességeket, amelyeket az indíték rányom a formára, és az így meghatározott módon cselekszik

. Ez az elementál belép a gondolatformába, hogy mint annak a lelke

viselkedjen, és így egy független lény jön létre az asztrálsíkon, egy jótékony természető lény.

Másrészt,

ha az indíték természetében tisztátlan, bosszúvágyó, gonosz, a létrehozott szín olyan

elementált vonz majd a gondolatformához, amely ugyanúgy felveszi az indíték által a formára nyomott jellegzetességeket, és az így meghatározott módon cselekszik.

Ebben az esetben is belép az

elementál a gondolatformába, hogy mint annak a lelke viselkedjen, és így egy független lény jön létre az asztrálvilágban, egy kártékony természető lény.

 

 Például, egy haragos gondolat vörös villanást

okoz, mert a gondolatforma úgy rezeg, hogy vöröset hoz létre; ez a vörös felvillanás hívójel az

elementálok számára, azok pedig a hívó felé száguldanak, és egyikük belép a gondolatformába, ami

azt romboló, bomlasztó fajtájú önálló tevékenységre képesíti.

 

Az emberek folyamatosan beszélnek ezen a szín-nyelven egészen öntudatlanul, és így maguk köré

hívják az elementálok rajait, amelyek megtelepednek a létrehozott különböző gondolatformákban.

 

Így van az, hogy az ember a közvetlen környezetét saját világával népesíti be, telíti képzelete,

vágyai, ösztönzései és szenvedélyei szüleményeivel.

 Önmagunk által teremtett angyalok és démonok

tolongnak körülöttünk minden oldalról, mások javának és kárának okozói, és saját javunk és

kárunk hozói,

– bizony, ez egy karmikus sereg.

A tisztánlátók látják a színek állandóan változó villanásait a mindenkit körülvevő aurában: így

fordít le az asztrálvilág minden gondolatot, minden érzést az asztrális látás számára láthatóan. A

közönséges tisztánlátónál valamivel jobban fejlett személy látja a gondolatformákat is, és látja a

színvillanások keltette hatásokat az elementálok tömegeire.

 

 

A GONDOLATFORMÁK TEVÉKENYSÉGE

 

E meglelkesített gondolatformák élettartama elsősorban kezdeti erősségüktől függ, az energiától,

amellyel emberi létrehozójuk telítette őket, másodsorban pedig a létrehozásuk után a létrehozó vagy

mások által ismételt gondolat útján nekik juttatott tápanyagtól.

Életüket ilyen ismétléssel folyamatosan

meg lehet újítani,

az olyan gondolat pedig, amelyen töprengenek, amely ismételt meditáció tárgya,

nagyon tartós formát nyer a pszichikai síkon. Mivel a hasonló természető gondolatformák

vonzzák és kölcsönösen erősítik egymást, ezért ebben az asztrális világban eleven, nagy intenzitású

és energiájú formát hoznak létre.

 

A gondolatformák létrehozójukkal egy –jobb kifejezés híján így kell neveznünk, – magnetikus

kötelékkel vannak összekapcsolva. Azok visszahatnak rá, és az általuk keltett hatás újratermeli önmagát.

A fent említett esetben pedig, ahol egy gondolatforma ismétlés által erısödik, nagyon határozott

gondolatszokás jöhet létre, egy minta formálódhat, amelybe könnyedén áramlanak a gondolatok,

– segítık, ha nagyon magasztos természetőek, mint egy nemes eszmény, de legtöbbször hátráltatók,

a mentális növekedés akadályozói.

Álljunk meg egy pillanatra a szokás ilyen kialakulásánál, minthogy kicsiben nagyon hatékonyan

mutatja be a karma mőködését.

 

Tegyük fel, hogy kapunk egy olyan kész elmét, ami mögött nincs múltbeli tevékenység, – ez

természetesen lehetetlen, de a feltételezés adja meg a szükséges különleges kiindulási pontot. Elképzelhetjük,

hogy egy ilyen elme tökéletes szabadsággal és spontán módon mőködik, és hoz létre

gondolatformát. Ezt sokszor megismétli, amíg egy gondolat-szokás, egy határozott szokás alakul ki.

Így az elme öntudatlanul is ebbe a gondolatba csúszik, erői ebbe fognak áramlani az akarat minden

tudatos szelektáló tevékenysége nélkül.

Tegyük fel továbbá, hogy az elme kezdi helyteleníteni ezt a gondolat-szokást, és nyőgnek érzi

fejlődésében. Eredetileg az elme spontán tevékenysége következtében, kész vezetéket létrehozva

megkönnyítette a mentális energiák áramlását, ez viszont most korláttá vált.

 Ha ettől meg akar szabadulni,

azt csakis az elme újabb önkéntes, a meglévő bilincsek lerázására és végleges széttörésére

irányuló tevékenységével érheti el.

Eőttünk áll egy kis ideális karmikus ciklus, amin gyorsan fussunk át: a szabad elme létrehoz egy

szokást, majd ezen korlátok között kényszerül mőködni, viszont a korláton belül megtartja szabadságát,

és belülről dolgozhat ellene, amíg végül elhasználja. Természetesen eleinte sosem vagyunk

szabadok, mert ezekkel a bilincsekkel megterhelve jövünk a világra, amelyeket saját magunk készítettünk

a múltban; de a folyamat, minden egyes bilincs esetében a fenti kört írja le, – az elme készíti,

viseli, és használat közben lereszeli.

A gondolatformákat létrehozójuk konkrét személyek felé is irányíthatja, akiket segíthet vagy

bánthat velük, az ıket lelkesítı elementálok természetének megfelelıen. Nem puszta költıi képzelıdés,

hogy jókívánságok, imádságok és szeretı gondolatok értékesek azok számára, akiknek küldik

ıket; ezek egy védısereget hoznak létre, ami körülveszi a szeretett személyt, és sok rossz befolyást,

és veszedelmet hárítanak el.

Az ember nemcsak létrehozza és szétküldi saját gondolatformáit, hanem mágnesként magához is

vonzza mások gondolatformáit a körülötte lévő asztrálsíkról, azokat, amik a saját meglelkesített

gondolatformái típusához tartoznak.

Így kívülröl hatalmas energiatöbbleteket vonzhat magához, és

teljesen rajta múlik, hogy ezek az erők, amelyeket a külső világból saját magába épített, jó vagy

rossz természetőek-e.

Ha az ember gondolatai tiszták és nemesek, jótékony elementálok seregeit

vonzza magához, és lehet, hogy néha csodálkozik, honnan kapta a megvalósításhoz szükséges erőt,

amely úgy tőnik, – és jól tőnik – neki, lényegesen meghaladja saját erejét. Ugyanígy egy romlott és

alantas gondolkozású ember kártékony elementálok seregeit vonzza magához, és ezzel a gonosz

energiatöbblettel olyan bőnöket követ el, amelyek megdöbbentik, ha visszanéz rájuk. Biztosan valami

ördög kísértett meg, fog panaszkodni; és valóban ezek a démoni erık, amelyeket saját gonoszságával

hívott magához, adtak hozzá kívülrıl erőt.

 

A gondolatformákat lelkesítı elementálok, legyenek azok jók vagy rosszak, összekapcsolódnak

az ember vágytestében lévı elementálokkal, valamint az ember saját gondolatformáit lelkesítı

elementálokkal, és így kezdenek benne dolgozni, noha kívülrıl érkeznek. De ehhez magukhoz hasonló

elementálokat kell találniuk, amikhez hozzákapcsolódhatnak, különben nem tudnak erıt kifejteni.

Az ellentétes gondolatformák elementáljai taszítják egymást, és a jó ember saját légkörével,

aurájával visszaszorít mindent, ami romlott és kegyetlen. Védıfalként veszi körül, és tartja távol

tőle a gonoszt.

Az elementálok tevékenységének van egy másik fajtája, ami messzeható következményekkel jár,

ezért nem hagyhatjuk ki a karmát létrehozó erők előzetes áttekintéséből. Az imént említettekhez

hasonlóan erre is vonatkozik az a megállapítás, hogy ezek a gondolatformák benépesítik a környezetet,

ami dinamikus erısségével arányban visszahat bármely, vele kapcsolatba kerülı érzékeny

vagy ideges természető szervezetre. Bizonyos mértékig majdnem mindenkire hatnia kell, bár minél

érzékenyebb a szervezet, annál nagyobb a hatás. Az elementálok hajlamosak arra, hogy a hozzájuk

hasonlókhoz vonzódjanak, azonos jellegő egységekbe csoportosuljanak, mivel bizonyos értelemben

társas lények. Amikor pedig az ember kibocsát egy gondolatformát, az nem csak vele kapcsolódik

össze magnetikus kötelékkel, hanem a hasonló fajtájú gondolatformák felé is vonzódik, és ezek az

asztrálsíkon összegyőlve jó, vagy rossz erıt formálva, esetleg egyfajta kollektív lényt hoznak létre.

A hasonló gondolatformák megfelelı jellemzıinek ilyen felhalmozódása gyakran erısen befolyásolja

a családi, helyi és nemzeti véleményeket. Egyfajta asztrális légkört teremtenek, amin keresztül

minden látszik, ami mindent átszínez, amire a tekintet irányul, és visszahatnak az adott csoportba

tartozó emberek vágytesteire, válaszrezgéseket indítva el bennük.

 Az ilyen családi, helyi

vagy nemzeti karmikus környezet nagymértékben módosítja az egyén tevékenységét,

és óriási mértékben korlátozza esetleges tehetségeinek kifejezési képességét

 Tegyük fel, hogy bemutatunk neki

egy eszmét, amit ı csak ezen a légkörön át lát, amelynek át kell azt színeznie, és komolyan eltorzíthatja.

Itt tehát messze ható karmikus korlátokról van szó, amelyekkel később még számolnunk kell.

Az így csoportosult elementálok befolyása nem korlátozódik csupán arra, amit az emberekre

vágytesteiken keresztül gyakorolnak.

Ha ezt a kollektív lényt, ahogy elneveztem, romboló típusú

gondolatformák alkotják, az azokat lelkesítő elementálok romboló erőként mőködnek, és gyakran nagy pusztítást végeznek az anyagi síkon.

Mint a romboló energiák örvényei, termékeny forrásai a

„szerencsétlenségeknek”, a természeti megrázkódtatásoknak, viharoknak, ciklonoknak, hurrikánoknak,

földrengéseknek, árvizeknek. Ezek a karmikus következmények is további figyelmes vizsgálatot igényelnek.

 

A KARMA KÉPZŐDÉSE ÁLTALÁBAN

 

Miután megértettük az ember és az elementál-birodalom közötti viszonyt és az elme formaképző

energiáit, – valóban teremtő energiáit, amivel életre hívják az előbb leírt élő formákat – abban a

helyzetben vagyunk, hogy legalább részben megértsünk valamit a karma keletkezéséről és mőködéséről egy életszakasz alatt.

Inkább „életszakasz”-t mondok, mint „élet”-et, mert az élet túl keveset

jelent, ha a mindennapi, egy testetöltést jelentö értelmében használjuk, viszont túl sokat, ha az egész

életet értjük alatta, ami sok testben töltött szakaszból és sok azon kívüli szakaszból áll. Életszakasz

alatt az emberi létezés egy kis ciklusát értem, annak fizikai, asztrális és devacháni tapasztalataival,

beleértve visszatérését a fizikai küszöbéhez, – azt a négy megkülönböztethetı szakaszt, amelyeken

a lélek keresztülhalad, hogy beteljesítse ciklusát. Ezeken a szakaszokon újra és újra áthalad az Örök Vándor,

miközben jelenlegi emberiségünkön keresztül utazik, és bár a tapasztalatok minden ilyen

ciklusban mind mennyiségileg, mind minıségileg nagyon változnak, a ciklus az átlagember számára

ebből a négy szakaszból áll, semmi másból.

Fontos megérteni, hogy a fizikai testen kívüli lét sokkal hosszabb, mint az abban való lét, a

karmikus törvény mőködése pedig csak hiányosan érthető, hacsak nem tanulmányozzuk a lélek mőködését annak test nélküli állapában.

Emlékezzünk az egyik Mester szavaira, aki rámutatott, hogy a

testen kívüli élet az igazi élet.

„A vedantisták, akik elismerik a tudatos lét kétféleségét, a földit és a szellemit, csak az utóbbit

említik, mint vitathatatlan valóságot.

 Ami a földi életet illeti, tekintve annak változékonyságát és rövidségét, az nem egyéb, mint az érzékeink káprázata.

 Életünket a szellemi szférákban kell valóságosnak

<

Oldal: KARMA
GYÓGYULÁS SZELÍD GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2024 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat