GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL

Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt,a szímbólumokat és a feltétel nélküli hitet amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette . A gyógyítás által mi magunk a gyógyítók is gyógyulunk. Ez a szeretet varázsereje!


    ALEXY E.

PRÁNÁJÁMA

CSODÁK ÉS MISZTIKUMOK

jogi.jpg 

A KELETI JÓGIK ÉS FAKÍROK
TITKOS TUDOMÁNYA

"részlet" 


„Csak egyetlen igazi, törekvésre érdemes cél van: az erkölcsi ideál megvalósítása. T. i. az emberi nyomorúságot enyhíteni s az emberi boldogságot növelni”

                                                              Carneri.

Ajállom e könyv elolvasását mindenkinek,a neten e könyvtárban megtalálható.

Vannak, akik azt tartják, hogy a boldogsághoz vezető utat nem lehet körülírni, a boldogságot nem lehet könyvből megtanulni.

Azonban, nemde, minden tudást többé-kevésbé könyvek vagy előadások útján sajátítunk el. S a boldogság és a siker olyan tudomány, mint a logika, aritmetika, geneológia s a többiek. Igen, a boldogság nemes érzete, az önerőnkből kivívott, a sorstól mintegy kierőszakolt siker a legmagasabb, a legszükségesebb tudomány: az élet tudománya, mely nélkül - mint Huxley mondja - állatként, vakon engedelmeskedő rabjai vagyunk a nagy sakk játékosoknak, a ránkható erőknek.

arra a meggyőződésre jutunk, hogy az emberiség továbbfejlődési versenyében az a nép, az a nemzet a legboldogabb, az aratja a legnagyobb sikereket a kultúra és a művelődés terén, amely tudva vagy öntudatlanul a természetben uralkodó erőmértékek törvényeit követi

A boldogságról pedig azt mondhatom:

Ne legyünk igényeinknek rabszolgái!

Csak az az ember lehet igazán boldog, csak az az ember élvezheti a siker gyönyöreit, aki mindig tehetségéhez, egyéni energiakészletéhez méri igényeit, aki tudja érezni: én ennyit meg ennyit érő atomja vagyok a társadalom testének, egyéni értékemért tehát ezeket meg ezeket az előnyöket követ­hetem, esetleg fogyatkozásaimért ezeket meg ezeket a hátrányokat kell elszenvednem. A tartós boldogság és megelégedés gyökere tehát az önmegismerés.

Egyéni erőinek és tehetségeinek megismerésére elkerülhetetlenül szüksége van minden embernek, aki az életben tevékeny részt akar venni és a maga boldogságára és mások megelégedésére, elismerésére óhajt működni. Szükségünk van erre a megismerésre, hogy reálisan, elfogulatlanul lássunk.

Ennélfogva, ha ugyanolyan sikert akarunk, mint X. Y., akkor ugyanolyan pszichikai és fizikai tényezőkre, azaz ugyanolyan fokú erőkre kell szert tennünk, mint amelyek egyenlő értékűek és hatásúak azokkal, melyek X. Y. sikerét idézték elő.

Mert az ok és okozat törvényein alapult és fejlődött világéletben nincs véletlen szerencse vagy szerencsétlenség, nincs az előző okoktól független cselekedet, gondolat. Hogy is mondja dr. Pekár Károly? „A fejlődés, az élet szoro­san láncolatos tények eredménye. Véletlen nincs. Csak tudásunk határának elpalástolására szolgál ez az ügyes kifejezése a nyelvhasználatnak.”

A fejlődés alacsonyabb fokán az ember sorsát nem magában kereste, hanem azt valamely magasabb erő befolyásának tulajdonította.

A pogány magyarok Okán-nak nevezték ezt a min­denható, nagy erőt, amely mindennek okozója,

„Okán”, a régi, buddhista filozófia értelmében gyökeret,

Vámbéry Ármin orientalista tudós és kutató meghatározása szerint pedig annyit jelent, mint érteni, tudni, hallani. Ok és tudás tehát régi idők óta szorosan összefügg. Belőle származtak az okosság és oktalanság fogalmát jelző szavak, valamint a világ és az élet kormányzójának a neve: „Okán”. Az „ok” felismerése az életművészetnek, a vallásnak és bölcsességnek alapja. Ez a kauzalitás.

A kauzalitás tételén épült fel az erkölcsi jellem helyes fogalma s az erkölcsi felelősség tudata is. Az ember az etika szempontjából szabadon akar és cselekszik, de öröklött és fejlesztett hajlamaiból alakult a jelleme s a kauzalitás, vagy a teozófusok hite szerint a karma törvényei­nek tekintetbevételével cselekszik és gondolkozik. Ellenben az, akit csak a pillanat benyo­másai uralnak, nem pedig a benső kauzalitás tudatának érzete, az nem cselekszik szabadon, hanem valósággal csak rabszolgája a reáható erőknek és saját idegeinek. Szerintem az az igazán erkölcsös ember, aki felelősséget vállal minden tettéért, akinek minden gondolatát, cselekedetét a kauzalitás tudata lelkesíti át.

Tehát nem vádolhatjuk a Végzetet, az Istent, s az Eget igazságtalansággal.

Mert a természet sem jutalmat, sem büntetést nem oszt, csak a saját tetteink, érzéseink és gondolataink okozta eredményt kapjuk jó, vagy rossz értelemben véve. Nem magunkon kívül, hanem bensőnkben, az emberben, önmagunkban kell kutatnunk sorsunk rugóit. Ha nyomorgunk és szerencsétlenek vagyunk, úgy ez az előttünk élt emberi generáció hibája. Mert ezer és ezer elszakíthatatlan kötelék fűz minket a múlthoz, úgy magunk, mint az előttünk élt emberek életéhez, gondolatai­hoz, érzéseihez és cselekedeteihez. Ez determináltságunk, melyet magunkkal hozunk e világra.

A tudatlanság nyomasztó sötétségével, rabszolgaságával együtt elmúlnak a gonosz ármány, az ördög s az érdemtelennek is szerencsét osztó babonák és jószellemek ködös fantomjai, melyekkel hajdan eget-földet benépesítettek.

Mi más egyebek volnának ezek, mint a bennünk nyugvó erők tökéletlen szimbólumai?

De midőn az ember teljesen öntudatra ébredt, mindennek a miértjét kutatván, tekintetét először az égre irányította, s ott az Úr képzelt aranyos trónja és a hófehér angyalok helyett számtalan apró világot pillantott meg:

az erők ok és okozati láncolatát, egy megváltozhatatlan törvényt

 - ez a nagy felfedezés azon­ban nem fosztotta őt meg Istenben és az örökkévalóságban való hitétől, sőt ellenkezőleg, még fokozta érdeklődését a bennünket is átható Nagyhatalom igazságos törvényei iránt.

Belátta, hogy az embernek, aki rosszat cselekszik, jóllehet nem kell ugyan tartania Istennek közvetlen bosszújától, de önmaga elől, a benne működő isteni erők kauzális hatásától nem menekülhet.

......Ma már nincs olyan ,hogy karma,......

mindannyian a jelenben elkövetett hibáiért felel csak legyen az gondolati érzelmi.......

Ugyanazok a hathatós természeti erők éppúgy alkalmazhatók jó, miként gonosz eredmények létrehozására, hasonlóan a villamosáramhoz, mely éppoly jól funkcionál, ha gyilkosságra, mintha valamely üdvös jócselekedetre használják. Következésképpen a helytelenül, vakon alkal­mazott erők szerencsétlenséget, a céltudatosan kihasznált energiák pedig áldást, boldog­ságot és sikert hoznak.

Azért tehát, aki élvezni óhajtja a boldogság napjának lelket-testet üdítő, megifjító sugarait, aki sikereket akar aratni, annak ismernie kell az ok és okozat rejtett hatásának harmonikus összhangját, hogy üdvöt árasztó, kellemes dallamokat csalhasson ki a világrendező életerők hatalmas orgonájából

Sokan fejcsóválva tanakodnak, vajon milyen titokzatos eszközökkel élnek a jógik és fakírok, hogy az átlag emberi felfogásnak csodaszámba menő dolgokat tudnak művelni:

egy óra lefor­gása alatt a magból virágot, sőt fát növelnek, amelyen gyümölcs terem; a levegőbe emelked­nek, elevenen eltemettetik magukat és meghatározott időben ismét feltámadnak, stb.

Érthetet­len rejtély ez a legtöbb ember előtt.

Aki azonban a dolgok mélyébe tekint, az lassan ráeszmél, hogy voltaképpen nem is csodákkal állunk szemben, hanem a természeti törvények ismerői­nek cselekedeteivel, amiket megfelelő lélegzés, gondolatkoncentráció és bizonyos szuggesztív „mantramok” elmondása által hoznak létre.

Az úgynevezett „csodák” nyitja és magyarázata, hogy minden erő tulajdonképpen ugyanazon forrásból ered, csak rezgési számaiban és következésképpen atomjai elhelyeződésében külön­bö­zik; épp azért az erők átváltoztathatok.

Ekként ami nekünk olykor csodának tűnik fel, semmi egyéb, mint az erőknek szemünk előtt történő átváltoztatása.

A legfinomabb éternem a tejash tattva - a fémhordó éter.

Ennek az elemnek a rezgései hordják a világosságot, mely az egyenlő-szárú háromszög alakjában  hullámzik tova. Maga a fényforrás egy zárt egyenlőszárú D háromszöget alkot. Az a-b a fény iránya, c a hullám magassága, c-b pedig a szimmetrikus rendszer vonala, amelyben a fény atomjai kisugárzásuk folyamán mindig visszatérnek. Ugyanis a vibráló atomnak mindig vissza kell térnie eredeti irányába.

A hanghordó éter hullámzási formája hasonlít a fülkagyló formájához.

Az anyagot, amelyet áthat, pontozott formában hozza, mégpedig úgy, hogy a pontocskák kissé kiemelkednek a síkból. Ezek apró rohamokban mozognak tova, mégpedig minden irányban, vagyis olyan­formán, mint amikor követ dobnak az állóvízbe, a víz felületén tovamozgó körfodrok.

A hang nemcsak az éterben, de a szilárd anyagban is olyan rezgéseket, apró hullámzásokat idéz elő, melyek a hang tovahaladási formájának megfelelnek. Ha ezek a hullámzások a túl erős hang következtében túl nagyok, falakat képesek ledönteni.

Az ákása mindent áthat, azért nincsenek korlátai.

Míg a fénynek az igen sűrű anyag gátakat állít, addig a hang többé-kevésbé minden anyagon győzedelmeskedik. A fény és hang tovaterjedésének lehetősége abban rejlik, hogy az útjában álló anyagot megfelelő rezgésbe hozza. A hang tovább tud terjedni a sűrű anyagban is, mert azt meg tudja rezegtetni, de a fény, melynek anyaga finomabb, nem képes, vagy csak igen csekély mértékben képes a sűrű anyagot a magáéhoz hasonló rezgésbe hozni s így vastag falak, sziklák, vagy vastag földréteg, mint gátlók lépnek fel. Néha a legsötétebb odúban is ott remeg a fényhordó éter, de a nap­fénytől érintetlenül.

Beszéljünk az érzésthordó éterről, a váyuról.

Ráma Prashád-ban, mint szférikus formák vannak vázolva, melyek hullámzás vonala ilyenformán:  történik, vagyis hegyesszög-alakban, úgyhogy a hullámzási vonalak sűrűn egymás mellé kerülnek.

Az ízt hordó éter - apás tattva - hullámzása félholdalakú félköröket ír le és lefelé mozog. Ennélfogva valami összehúzó erőt hoz létre, íme az apás-hullámzások: ÈÈÈÈÈÈ.

Az illatot hordó éter: prithivi, ÿ négyszögű formákat alkot, melyek se lefelé, sem fölfelé nem haladnak, hanem a hullám irányában.

Ezek az öt éter-forma mozgási módozatai, amelyek öt érzékünket eredményezték: 1. alchasa, hanghordó-éter: hang; 2. váyu, érzéshordó-éter: érzés; 3. tejas, világossághordó-éter: látás és színérzék; 4. apás, ízhordó-éter: ízlés; 5. prithivi, szaghordó-éter: szaglás.

A fejlődési folyamatnál ezek az egymás mellett létező éterformák, amialatt formájukat és tulaj­donságukat megtartják, magukhoz vonzzák a többi tattvák tulajdonságait. Ez az úgyneve­zett pansikarana folyamata, vagyis a 65-nek az osztódása és egyesülése az örök eggyé.

Surja, az ismert rózsakeresztes úgymond:

„A tattvák látható anyagi testéből áll a világ. Mindenik tattvában a többi is benn foglaltatik”. Ez magyarázza meg az erők transzformáló­dásának lehetőségét: a fénynek hanggá, ízzé, hővé való átváltozását. S ez a magyarázata a kémiával, alchímiával és elektromossággal végzett mindenféle műveletnek.

A csodatevő az erők transzformálója, vagy az erők fokozója, ami vagy tudatosan, vagy extati­kus állapotban, öntudatlanul történik.

Minden embernek lénye bizonyos rezgési számokra van beállítva.

Ha két ember rezgési száma megegyezik, vagyis harmonikus hangot ad, létrejön a szimpátia.

Az alkalmazkodni-tudás mi más, mint embertársaink lelkéhez való hangolódni-, idomulni-tudás? Ez az első lépés a jógában.

Hogy mi az a jóga?

Önlegyőzés által nyert magasabb tudás.

És hogy ki az a jógi?

Aki magát teljesen legyőzte s a mindenség él benne; akiben az isteni szikra már nem parazslik, mint az átlagemberben, hanem lobog és világít. Vagy, mint a rózsakeresztesek mondjak: akiben a misztikus rózsa-Krisztus kinyílt.

Jógi és fakír között nagy a különbség.

A jógiban teljesedésbe ment a bölcsesség.

A fakír csak tanítvány, ő csak a fizikai törvényeket ismeri s ezzel hozza létre az úgynevezett csodákat.

Bölcsessége nem teljes, sőt okoskodása olykor téves úton halad.

A jógi azonban tévedhetetlen.

Sok fakír van és igen kevés jógi,

mert akik jógiknak nevezik magukat és a világban élnek s kérkednek ezzel a titulussal, azok nem jógik, hanem legfeljebb fakírok. Az igazi jógik, akik alig egynéhányan vannak, nem nevezik magukat sem bölcsnek, sem szentnek, hanem nagyon elvonultan élnek és csak igen kevesek előtt nyilvánulnak meg. 

Keleten jártamban, amikor Tibetben vándoroltam, eltévedvén, kedves, bölcs, középkorú hindu férfi szegődött vezetőmül, akinek társaságában szebbnél szebb vidékeknek és egy gyönyörű napfelkeltének és napnyugtának voltam szemtanuja.

Egy éjszakát töltöttem titokzatos ismerő­söm házában, ahol ritka vendéglátásnak, szférikus zenének és sok bölcs tanításnak örvend­hettem. De midőn néhány héttel később ugyanazon az úton visszafelé haladva, kerestem azokat a szép tájakat, amelyek elbűvöltek, sehol sem találtam, csak kietlen sziklák meredtek felém, így hát a sok szépség ama előkelő hindu jógi varázslata volt, amellyel fel akarta üdíteni a fáradt vándort.

„Varázslata” mondtam. Mi az a varázslat? ...

Átváltoztatása az erőknek gondolat-koncentrá­ció, mantramok - varázsszavak - és alkalmas lélegzés által. Ez a három együttvéve óriási hatalom.

Hogy mi a gondolat-koncentráció, azt tudjuk.

Gondolatainknak, ideg- és izomerőnknek teljes megfeszítésével egy dologra való irányítása. Például ezt gondolom:

„Azt akarom, hogy te én­bennem barátodat érezd!”

Mialatt ezt gondolom, idegeimből minden más érzést kiküszöbölök és erősen érezve, akarom, hogy szeress engem.


Ha egyedül vagyok, arccal kelet felé fordulva, kitárom karjaimat, hogy egy keresztet alkotok és karjaim izmait előbb kifeszítve, lassan becsukom ujjaimat és erős szeretettel érzem:

„Akarom, hogy szeress! Hallod? Szeretned kell engem, mert én a javadat akarom!”

S a mantram? ... Ó, azt nem lehet leírni, azt hallani kell!

Hallottam egyszer egy gyönyörű szemű, csúnya asszonyt imádkozni egy Mária-kép előtt. Ezek a szavak, sóhajok, mosolyok és nagy akarások, mantramok voltak. És Isten meghallgatta őt. Egyszer meg egy tűzimádó imá­jában volt alkalmam gyönyörködni. Valami elálmosító, majd felvillanyozó éneklése bizonyos szavaknak, hangoknak valami különös szuggeráló akcentussal, bizonyos rezgéssel megismé­telt hangok, szavak, imák: ezek a mantramok.

A tűzimádó ezekkel a mantramokkal a tüzet akarata szerint hol elhamvasztotta, hol meg egészen eloltotta és néhányszáz méterrel odább ismét kigyújtotta.

Kedves embertársam,

ha én egy ideig a szemedbe nézek és a szemeden át a lelkembe szívom a lelkedet és te az enyémet, s aztán énekelek neked és mondok neked szavakat a lelked hangján, amelyek jólesnek, amelyek megrendítenek, amelyek megörvendeztetnek és kicsit fájnak is neked, de buzdítanak és bíztatnak:

Előre, előre, én testvérem az Istenben!

Ez is egy mantram, egy ima...

Szenvedsz? Én is szenvedek, de örvendek a szenvedéseimnek, te is örülj nekik és nem fogsz annyira szenvedni, hanem örülni, én szeretett testvérem. Gyere csak felfelé, az öröm felé. Mert mindennap levetünk egy-egy terhet, törlesztünk egy-egy adósságot, minden­nap könnyebb lesz a mi terhünk, ha újabb adóssággal nem terheljük meg magunkat. Gyere csak felfelé, testvérem!

Ugye, most már érzed, hogy szeretlek és te is szeretsz engem és a mi testvéri szeretetünk Istent szolgálja.

De nemcsak egyedül a mantramok vezetnek a célhoz, hanem a sikernek talán legfőbb feltétele

a helyes lélegzés.

A lélegzés mikéntjétől rendkívül sok függ.

Mint Ruskin mondja:

„A tüdő a test erőfejlesztő gépezete.

A lélegzés pedig az indítóerő.”

Ha gyorsan és röviden lélegzel, majdnem mindig ingerült s ideges leszel, más szavakkal; betegesen elégedetlen és lehangolt.

Míg ellenben, ha megszokod, hogy mélyen lélegzel s a levegőt lassan szívod a tüdődbe s ugyanolyan lassan lélegzed ki, úgy jól fogod magadat érezni és semmisem fog egyhamar kihozni a sodrodból s a gondolataid tiszták lesznek.

Ha egyenesen tartod magad, nemcsak állás és járás közben, de ülés közben is és így lélegzel, harmónia és békesség uralja majd egész lényedet.

Ha erősen hajlott testtel ülünk, vagy állunk, tüdőnk és gyomrunk összenyo­módik, nehezen lélegzünk s így negatív gondolatok uralnak.

Ilyenképpen mindenkinek ideái iránt fogékonyak leszünk és védtelenek külső behatások ellen.

Szóval; nem tudunk önállóan gondolkozni.

De mihelyt teljes nagyságunkban kiegyenesedünk, mellünket kidüllesztjük és mélyen, egyenletesen lélegzünk, könnyebben ellenállunk mások befolyásának, mert ébernek és energikusnak érezzük magunkat.

Figyeljük meg egyszer, hogy a különböző testtartások miként hatnak gondolat- és érzésvilágunkra. Figyeljünk lélegzetünkre és érzéseinkre, amiket a gyorsabb és lassabb lélegzés kivált bennünk, s akkor majd ráeszmélünk esetleges testi és lelki nyomorúságaink egyik okára. A helyes lélegzés és a helyesen koncentrált gondolkozás által, ha ezt a kettőt egyesítjük, egészségre és sikerre tehetünk szert.

Teljes akaratunk és teljes öntu­da­tunk megfeszítésével mélyen lélegezzünk és eközben csak harmonikusra és szépre kon­centráljuk gondolatainkat, hogy régi rossz szokásaink mintegy álomban teljesen elmerüljenek. Az orrunkon át mélyen belélegzünk és azután lassan kilélegzünk. A kilélegzésnél ne gondol­j semmire.

Ha valaki megsért téged és te élesen vissza akarsz vágni, előbb végy mély lélegzetet és ne beszélj addig, amíg gondolataid teljesen meg nem nyugodtak.

Ez a módja a lélegzésnek véde­lem az élet minden viszontagságai közepette, mert erőt, hatalmat kölcsönöz és a nehéz napok­ban reményteljesebbé és vidámabbá tesz

Indiában a fakírok és brahmanok részére egész iskolája van a helyes lélegzésnek.

A bal orr­lyukat és ami vele összeköttetésben van, chungra radi-nak nevezik, vagyis az érnek, amelyet a Hold ural.

Viszont a jobb orrlyukat és ami azzal összeköttetésben van, sutja rodi-nak nevezik, vagyis az érnek, melyet a Nap ural.

Egy fizikailag teljesen egészséges ember lélegzését a normális fizikai törvények irányítják.

A fakír egy-egy órahosszat lélegzik egy-egy orrlyukon át. Az első tizennégy napon át, a hajnalpír idején, a bal orrlyukon keresztül folyik a lélegzés s aztán a jobb orrlyukon át, egy teljes órahosszat. Ezidő elteltével ismét a bal orrlyukon keresz­tül lélegzünk. Viszont a Hold fogyatkozása idején, az első napon napfelkeltekor a jobb orr­lyukon keresztül lélegzünk körülbelül egy óra hosszat, s aztán egyideig ismét a bal orrlyukon, majd ismét a jobb orrlyukon át. A másik orrlyukat ezalatt mindig egy ujjal kell összeszorítani.

Egy hindu megfigyelte, hogy a normális ember körülbelül egy óra hosszat az egyik és azután a másik orrlyukán át lélegzik. Ha az egyik orrlyukunk eldugult, öblítsük azt langyos sósvízzel. Egy liter vízbe kb. 13-16 gramm konyhasót oldjunk fel.

A három főér, amelyen át a lélegzés folyik: idá, pingala és susumna. Idá a hátgerinc bal­oldalán vonul végig, pingala a hátgerinc jobboldalán, susumna pedig a hátgerinc közepén. Az idá a balorrlyukkal, a pingala pedig a jobborrlyukkal van összeköttetésben.

Ha a lélegzés hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken a bal orrlyukon át történik, akkor rendes körülmények között a munka, amit az illető ezidőben végez, sikeres lesz, különösen, ha munkáját azon két héten át végzi, mikor a Hold növekedésben van. Ha a lélegzés vasárnap, kedden és szombaton a bal orrlyukon át történik, úgy vállalkozásunk, amelyhez kezdtünk, szerencsés lesz, különösen a holdfogyatkozás második hetében.

A lélegzés tudománya sok évszázados és a fakírok szerint az az ember, aki a törvényeit teljesen ismeri, az a természet erőit uralni képes

A jobban ismert titkok közé tartozik az a tény, hogy a lélegzés más és más hatású, aszerint, hogy az a jobb- vagy a bal orrlyukon át történik, mert a jobb orrlyukon át pozitív, a bal orrlyukon keresztül pedig negatív pránát szívunk be.

Egy óra leforgása alatt, midőn a lélegzés a jobb orrlyukon keresztül történik, ötször változtatja meg sajátságát.

Az óra első húsz percében a földi elem túlnyomó a lélegzésben, a következő tizenhat percben a vízelem uralkodik, az utánavaló tizenkét percben a tűzelem dominál, majd nyolc percig a levegőelemé az uralom, négy percig pedig az éterikus elemé.

A lélegzet, amelyben a földi elem uralkodik, a legdurvább fajta, amelyikben pedig az éterikus elem az uralkodó, az a legfinomabb.

Ha érdekel bennünket, hogy bizonyos időben milyen elem uralkodik, lélegzetünkön figyeljük meg, milyen nyomokat hagy leheletünk a tükör felületén.

Ha leheletünk négyszögű nyomot hagy a tükörlapon, akkor a földielem uralkodik benne, ha sarlószerű nyomot hagy, akkor a vízelem, ha sok kisebb-nagyobb pontot hagy a tükör felületén, akkor az annak a jele, hogy az éterelem előtérbe került bennünk.

Ha az embert valami arra kényszeríti, hogy napközben a balorrlyukon át vegyen lélegzetet, éjszaka pedig a jobborrlyukon keresztül, akkor a teste könnyűvé válik, szelleme pedig élesebb lesz. Ez az első lépés a levitációhoz. De a levitáció tulajdonképpen a „háta jóga” egyik gya­korlata, amelynek legmagasabb foka, hogy a beavatott, akarata megfeszítésével és bizonyos­fajú lélegzéssel minden támasz nélkül a levegőbe emelkedni képes.

A meditáció főleg a földi légkör harmonizálására irányul. A megfelelő lélegzés és megfelelő gondolkozás nagyon megkönnyíti az emberi testet, megtisztítja s élessé teszi a szellemet és általános megelégedést idéz elő. A levitáció művészetének teljessége abban áll, hogy a jógi a neki tetsző helyre tudja a testét transzferálni. Ez persze csak a legnagyobb jógik művészetéhez tartozik. A nagy Beda Vyas, a „Mahabaráta” szerzője, tudvalevőleg látszólag egész könnyű­szerrel odaröpítette testét, ahol szükség volt az ő külső megjelenésére.

Indiában jártamban történt, hogy egy jógival mentem látogatóba egy beteghez. A szegény ember félholtra váltan, szétroncsolt tagokkal feküdt a kórágyon. A jógi erősen ránézett a betegre, majd roncsolt tagjait simogatni kezdte, miközben valami érthetetlen mantramot mormolt. Majd egyszerre felkiáltott: - Kelj fel, egészséges vagy!

Az ember feltápászkodott, ámulva simogatta meg tagjait, majd felujjongva, kirohant az udvarra, a kelő Nap elé, hálát adni az Istennek gyógyulásáért.

Mikor szerényen megkérdeztem a jógit, hogy miként gyógyította meg olyan hirtelen azt a haldok­lót, a csodatevő ezt válaszolta:

- Ismerem a beteg testrészek helyreállításának szabályait. A beteg egyenlőtlen, diszharmoni­kus rezgéseket harmonikussá, egészségessé változtatom, mert ismerem az egészséges test rezgésének számait s azok törvényeit.

Ugyanez a jógi más alkalommal egy szegény árvagyereknek, aki nagyon vágyódott valamely játszótárs után, hófehér kis báránykát varázsolt elő a semmiből. És midőn csodálkozva kérdeztem a jógitól, hogy mint tette ezt, a szent férfiú röviden felelte:

- Odahaza van néhány bárányom s azok közül a legifjabbnak testét ott feloszlattam és ide­transzferáltam.

„Az igazi orvostudomány és a hit elválaszthatatlanul összefüggésben vannak egymással” - mondja Hartmann Eduárd.

Tagadhatatlan, hogy a sok gond és megpróbáltatás közepette semmi sem hajt olyan erővel Istenhez, mint a testi fájdalmak

A régi papok a mi modern orvosainkhoz képest valószínűleg tudatlanok és ügyetlenek voltak, de szívük telve volt hittel és szeretettel s így csodákat tudtak művelni.

 A szeretet enyhítő, gyó­gyító hatalma már az anyai szeretetben is megnyilvánul.

A gyermek, ha megüti magát, ösztön­szerűleg odasiet anyjához és a szerető kéz simogatása, az anya csókja enyhíti a fájdal­mat, meggyógyítja a sebet. 

 Minél nagyobb valakiben ez az önzetlen, segíteni ­vágyó, nagy, forró emberszeretet, annál inkább szolgájává tudja tenni fizikuma delejének erejét, hogy azzal magán és másokon segítsen, gyógyítson és enyhítsen.

Minden emberben kisebb-nagyobb mértékben megvannak ezek a titokzatos segítő és gyógyító erők, csak ki kell ezeket fejleszteni.

A legalkalmasabb fejlesztőmód az önlegyőzés s az önzetlenség gyakorlása, továbbá bizonyos mágikus módszerek.

Önzetlen, csupa szeretettől és csupa bensőséges tűztől áradó emberek már a legrégibb időkben is gyógyítottak kézrátevéssel.

Jellemzőek azok az esetek, mikor valamelyik szentéletű, csupa-szeretet pap által feladott utolsó kenet gyógyulást hoz a betegre.

A mai életben is vannak ilyen misztikus hatalommal rendelkező földi nagyságok, akik a nagy élet kerekét hajtják, akiknek csodálatos eredményeit csakis megszállottsággal vagy okkult erőkkel magyarázhatjuk meg.

Szuggesztióval vagy telepatikus úton legerősebben álomban lehet hatni.

Ha azt akarjuk, hogy valamely kívánságunk teljesüljön, főleg elalvás előtt kell arra gondolnunk.

Ha valakire tele­patikus úton akarjuk átvinni gondolatainkat, vagy valakinek gyógyulást, javulást szugge­rálunk, ezt olyan időben kell tennünk, amikor az illető elalvóban van.

Mint Thomson Jay Hudson mondja:

„Nehéz megérteni, hogy a tér csak egy formája az objektív gondolatnak és hogy egyáltalán nem gátolja a benyomások szubjektív átvitelét”. 


 Ha az ember mindezt tudja, csodálat tölti el, hogy milyen erő rejlik a gondolatban

és érzésben és belátja, hogy csak féken kell tartania és helyesen kell alkalmaznia gondolatait, érzéseit s akkor nem lesz többé a titokzatos erők által ide-odadobált vak sajkás, hanem erős, céltudatos gondolatokkal és erős, céltudatos, nemes érzésekkel felfegyverkezve fog kilépni az élet küzdő­terére, s így olyan erőkkel fog rendelkezni, melyek megvédik őt bajtól, betegségtől, s amelyek kellemessé teszik számára az életet.

Belátja, hogy az ember nagyszerűen fel van szerelve, s így minden rossz e földön elveszti számára tövisét.


A siker és boldogulás alapja a sikeres aktív gondolatkoncentráció.

Mint Brandler Pracht mondja:

„Gondolatvilágunk hason­ló a tengerhez; ha érzelmeink viharosak, akkor gondolatvilágunk olyanforma, mint a hullám­hegyek.

De ha érzésvilágunk csöndes, akkor gondolataink könnyedén hullámoznak ide-oda, miként a nyári szellőtől érintett hullámfodrok.”

A gondolatok megszámlálhatatlan mennyiségben jönnek létre, életük azonban határolt, csak­hamar új gondolathullámoknak csinálnak helyet, s az előbbiek, ha nem koncentráltuk, nem rögzítettük meg azokat, nyomtalanul eltűnnek.

De a negatív, vagyis a passzív állapot hullám­zás­mentes, tükörsima gondolat- és érzésvilágot követel. Úgy a nagy hullámoknak, mint a kis haboknak el kell múlniok, s a tengernek meg kell merevednie, le kell simulnia, mintha olajat öntöttek volna rá. Passzív állapotban agyunknak egy fehér, íratlan laphoz kell hasonlítania. Mindent el kell felednünk, még azt is, hogy vagyunk.

Amennyiben ekként a földi embert teljesen elnyomjuk és minden külső behatástól elzárjuk, ilymódon érzéketlenné tesszük a külső, anyagi világ iránt és lassan megnyitjuk lelkét a szellemi síkok finomabb rezgései iránt, melyek különben kevésbé hozzáférhetőek számunkra.

Semmit sem hallani, semmit sem látni, semmit sem érezni:

ez az igazi passzív állapot.

És ha így kikapcsolódtunk az anyagból, a magas, teremtő gondolatok áradata valósággal megrohan bennünket; gondolatok, eszmék s érzések, melyeknek hordozására rendes öntudat-állapotunk­ban nem is vagyunk képesek. Új, nem is sejtett tervek és meglátások ébrednek bennünk.

A passzív állapot mindenkire nézve értékes

A passzivitás a szellemnek megadja a lehetőséget, hogy testének funkcióit erősen befolyásolhassa; azonkívül ez az állapot szükséges a különböző okkult tehetségek kifejlesz­tésére is. Mivelhogy a szellemi síkon hasonló csak hasonlóhoz vonzódik, csak a diszharmó­niára hajlamos ember lehet a gonosz hatásoktól megszállva.

A negatív, vagyis passzív állapot kiváló csillapítószer mindenféle lelki emócióval szemben.

Passzív állapotban könnyen megbékül, megvigasztalódik az ember és reménnyel telik el a lelke. Aki rosszkedvű, elkeseredett, nyúljon e gyógyszerhez, s a megvigasztalódás okvetlenül bekövetkezik. Addig kell gyakorolni ezt az állapotot, míg körülbelül tíz perc után az abszolút nyugalom helyzetébe jutunk. Füleinket dugaszoljuk el, szemeinket kössük be és feküdjünk le, úgyhogy minden izmunkat elernyesszük.

Később gyakoroljuk a passzivitást nyílt szemekkel:

feszítsünk egy darab papirost rajztáblára és szögezzük rá a tekintetünket merően.

Majd gyakoroljuk magunkat az utcán s az üzletekben. Az utcán, hogy ne váljunk feltűnés vagy nevetség tárgyává, egy pontot kell kiszemelnünk, például egy kirakatot, mely tekintetünknek nyugvópontul szolgál. Ha például valamely tudo­mányos kérdést akarunk megvilágítani, koncentráljuk gondolatainkat először arra a témára, amelybe be akarunk hatolni, s csak azután helyezzük magunkat passzivitásba.

Ha mélyen és erősen lélegzünk, szervezetünk nagymennyiségű oxigént szív fel, melyre testünk háztartásának szüksége van. Az oxigénnal együtt finom éterrészecskéket is szívunk magunkba, melyek áthatják testünket s ott átváltozáson mennek keresztül és amellett tulajdon­sá­gaikkal a finomabb anyagú ódikus testünkre, vagyis asztráltestünkre is hatnak. Az asztrál­test a mély lélegzés által olyan erőt kap, hogy könnyen ellen tud állni a fizikai test hatalmának. Meg kell gondolnunk, hogy nekünk nemcsak ételre, de kellő levegőtáplálékra is szükségünk van.

Hogy helyesen táplálkozhassunk levegővel, előbb a következő gyakorlatokat kell végeznünk:

karjainkat egyenesen hol jobb, hol balfelé kitárjuk, azután karizmainkat megfeszítve, széles ívet írunk le karjainkkal, amit azzal végzünk, hogy kezeinket fejünk fölött összekulcsoljuk.

Majd magasra emeljük vállunkat, fejünket kissé hátrafektetjük, mellünket kidüllesztjük és szájunkat becsukjuk.

Ebben a helyzetben az orrunkon keresztül mélyen lélegzünk és a levegőt lassan a szájunkon át kibocsájtjuk.

Ezt a lélegzési gyakorlatot egymásután nyolcszor-tízszer megismételjük. Ha a teli lélegzéshez hozzászoktunk, akkor a lélegzetet hosszabb ideig, leg­alább tíz másodpercig vissza kell tartanunk és szintén tíz másodpercig kell kilélegeznünk.

Azután vagy tíz-tizennégy napig úgy kell a lélegzési gyakorlatokat végeznünk, hogy lassan a gyomrunkba hajtjuk a levegőt, majd pedig a hasüregbe és vissza, amennyiben, ha a gyomrunk­ba akarjuk nyomni a levegőt, akkor a mellkasunkat összehúzzuk s a gyomrunkat kifeszítjük; ha pedig a hasüregbe akarjuk nyomni a levegőt, akkor viszont a gyomrot húzzuk össze s a hasüreget tágítjuk ki.

E módszer által a solaris plexus, a szimpatikus idegrendszer centruma hasznos masszázsban részesül, minek következtében az ember pszichikai tulajdonságait kedvezően befolyásolja.

A solaris plexus, vagy másnéven napszövedék, a keleti jóga szerint szoros összeköttetésben áll az asztráltesttel.


Egy idő múlva a következő gyakorlatot is megkísérelhetjük:

az ember a belélegzésnél egészen hátrahajtja a fejét és csak a kilélegzésnél hozza normális helyzetbe. Később fekve végezzük a lélegzési gyakorlatokat. Mialatt a lélegzetet visszatartjuk, feszítsük meg valamennyi izmunkat, de ne hirtelen, hanem lassanként. Az izommegfeszítést a kéz izmainál kezdjük, majd a többi izmokra kerül a sor, csak a fej- és nyakizmokat hagyjuk normális állapotban. Az egyiptomi és perzsa főpapok a lélegzés tudományát szintén felvették a templomi misztériumok közé.

Hogy életünket teljessé és sikeressé tehessük, a második nagy segédeszközt kell megszerez­nünk,

azt, hogy tekintetünk kifejezésteljes és magnetikus legyen.







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 573
Heti: 1 132
Havi: 12 444
Össz.: 1 502 390

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: JOGIK TUDOMÁNYA
GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2017 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: májtisztítás - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »