tette: – Ne keverd össze a Haláltáncot az élet táncával. A mi szerzôdésünk a Danza della Morte.
– Nem értem pontosan, milyen szerzôdésrôl beszélsz, mondtam neki.
Hol az alku, hol a szöveg, hol az aláírás, hol az áldomás? Meg az áldomáspoharat,
volna veled az Auerbach-pincében, ahol te tokaji bort hamisítottál.
– Legalább azt ne mondd, hogy nincs aláírás! – kiáltotta ô. – Hogyan
pillanatban megy végbe. Nem, a szerzôdés általában hosszú, lassú
emelkedés vagy süllyedés. Hajszálereken hatol be az életetekbe, észrevétlenül
beszéltek. Csak egy dolog menthet meg benneteket, de azt nem én fogom
nektek megmondani. Különben is – folytatta most már higgadtabban
iszik Mefisztóval. Ezek a színképek csak arról szólnak, hogy a
kötött, tehát ô végül is jó. Látod, ebben a pillanatban már süllyed is, vagy
jobban mondva: hozzám emelkedik.
azért nem szeretném, ha olyasmiben vennék részt, ami nem tudatosult.
Nem szeretnék úgy járni, mint a polgárok a politikával. Úgy vélve, hogy
ördöge már rohan is velük ugyanabba az irányba. Például a polgár
hitre és vallásra szólít fel. Hányszor láttam ezt Velencében! De hagyjuk a
politikát, hoztam neked egy rajzot kiindulásul a boncoláshoz. Megrajzoltam
az emberi testben a vérerek fáját. Elhatároztam, hogy ezután minden
éjszaka hozok neked egy rajzot. Mert az ember alakját és tagjainak
minden megjelenési formáját szavakkal nem lehet leírni. Fel is kell
hagyni a szándékkal. A testet nem leírni, hanem lerajzolni kell. A lerajzoláshoz
pedig boncolni kell. Ezért – jelenthetem neked – vettem tegnap
egy embert. Szó szerint, nem egy hullát, hanem egy embert vettem. Hallottam
tegnapelôtt, hogy lesz egy hulla a kórházban, ha bemegyek, elvihetem.
Bementem, és még élt. Tudta, hogy megvettem, és fel fogom
boncolni a testét. Intett, hogy beszélni akar velem. Zavartan ültem le az
ágya szélére. Azt kérdezte, érzek-e iránta annyi részvétet, mint a madarak
engedjem. Nem vallottam be neki, hogy ember iránt nem nagyon tudok
részvétet érezni. Anyám halálos ágyán feküdt, de én még mindig felfirkáltam
a naplómba, hány fillért költöttem rá. Szegény anyám – most
ahogy ez a jólfésült ördög mondja, a Rend nagymestere. Mindig azt
most kiderül, hogy a dávidi vérvonal volt a döntô. Végül kiderül, hogy az
ember csak saját esze okán még igazi összeesküvô sem lehet.
Visszatérve az öreg hullajelöltre, képzeld, Mefisztofelesalai, azt
mondta, hogy olyan érzékenyen, a látás és értés olyan magas fokán boncoljam
a testét, mintha Krisztus testét boncolnám. Mikor ezt meghallottam,
szörnyû érzésem támadt, mint annak, aki észreveszi, hogy a gondolataiban
olvasnak, sôt borzalmasabb, mint akinek belelátnak az álmaiba.
Ki lehet ez az ember? Csak nem ô az, akire méla egyházatyák azt
mondják: testvérem Krisztusban? Vagy azt, hogy mindnyájan Krisztus
kortársai vagyunk. Folyamatosan velünk történik a Nagypéntek és a Feltámadás.
Harmadik álom
Elkezdtem. Bemetszett a kés, a koponyabôrön megnyílt a hasadék.
Egy egész éjszakán át dolgoztam, s látod, itt az elsô rajz.
– Látom – szólt a Lény –, szép rajz, könyörtelen. Halott rajzot készítettél
egy hulláról. Jó úton indulsz. Neked a halált kell megtalálnoda halálban,
a hús halálában.
– Miért gyûlölöd ennyire az emberi húst – kérdeztem.
– Mert meg akarom tudni, hogy az Isten miért váltott le bennünket
ebben a Testben rátok – felelte, majd számomra meglepôen így folytatta:
– Én is üdvözülni akarok.
Na, errôl a képtelenségrôl még álmomban sem nyitok vitát. Rossz belegondolni,
hogy a Sátán megtérése hogyan roppantaná meg az emberi
világrendet. Különben is idegesítô egy viccelôdô ördög. Szeretném viszont
már most megjegyezni, sokba fog kerülni neked ez az ügy. Tudod,
milyen félelmetes érzés éjszaka bemenni a hullaházba, eltalicskázni a kihûlt
tetemet, amely már a rigir mortis, a hullamerevség állapotában van,
és már megjelentek rajta a hullafoltok. Nem is tudom igazán, milyen önpusztító
tudásvágy képes rávenni erre a Charon ladikját taszigáló tettre?
– A hübrisz, fiam, a tudáson keresztül megszerezhetô hübrisz –
mondta Mefi, és én egy kicsit megborzongtam, hogy fiának szólított.
Leonardo a naplónak
Nézz utána a régi egyiptomi mumifikálás elôtti boncolásoknak és
hogy mit jelent: Ua ne ua.
Majd így folytatta: – Attól nem vacogsz, hogy ennek tizedéért is, amit te
csinálsz, másokat eretnekként megégetnének? Azon nem álmélkodtál,
hogy milyen könnyedén kijöhettél a börtönbôl, amikor homoszexualitással
vádoltak?
– De hiszen ok nélkül – méltatlankodtam én.
– Ok nélkül? Milyen ok kell ahhoz, hogy valakit elítéljenek? A mindenkori
hatalom mindig talál okot. Igazságszolgáltatásra és jogszolgáltatásra
csak együgyûek apellálnak. Ha valaki a hatalmak útjába áll, nem
menti meg semmi.
– Csak a szerencse – vetettem közbe.
– Amit te szerencsének vélsz, az a védettség – mondta ô, majd folytatta:
– Van világi és túlvilági védettség. A világi például az, ha egy család az
asszír kereskedô hercegektôl eredve a velencei dózsékon át, lombard
arisztokrataságon keresztül az angol királyi házig egy származási vonalon
elpusztíthatatlan. És van a te eseted, a beavatott védettsége. Ezért
engedhetsz meg mindent magadnak. Egy prûd korban kötéltáncos eleganciával
egyensúlyozgathatsz a szexualitás másoknak tabuvá tett határain.
Úgy festhetsz eretnekséggel kacérkodó képeket, hogy nem üldöznek
érte, hanem ünnepelnek. Bátrabb vagy, mint a Borgia pápa. Ô csak
földi vérfertôzést követett el.
– Megdöbbentesz – szóltam közbe. Melyik képekre gondolsz?
– Tudod azt te! Ki van az Utolsó vacsora-képeden Krisztus mellett, és
Keresztelô Szent János miért férfi-nô, s mi az az istenkísértô mosoly, mikor felfelé mutat az ujjaival.
Na jó, ezt nem is hallgatom tovább, inkább felébredek.
Még elmosódva hallottam: – Hiába me-ne-külsz, me-ne-te-kel…
Ez félreérti teljesen a Keresztelô Szent János-képet. Úgy látszik az
ördögök és kritikusok a képek és az életük mellett élnek.
Negyedik álom
– Látom, viccelôdsz – szólt a Lény. – Azt hiszed, nem vettem észre,
hogy becsempészted a rajzaid közé a Golgotát, a kereszthalál hegyét. Nehogy
azt hidd, hogy ezzel a trükkel ki tudsz térni köreimbôl. Tudod, mit
jelent a Golgota szó? Arám nyelven, ahogy Krisztus is beszélt, a gulgólet-
gulgóta szó jelentése a koponya. És azért kapta ezt az elnevezést,
mert ezen a késôbb elhíresült hegyen temették el az elsô embert, Ádámot.
Ezért mondta az öncsonkító Origenész, hogy Jézus vére Ádám koponyájára
hullt, mikor halálakor megrepedtek a sziklák. Innen már
könnyen kitalálhatod, hogy ki a koponyavirág, és hogy a fejkultusz milyen
mély rétegeit birizgálja az emberi szimbólumtörténetnek, Ádámtól
a szabadkômûves beavatási rítusok félelmeteskedô koponyájáig.
– Megengedhetnéd nekem, nekem, akit még Ádám húsa ruház (3),
azt a kicsinyes földi örömet, hogy megtréfáljak egy bukott angyalt.
Leonardo a naplónak Mefisztó = hazugságszülô
Álmomban majdnem tisztán értettem azt is, amire a Lény csak gondolt,
és úgy hiszem, ezt ô nem tudta. És azt sem vette észre, hogy a 25. oldalon lévô rajz nem koponya.
Úgy látszik, az ördögnek nincs térlátása. Pedig
láthatná, hogy ez a rajz már csak a koponya allegóriáját ábrázolja, a
legnagyobbat. Ez a koponya alakú hegy a Golgota. Egy kôhegy, amely
éppen virágot készül szülni, golgotavirágot… Ha megfordítod a rajzot,
láthatod, hogy ez a virágszülô kô. Ilyen virág szokott kihajtani magasan
a katedrálisok falából két kô közül, és zöldell, mint a szerelem, mint az
ifjúság, elpusztíthatatlanul. Hogyan kerülnek oda, mi élteti ôket, nem
tudod. Csak léteznek zöld angyalként. Átkarolják az ódon falakat, és ha
egy kis szellô kél, zengésbe hozzák a katedrálist, s felhangzik a kô-gregorián. Isten ilyenkor közelebb van hozzánk.
Így megfordítva a kô megszüli a virágot
– Megengedem, csak azt ne feledd, hogy én nem a túl kevés, hanem a
túl nagy tudásomba buktam bele.
– Na, ezt jól ismerem – szóltam. – Velencében láttam ilyen agyasbubukat.
Azt hitték, a politikához elég csak a száraz tudás és a könyörtelen
cselekvés. Belebuktak, mert a politika akármilyen sötét is, azért stílus is,
és játék. Sôt, néha megértés és megbocsátás. Néha érdemes úgy meglepni
ellenfeleinket, hogy nem meggyilkoljuk, hanem megszeretjük ôket.
– Jó, hogy mondod – szólt cinikus hangsúllyal a Lény. – Ezt a kegyes
cselekedetet gyakorolhatnád te is Michelangelo barátoddal szemben.
– Miért nem ôt választottad! – csattantam fel, – ô gyakorló módon is
szereti a másságot, nem csak lelki homoszexuális, mint én.
– Azért nem, mert hisztérikus, és az ördög se kedveli azt, aki ennyire
hasonlít rá – mondta mosolyogva. Nagyon nem tetszett a mosolya.
– Látod, lefûrészeltem a koponyáról a fedôt, a kálváriát. És most nem
nyitok vitát arról, hogy miért nevezik kálváriának ezt a lefûrészelt koponyacsészét,
mert a végén odajutunk, mint beavatottságban tetszelgô öregasszonyok okkult teadélutánjaikon, mikor rájönnek a nagy közhelyre, hogy minden mindennel összefügg.
Kiemeltem az agyat, s így föltárult
ez a csont-kehely-metszet teljes szépségében, mint egy alvó szkarabeuszbogár.
Tudod, milyen érzés egy emberi agyat tartani a tenyeredben, és
nem remegni. Ha kibírod, valami rejtett üzenetváltás árad a két agy között.
Ilyenkor képes vagy mindenre gondolni, minden lehetôre és lehetetlenre.
Ilyenkor egy élô anyag, amely lágy, rugalmas és nedves, tart a
kezében – mit is? Egy halott anyagot, amely még lágy, rugalmas és nedves.
Tehát még élô. Élô, mert a nem élô anyag kemény, merev és száraz.
Az ilyen helyzet kaput nyit, átjárást világokon, és vitorlát bont; a világok
hajója az agy. Ilyenkor világokat teremtô hatalmat képzelek az agynak.
Például azt, hogy ha elég sok ember élne a Földön, mondjuk egy elképzelhetetlen
Ötödik és hatodik álom
– Lásd, elhoztam neked a fejet. Jobban mondva a rajzot a fejrôl. Az
ötödik csigolya alatt lett elválasztva a testtôl. Minden igazi hóhér tudja,
hogy a gyors halálhoz ez kell, és egy igazi hóhér nem szadista, mint a hataloméhes
politikusok. Ismerték ezt a pontot a fejkultusz beavatottjai is.
Szalóme így rendelte meg Heródestôl Keresztelô Szent János fejét, és a
kegyetlen Heródes ezt az egy dolgot remegve teljesítette. Tudta, hogy
mekkora jelentôsége van a zsidóknál a fejkultusznak, és ô, a nem zsidó –
atyja idomeus, anyja nabateus volt – rettegve avatkozott bele a zsidók
misztikus titkaiba.
– Állj – szólt a Lény –, mindig megdöbbent, hogy ti, földiek milyen
szerelmetes kéjjel mozogtok a szellemi titkok birodalmában. Sosem volt,
sosem lehetô szimbólumokat kreáltok. Szerintem még az Öreg is csodálkozik
agyatok leállíthatatlan gondolati burjánzásán. A földi vegetáció –
amit még nekem is el kell ismernem, nem akármilyen tenyészet – eltörpül
a mindenséget pásztázó agyatok leleményesen beteges, máskor kristálytiszta
tobzódása mögött. Agyatok teljesítményével vélhetôen minket,
lázadó angyalokat akart megalázni az Úr!
– Nyögd ki, mit akarsz! – bátorodtam fel az elhangzottakon.
Még ebben a titkos naplóban sem beszélhetek a legtitkosabb fejrôl, a
Baphometrôl. Õrizzen még téged az idô Abufihamet.
– Csak azt – felelte ô –, hogy legalább nekem ne tarts misztikum-történeti kollokviumot!
– Miért ne? Jó lenne tudni például, mi az igazság az ôsbûn ügyében.
Mintha az ember abban mellékszereplô lett volna. Fôleg, ha igaz, hogy
ti, bukott angyalok, tiportatok bele az Isten virágoskertjébe, a Paradicsomba,
elhálva a földi asszonyokkal. Nem ettôl a tettôl zavarodott meg
az emberi agy? Az ember, aki addig csak a mindenség együgyû kis virága volt.
– Kacagnom kell! Hát együgyûek, azok vagytok, de hogy kisvirág, hát
mondhatom, büdöske.
– Mielôtt halálra kacagod magad, jut eszembe, azt ígérted, hogy mindent
megkérdezhetek. Mondj akkor, légy szíves, néhány keresetlen szót
arról, hogy is volt ez az elhálás?
– Nem volt semmilyen elhálás. Ezt is ti találtátok ki – mondta ingerülten
–, hogy fölkapaszkodjatok az angyali rokonságba. A valóság az,
hogy elkezdtétek egymást enni, egymás agyát enni, és ettôl az agykannibalizmustól belobbant az agyatok.
– Zseniális, konzseniális, mivel sátáni az ötlet – válaszoltam. Egyszerre
vág a múlt és a jövô felé. Egy racionális magyarázattal elfed minden
gyanús beavatkozást, és elôvezet egy újabb ördögi csábítást: ha még
okosabbak akartok lenni, akár olyanok, mint Isten, akkor fogyasszátok
egymás agyát. Lehet hagymásan, mint a vért, gourmandoknak szarvasgombával,
és ki is lehet rántani. Sôt egy rejtett „békeüzenet” is benne
Mirôl szólnak Énok könyvei? Kik voltak a nefilimek?
sejlik: ne egymást egyétek, elég, ha csak egymás agyát fogyasztjátok. Vegetáriánus
ember agya tisztább, többet ér. Nem fogyasztott moslékot.
– Jó-jó-jó, hagyd abba, beszéljünk inkább a fejrôl. A végén úgy egymásba
folynak itt a zavaros álmok, hogy nem tudom, én álmodlak-e téged,
vagy te engem, vagy mindkettônket Krisztus a pokolban, ahová éppen
most szállott alá, kellô riadalmat okozva. Három napra. Három napom
van, hogy amíg ô a poklot járja, én járhatom szabadon a Földet.
A Föld védelem nélkül van, mint erôterétôl megfosztott, sodródó ûrhajó.
A Föld egyedül van, három napig templom nélkül. Most nem használ
az ima, nem mûködik az áldozat. Most enyém lehet. Csak hol ragadjam
meg? Nincsen más megoldás, csak ez a Test itt, a Sírban, és amit mondott,
hogy rombold le ezt a templomot, és három nap alatt újjáépítem.
Miért nem egy perc alatt, miért nem egy év alatt, miért pont három nap?
Mit számít nekünk, idônkívülieknek az idô? Mi ez a talány? Csapda lesz
ez, többszörösen is. Miért ragaszkodik ehhez a földi testhez? Elmálló, elrothadó,
elporló földi testhez, a húshoz, a csonthoz. Elszabadult agyú kérész-
lények sorsához. S mi ez a felszólítás, kihívás, szinte csábítás, hogy
rombold le. Nekem reklámozza a rombolást! Ez csapda a nagy lebontónak,
aláaknázónak, szétszedônek, szétszerkesztônek. Nekem, aki a Nagy
Oldozó vagyok, aki csak oldozni tud, de kötni nem. Mindig oldozni, soha
áldozni. Ez csapda. Maga az a három nap. Ez a parányi földi idô. Maga
az idôbe szorítottság. Mindig azon csodálkoztam, hogy az emberek
nem ôrülnek bele percnyi létük tudatába. Ja, a Megváltás ígérete, a Nagy
Mákony. De hát éppen ezért vagyok most itt. Egy jó gondolat, egy bátor
tett, és a Megváltás elmarad. Csak ez a három nap ne lenne, és ez a fon
Hogyan is írja Jan van Ruusbroec: Az örök ország élô Paradicsomából
sarjadó termékeny hajtás Isten kegyelmének fénye.
toskodó toszkán gazember, aki hol tanítóként, hol tanítványként néz
rám. Lehet, hogy húzza az idôt. Sejthet ez valamit, mire kell ô nekem?
Sejthetik az emberek, mire kellenek ôk nekem?
– Ne pazaroljuk az idôt – szóltam a mélázó Lényhez. – Telnek az álmok,
most is vagy két-három álmot átálmodtunk. Így nem leszünk mások,
csak csacska álmok álmodói. Ködország ködlényei, pántlikás ködevôk.
Nem a dolgokról való tudás gyarapszik, csak a fecsegés. Olyanok leszünk,
mint manapság Velencében a politika. Térjünk vissza a fejhez.
Minden komoly gondolkodó úgy hitte, hogy a fej Istentôl eredô testrész.
Bár, ha elfogadjuk a teremtés-történetet, melyik testrész nem az? Mindenesetre
a fejnek kiemelt jelentôsége van az emberi kultúrtörténetben.
Minket is nagyon foglalkoztat szabadkômûves óvodánkban, a Prieure de
Sionban, a Bafomet, a nagy fej kérdése. Szegény templomosokat ebben
az ügyben cserben hagytuk, vagy az is lehet, hogy elárultuk, ha jól olvasom titkos iratainkat. Böngészéseim közben nemrégiben találtam egy
anyagot arról, hogy amikor Gerbert de Aurillacot Rheims érsekévé szentelték,
megeskették a következô tételekre: 1. Hisz a házasságban. 2. Fogyaszt
húst is. 3. A Gonosz nem a Teremtôtôl független lény. 4. Nem
imád titokban fejet. Kimondva, kimondatlanul ez az eskü a bogumil
eretnekség elutasítása. De a lényegesebb az, hogy ez a Gerbert II. Szilveszterként
az ezredforduló pápája lett, és egy azóta is titkos nagy alkut
kötött a magyarok, a hungarusok királyával. Az alku lényege az volt,
hogy visszaadja nekik a kis Pipin által elrabolt koronájukat cserébe azért,
ha Magyarország mentes lesz a zsidóüldözéstôl, és befogadja ôket. Az irat szerint egy levágott fej volt a birtokában, amely tanácsot adott neki. Ez
Languedoc, te rejtett Grál-ország
a fej János feje volt, amit Heródes hozott magával, amikor Dél-Franciaországba számûzték. Magával hozott még iratokat is a jeruzsálemi templomból.
Ezeket olvasva indultak el a templomos lovagok alapítói Jeruzsálembe,
keresni a frigyládát.
– Állj meg, mester – szólt Mefisztofelesalai –, ha ezt te elmondod valakinek,
nem az lesz a legnagyobb baj, hogy megégetnek, hanem hogy
hülyének néznek. Megsúgom neked, hogy ez a ti kicsi, nagyon egy tudati
síkú világotok nincsen felkészülve arra, hogy más világokról is mesélj
neki. Talán csak majd a 2000. év után. Talán. De lásd, én tartom az alkut.
A fejkultusz atlantiszi hagyaték a földön. Egyiptom mentette át,
majd onnan Ehnaton-Mózes a zsidókhoz. Hirám Abifban testté is vált a
mítosz. Majd Languedoc ôrizte a titkot, amit aztán ti, templomosok, jobban
mondva ti, a templomosok háttérrendje vittetek tovább, amikor Bernát,
a Clervauxi megkeresztelte és krisztusivá írta át a rendet. Amikor ti
azzal a nagyon szép Fülöppel szövetkezve elárultátok a templomosokat,
továbbmentettétek a fejmotívumot, ami nem más, mint a történelmetek
szerint felépített, beavatott személyek sorozatának okkult ábrázolása.
Most te vagy a Fej, vagy amit ezoterikusan a fej jelent a földön. Nemsokára
eljön hozzád Nürnbergbôl egy fiatalember. Be kell avatnod a múltba
és a jövôbe. Nektek adatik meg, hogy összekapcsoljátok a rózsát és a
keresztet. A Fejet most váltja le az egyesült rózsa és kereszt, és Róma ebbe beleremeg.
– Mi az, hogy most én vagyok a Fej? Lepjél meg azzal, hogy kimondod:
az emberek itt, a földi létben úgy is hordozói lehetnek ügyeknek,
hogy közben fogalmuk sincs róluk. Ez megalázó, hogy nem tudják, de
teszik.
– De te tudod – szólt a Lény.
Hetedik álom
– Járt nálam tegnap egy fiatalember, Albertus Durerus.
– Tudom, én küldtem – szólt a Lény.
– Nürnbergbôl jött. Az apja magyar volt, a neve is a magyar ajtósi szó
német fordítása: Türer. Mutatta a rajzait. Megdöbbentem, így rajzolni,
ahogy ô, senki sem tud a világon, de ezt nem vallottam be neki. Pontosan és szépen beszélt a mûvészetrôl, úgy, mintha tôlem tanulta volna.
Kifejtette, hogy a helyes arány adja a szép formát, nemcsak a festményen, hanem minden dologban, ami csak elénk tárul. Mélyen vallásos ember. Meggyôzôdése, hogy a festés mûvészetét az egyház szolgálatába
kell állítani.Szerinte a festészet megmutatja Krisztus szenvedését, és
megörökíti az ember képmását halála után. Mindig ilyen szép, komoly
fiút szerettem volna. Okosat és istentisztelôt, olyat, aki helyettem is tud
imádkozni.
– Lám, lám, így váltják egymást a gnosztikus és az agnosztikus nemzedékek
a világban együgyû unalmassággal – szólt Mefisztofelesalai, de
itt inkább a Salai fele, az irigy. Az irigység pedig maga a halál. Mégiscsak
a sátán irigysége szülte a halált.
– Számomra a legfájdalmasabb tétel, amit Dürer felvetett, az volt,
hogy a mi szakrális geometriánk megroppan a mûvészetekben. Dürer azt A hermelin inkább meghal, minthogy bepiszkolódjon.
fejtegette, hogy olyan változás elôtt állunk a képzômûvészetben, mint a
matematikában akkor, amikor felfedezték a nullát. Én megjegyeztem,
hogy azt már a sumérok is ismerték és a hinduk is. Albertus közbevetette,
hogy az a régi nulla más nulla volt, mert például a nullát nem is jelölték,
csak vesszôt használtak. Nem lépték át azt a filozófiai ellentmondást,
hogy ha a semmit valamilyen szimbólummal jelöljük, akkor az azt
jelenti, hogy létezik. Szabad-e létezôvel nem létezôt jelölni? Vagy ebben
a pillanatban jelenik meg a hazugság a világban, vetettem közbe. A mi latin nulla szavunk jelentése: a semmi vagy senki. Ezt a senkit az angol a nobody szóval fejezi ki, és eredetileg a test nélkülit, az ördögöt jelenti.
Lehet, hogy a nullával a számokon keresztül az ördög hatolt be a földi
Paradicsomba? Lehet, hogy a nulla az ôsbûn?
– Abbahagyni a kreténkedést – szólt közbe a Lény. – Egymást álmodjátok
és velem viccelôdtök. Tudjátok, mi a ti ôsbûnötök?
Ez az agyament emberközpontú fontoskodás.
Azt hiszitek, valaha is lehetett olyan döntésetek,
amellyel befolyásolhattátok a Teremtést?
Mi egykor, fénylô angyalok,
egyetlen egyszer próbáltuk, és hova jutottunk?
– De ha ennyire nem fontos az ember, akkor miért lett emberré
Krisztus? És miért akarod Te is most megismerni Krisztus emberi testének titkát? – vetettem közbe.
– Ra-Hoor-Khuit.
– Na, ezt azt hiszem, jobb, ha nem kérdezem meg, mit jelent. Mi
csendesen beszélgetünk itt fiatal barátommal, és akkor ilyen hörgésekkel
meg lehet szakítani a dialógust, a szellem szép idejét. Különben, ha
Mit akar közölni a végtelen eleven szám?
hallgatsz, könnyebben szabadulsz, mert mindjárt visszatérek a test boncolásához,
csak elôbb elmondom, hogy még egy érdekes dolgot említett
ez az én Albertus barátom. Azt, hogy arabul, németül és magyarul
ugyanaz a szó fejezi ki azt, hogy nulla: ez az arab zifr szó. Ez németül a
Ziffer, hungarusul a cifra. Mesélt apja gyönyörû pentaton káromkodásairól,
amelyben úgy szedte rímbe az élet zaftos dolgait, hogy Isten nevét
sohasem vette hiába, de a cifra szó mindig szerepelt benne. Például így,
hogy czifra bestia… Lehet, hogy ezek a hungarusok igazi istenhívôk,
mert nem az Istent szidják, mint más naiv népek, hanem a semmit, az
ördögöt. Többet meg kellene tudnom ezekrôl a magyarokról. Mátyás királyuk
úgyis képet rendelt tôlem. Levelet írok szegény, eretneksége miatt
Itáliából elüldözött Galeotto Marzio barátomnak, tájékoztasson engem
errôl a furcsa néprôl.
De visszatérve a lényegre: Dürer azt mondja, nagyon nagy változás
elôtt áll a világ szellemileg. Ezért kánonba kellene rögzítenünk aritmetikai,
geometriai, antropometriai tudásunkat a harmóniáról. Rögzítenünk
kellene azt, ami elsüllyed, hogy egyszer majd megint felemelkedhessen.
Nem vagyunk olyan naivak, hogy azt reméljük, meg lehet állítani
a zuhanást, de szellemileg képesek vagyunk kitalálni azokat az emeltyûket,
amelyek mûködésbe lépnek, ha a világ a hatás–ellenhatás beteljesedett
idejében emelkedni akar.
Dürer ekkor elôvett két rajzot, amelyen felállította az emberi test kánonját.
A körforgás az örök élet titkának a kinyilatkoztatása?
Rajza szép volt, pontos és meggyôzô. A √2 kifejezést nem értettem
pontosan, de majd Luca Pacioli barátommal megmagyaráztatom. Különben
biztos, hogy tiszta arányokkal dolgozik. Én is erre jöttem rá Vitruvius
segítségével. Sôt, gondoltam, megviccelem a fiút, és bemutattam
neki a következô, egymásra csúsztatott két rajzot, ezt a pitagoreus aránymindenséget,
amely az 1 az 1,25-höz arány bázisán épül. (4) Majd csendben
megjegyeztem: Minden arány, amit Isten a természetben kinyilatkoztat,
megtalálható az emberi testben.
– Félek, hogy már megintcsak az én idômet múlatod, és ezen a furcsa
arányszépelgésen túl nem haladsz semmire – szólt közbe Mefi.
– Tévedsz, és vedd tudomásul, hogy még az ördög türelme is teremhet
rózsát, vagy legalábbis rózsakeresztest.
Az elôzô éjszakákon túl elôreszaladtunk a boncolással. Már a belsô
dolgoknál, a föltárt koponyánál jártunk, úgy, hogy nem tettünk különbséget
az élô test és a halott antropometriája között.
– Mi a lóf… különbség lenne?! – vágott közbe megint türelmetlenül.
– Például, ha valaki letérdel, magasságának egynegyed részét veszíti
el, viszont a hulla nem tud letérdepelni – válaszoltam. – Ebbôl már adódik
is két tanulság: addig térdepeljünk le, amíg élünk. Valamint az, hogy
ha imához térdepelünk le, nem az a lényeges, hogy mennyivel csökken a
testünk magassága, hanem hogy mennyivel nô a lelkünké. Na, ennyit
megérdemeltél a közbeszólásodért, de a lényeg az, hogy tényleg más a
hulla antropometriája, mint az élô emberé. Hoztam neked néhány rajzot
(lásd a 27., 29., 31., 33. oldalon), amelyekbôl az sejlik föl, hogy a halál-
Egymásra kellene másolni a Parthenon és az én etalon-emberem kicsi
és nagy képét.
ban megnyúlnak a testrészek. Nézd, milyen hosszúnak tûnik a kar (a 27.
oldalon), pedig be van tartva minden arány. Hasonlítsd össze akár Dürer
kánonjával, akár csak Te magad húzd fel a vállad, és nézd meg, meddig
ér az ujjad. Látod, rendben van.
– Elég, a végén még marionett-figurát csinálsz belôlem, te csaló széplélek! – kiáltott fel a Lény.
– Kapisgálod – vágtam közbe. – A szépségben jelen van a csalás. Talán
az érzékcsalás, mely a hazugság által lereteszelt, különben kinyithatatlan
ajtókon egy áldott pillanatban átvezet, és ott csak fény van, fény,
und mehr Licht, und Merlin…
Tizedik álom
– Látod, itt vagyok megint. Most valami olyan érzésem van, hogymár
nem Te idézel, hanem én idézlek. Elragadott a feladat, fogva tart. Itt egy
rajz megint a halál antropometriája sorozatból. Most jut eszembe, mekkora
megdöbbenést váltott ki Mantegna, amikor így befordította Krisztus
testét a térbe. Profán, brutális perspektíva, de nagyon hatásos. Mindent
legyôz a látáspont ereje. Így láttatni egy erôs, halott, de csak földi
királyt lehet. Lehetséges, hogy Mantegna nem hitt a feltámadásban. Ôt
kellett volna választanod, nem engem. Én sem hinni, sem nem hinni
nem tudok. Én azt sem hiszem, amit kiszámolok, amit megérintek. Még
hitetlen Tamásnak sem lennék alkalmas. Én mindent csak tudok, tudni
akarok. A hitrôl is csak tudni akarok mindent. Istent is tudni akarom,
mert ha csak hiszem, félek, hogy a tudatom játszik velem. Ha nem tudom
biztosan, hogy van halál utáni élet, akkor félek, hogy csôbe húznak.
– Minden ember egyforma, de te nagyon hülye vagy – szólt közbe az
Arc. – Arra nem gondolsz, hogy ha tudod, akkor meg vagy öngyilkos leszel,
vagy elkényelmesedsz?
– Az lehetséges, de mégis kellene a meggyôzôdés a tudás által. Bár az
is lehet, hogy az igazi tudás, a gnózis, nem más, mint azonosság a mozdulatlan
Istennel, túl Jahvén, túl a Demiurgoszon. (5) Innen nézvést a
tárgyilagos, fölényeskedô tudóskodás bûnös menekülés a hit elôl.
A beavatás nem misztikus történet. Benne a papi mûvészet és a királyi
mûvészet egyesül.
Tizenegyedik és tizenkettedik álom
Dürer tegnap elutazott. Nagyon sajnálom. Sok mindent megbeszéltünk,
sok feladatot elvégeztünk, néhány jó tervet szôttünk. Megegyeztünk
abban, hogy ha nem lesz morális megtisztulás a világban, egyre
mélyebbre süllyed a mi szakrális geometriánk, és ez a lecsúszás még mélyebbre
taszítja a morált. Egyetértettünk abban, hogy ha az egyház, a vallásos
élet nem újul meg, nincs esély, a nép elvadul. Egy tisztító vallásos
mozgalmat kellene kezdeni Róma ellen. Róma ma bûnben fetreng, semmi
jó nem várható onnan. A spanyol Borgiák után kiüresedett szellemben
és szakralitásban. Úgy néz ki, mint egy halott test, amelyen a fejrôl
lefûrészelték a kálváriát. Kiszedték az agyat, üresen tátong. Megjelenik
benne a négyoszlopos ötösség üres kísértete. A legrejtettebb, legfontosabb
földi képlet üresedett ki. Bárki bármivel betöltheti.
– Nem bárki, csak én – szólt közbe a Lény. – Ezért kellett Dürerrel találkoznotok.
Szerintem is át kell alakulnia az egyháznak. Modernizálódnia
kell. Figyelembe kell vennie az új idôk új szavait. Oda kell figyelnie
az ifjúság igényeire. El kell ismernie a tudomány eredményeit. Követnie
kell a kor szellemét.
Mennyi közhely – gondoltam magamban. Úgy látszik, az ördög nemcsak
a részletekben, hanem a közhelyekben is bujkál. Mi az, hogy követni
kell a korszellemet? Egy kóros kor szellemét például tilos követni.
– Szóval arról beszéltünk Alberttel, hogy új mozgalmat kell alapítani.
Mesélt nekem egy fiatalemberrôl, akit Martin Luthernek hívnak, és nagy
dolgokra lenne képes. Megrajzolta nekem ennek a férfinak a horoszkópját,
és mutatta, hogy a Nap és a Szaturnusz konjunkcióban van a Skorpióban, ebbôl lesz valami világrengetô
. Mikor látta, hogy mosolygok a
horoszpókuszán, még hozzátette, hogy van mellette egy olyan ember,
egy Melanchton nevû, akinek lerajzolta az arcát, hogy megértsem: az
ilyen arc fel tudja forgatni a világot. Tényleg nagyon furcsa arc volt. Az
az arc egy Trockijé; de hogy ez a név az álom idôutazásának melyik szintjérôl került elô, azt nem tudom.
– Tetszik nekem ez két ember – szólalt meg Mefisztofelesalai. – És
most ti is tetszetek nekem. Látom, nem hiába hoztalak össze benneteket.
– Tévedsz! – szóltam közbe indulatosan. – Ez új, tiszta mozgalom
lesz. Ezt nem csavarod ki, mint Rómát. Ebben a világ két legnagyobb,
legtisztább szimbóluma fog találkozni, a kereszt és a rózsa. Ezt Dürerrel
is megértettem. Ô meg is rajzolta Luther címerét. Benne körülöleli a keresztet
a rózsa. Közben el is felejtettem megmutatni a másik rajzot. A kizsigerelt
disznó mintájára feltárt testet. Micsoda két üresség: a kinyitott,
kiürített koponya, és a nyitott, üres has, a mellkas üressége. Milyen kiszolgáltatott a testünk, amikor Ádám húsa elmúlni indul.
Csak azt tudnám, min mosolyog a Lény. Az esetlen testen vagy a rózsán
és a kereszten?
Tizenharmadik, tizennegyedik, tizenötödik álom
Ha babonás lennék, most félnék a tizenhármas számtól. Különben az
álomban mást jelent még az együgyû babonásoknak is a 13. Nekem csak
egy szám. Helyi értéke van, azon túl semmi. Bár éppen ehhez a számhoz
fûzôdik az egyik legnagyobb történelmi fordulat Európában. A péntek tizenharmadika
azóta szerencsétlen ómen, hogy Szép Fülöp parancsára
1307. október 13-án, pénteken az összes megfogható és Franciaországbantartózkodó templomost letartóztatták.
– Ebben nektek is volt némi szerepetek – szólt közbe az elôsejlô Lény.
Vélhetôleg arra utalt, hogy a templomos rend mögötti titkos szervezetnek
kényelmetlenné vált a fékevesztett hatalmú rend, amely úgy kezdett
mûködni, mint egy szupranacionális nagyvállalkozás, és félô volt,
hogy elszakad attól a titkos küldetéstôl, amiért létrejött. Én, mint a titkos
rend Prieur de Sion tizenkettedik nagymestere, ismerem, de senkinek
el nem mondhatom a döntést, amellyel a felfuvalkodott és végsôkig
eladósodott Szép Fülöpöt eszközként használtuk az ügyhöz.
– Bravó, nekem tetszô, szép munka volt – szólt közbe Mefisztofelesalai.
– Nekem így visszamenôleg sem tetszik. Sok volt benne a cél szentesíti
az eszközt immoralitásából. Szent emberek pusztultak el méltatla-
Leonardo a naplónak
Mennyit fognak még errôl a templomos ügyrôl összevissza beszélni
nul. A templomos rendbôl kilépett árulók, pribékek tobzódtak a bosszúban.
Kimunkált formában jelent meg a koncepciós per és a terror. A rend
nagymesterét hatalmas tölgyfaajtóra szegezték, keresztformára, mint
Krisztust, és csapkodták az ajtót.
– Aztán meg lepelbe borították, és ebbôl lett a torinói lepel – vihogta
az Arc.
– Ezt te mondod. Én a Savoyai-ház kérésére megvizsgáltam, sôt készítettem
is egy másolatot. Sok bizonyságot találtam, és sok kétely merült
fel bennem. Tényleg, hol a Test és hol a Sír? Szeretnék néhány dolgot
megvizsgálni.
– Most nem lehet – szólt a Lény. – Te nem hiszel a számok babonájában,
de azért a számok misztikája sok mindent fogva tart a Mindenségben.
– Jó, akkor játsszunk ebben a szövegösszefüggésben. Én úgy tudtam,
hogy a tizenhármas szám a Sátán birodalma. Szolgád, Júdás, árulásáért
lett a tizenharmadik, a kirekesztett.
– Persze, így van. Éppen ezért miért képzeled, hogy ezt a fejedelmi
pillanatot a te hallucinogén tréningedre fecsérelem. A tizenhármas szám
átjáróján a világ legfontosabb ügyeibe hatolhatok bele. Fôleg ebben a soha,vissza nem térô pillanatban, amikor a világ három napig templom
nélkül van, amikor olyan távoli Istentôl az ima, mint Antikrisztustól a
megváltás.
– Elnézést akkor, hogy oly üdvös munkádban fenntartalak, de te sürgetsz.
Miképpen ismerem meg a Testet, ha rejtegeted? Nézd, én most is
A torinói leplet nem vagyok képes megérteni. A másolatom egy felületes
külsô szemlélô számára tökéletesnek tûnik.
hoztam rajzokat, és megosztom veled egy megfigyelésemet. Képzeld, a
nôi hullák hason fekszenek a vízen, a férfiak pedig háton. Mitôl van ez?
– Na elég! – szólt türelmetlenül a Figura.
– Azt hiszed, viccelek? – mondtam. Szerintem ennek antropológiai
oka van.
– Miért büntet engem így az Úr, az egyszerre létezô és nem létezô,
hogy veled bajlódok! – förmedt rám Mefi.
– Úgy vélem, nagy oka van annak. Te most készülsz 19-re lapot húzni,
és azt hiszed, hogy az Isten is szerencsejátékos. Szóval itt vannak a
rajzok. Így nézünk ki kiterítve, amikor már mindnyájan egyformák vagyunk.
Fejtôl lábig, lábtól fejig kiterítve. Ha nézed a rajzot így, ha látod
a testet így, felnô benned a kétségbeesés.
– Bennetek, de nem bennem, én szabad szellem vagyok, enyém a
Mindenség, a Szabad Kezdeményezés Mátrixa.
Ha te ezt nem érted, akkor lehet, hogy ti, emberek mind egyformák
vagytok, de te nagyon hülye vagy.
Ekkor röhögve, gurgulázva elhúzott az égen valami furcsa holló alakot
rajzolva egy betûkbôl alkotott négyzetráccsal. Gyorsan feljegyeztem
a betûket. (6)
Tizenhatodik álom
Éva húsa búcsúzik. Jobb karja, kézfeje haldokló hattyú nyaka. 96 év
szállt el fölötte a földön. Mennyi nyár, mennyi szerelem, mennyi szenvedés,
mennyi, mennyi… A Purgatóriumban most szállt le az este. Hová
lett Beatrice szent mosolya? Vergilius és Dante áll a ravatal két oldalán,
és sírnak. Nemcsak a szerelmük süllyed itt el, hanem a világuk is. Másvilág
lesz ezután, evilági másvilág. Azon a három napon mégiscsak ütött
valami rést a Gonosz a betlehemi csillagon.
– Pape Satan, pape Satan aleppe (7) – üdvözöltem a közben megjelent
Lényt.
– Na végre, tisztelettudó vagy. Különben, hogy tudjátok ti sajnálni
magatokat! Fôleg ha valamelyik kedves hozzátartozótokat látjátok kiterítve.
A részvét mögül kibújik az önsajnálat. Milyen gyenge lények, vajon
mit akarhat ezektôl az Úr? Félre a nagy lelketekkel! Miért a nôi testtel
foglalkozol? Neked Krisztus testét kell elemezned, és azt még a sátánisták sem vonják kétségbe, hogy férfi volt.
– Lehet, hogy két nem van, de csak egy test – válaszoltam. – És ez az
egy test a része a világ rejtett értelmének.
– És mi lesz, ha a nem nélkülivé sterilizált testetek elveszíti értelmét
– szólt halkan a Lény.Dante az én vezetôm:
Ó ti, kik éltek józan értelemben lessétek, mily tan látható keresztül,
elfátyolozva különös rímemben
– Én nem a nemeket mosom össze, hanem csak a nemek mögött létezô
testet, és ezt a testet összetartó, oszthatatlan lelket vigyázom. Egész
festészetem egy rejtett lélekvándorlás. Képeimen a férfi és a nôi lélek
rezdülései egyszerre vannak jelen. Ha nôt festek, akkor is jelen van a férfiség,
és ha férfit, akkor a nôiség. Nézd a Mona Lisát, s nézd a keresztelô
Szent Jánost vagy a Bacchust.
– És mióta tanultál meg ilyen nagyon festeni? Az Angyali üdvözlet képednél
még a nô csak nô. Nem kötöttél közben te valakivel valamilyen
nagy alkut, és azóta vagy ilyen nagy beavatott? – szólt a Lény.
– Egész életünkben nagy alkukat kötünk, de arra nem emlékszem,
hogy olyat kötöttem volna, amelyben a lelkem a tét. Már csak azért sem,
mert nem hiszek a halhatatlan lélekben. Én tudós vagyok, az új világ elsô
nagy tudósa, az adott világ mérnöke. (8) A lelket eddig nem tudtam megmérni,és amit nem tudunk mérni, az nincs.
– Miért? Engem meg tudtál mérni – szólt Mefi.
– Álomméréssel és álomfejtéssel nem foglalkozom. Vagy legalábbis
eddig nem tettem. Képeim kétértelmûségének különben egyszerûbb a
magyarázata. Elsô és egyetlen szerelmem arca és az én fiatal arcom van
többszörös áttûnésben egymásra festve, s nem ecsettel, hanem megtört lúdtollal fújva.
– Nem is tudtam, hogy neked volt szerelmed. Melyik fiú volt, csak
nem az a ficsúr Salai?
Az alku ügy azért nem ilyen egyszerû. Lehet, hogy nagy értekezést
kellene írnom az ember szabadságáról és rabságáról.
– Nahát, a szerelem, az biztos az, amihez az ördög nem ért – válaszoltam
gúnyosan. A Sátán a szerelem kitaszítottja, az istenszerelem koldusa.
– Az én szerelmem a világ legnagyobb szerelme volt. Egyszeri és egy
alkalommal testi mivoltában is beteljesült. Annál a találkozásnál hittem
a halhatatlan lélekben.
– Anyám, ó te, aki itt alszol, mondd, miféle álom ez. Olyan ez az álom,
mint a halál. Miért nem alkotok olyan mûvet, mely a halál után az élet
látszatát adná neked, míg te a léthez hasonló álmodban csak szomorú
halott vagy? Catarina, anyám, nem törôdtem veled életedben. Sohasem
szólítottalak édesanyámnak. Montalcino sápadt rózsája, amíg éltél, nem
igazán szerettelek, vagy csak annyira, mint egy szánandó, távoli megesett
virágot. Most is csak itt fogom a kezed, és nem jut eszembe méltó
ima. Vagy csak egy: Ave Maria gracia plena… (9)
Huszonegyedik álom
Levél Galeotto Marzióhoz
Szeretett Marzióm!
Hát hogy élsz Te ott, a Duna vidékén, ahol Jaszón megszállott argonauta-csapata az Aranygyapjút kereste. Kiheverted-e már lélekben is az
inkvizíció velencei börtönét? Nem tudtunk róla beszélni, de indexre tett
mûved, a De incognitis vulgo, szerintem nem is olyan eretnek. Ha van
benne valami eretnekség, az az, hogy olyan ironikus szellem munkál
benne, ami magában véve is irtóztató kihívás a merev mintákba szorított,
elszegényített gondolkodás számára. De hát te is tudod, hogy nem
ez a könyv volt a fô vétked, hanem az az írásocska, amelyben az eretnekekbôl
lett túlbuzgó inkvizítoroktól megkérdezted: Kik vagytok ti, fiúk?
Attól kezdve kész volt az ítéleted. Szerencséd, hogy egy Jezovics nevû
zsidó sokat talpalt érted Lorenzo de Medicinél, és fôleg Janus Pannonius
barátod Mátyás királynál. Látod, a demokratúrák és a nyílt diktatúrák hatalmi
fajtalankodásából csak egy menthet ki, a barátság, az érdeknélküli
férfibarátságok hálója, és néha, romantikus viszonyok között, csodálatos nôk szerelme.
Engem mi ment meg állandóan az inkvizíciótól? Rosszat sejtek.
Oly dolgokat szeretnék most kérdezni, melyekrôl tudom, hogy rajtuk,
Marzióm, elbámulsz. (10) Gondolhatod felôlem, hogy ez az egykor
annyira száraz, racionális ember megzavarodott, csodarecéje valószínûleg
túlgyûrôdött agykamrájának üregében.
Az elsô kérdés, amely borzolja képzeletem, a magyarok régi írása. Firenzében,
a San Marco-kolostor raktárában találtam összehányva egy
csomó botot, teleróva furcsa betûkkel. Volt ott egy magyar származású
öreg szerzetes,
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 140
Tegnapi: 95
Heti: 481
Havi: 3 057
Össz.: 2 302 736
Látogatottság növelés
Oldal: LEONARDÓ EVAÉLIUMA I.NG
GYÓGYULÁS SZELÍD GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2024 - szelidgyogymodok.hupont.hu
A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!
ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat