GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL

Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt,a szímbólumokat és a feltétel nélküli hitet amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette . A gyógyítás által mi magunk a gyógyítók is gyógyulunk. Ez a szeretet varázsereje!


omjel.jpg


A KELETI JÓGIK ÉS FAKÍROK
TITKOS TUDOMÁNYA

 folytytás

A magnetikus tekintet

még a látszólag holt tárgyakat is mozgásba hozza s így ez a gyógymagnetizmus terén is nagy szerepet játszik.

Hogy ezt elérjük, tekintsünk a tükörben egyenesen a szemünkbe, de úgy, hogy közben az arcunkat teljesen láthassuk.

És pedig arcunk minden vonalát tökéletesen kell látnunk.

Kitartó gyakorlattal elérhetjük, hogy tekintetünknek olyan ereje lesz, hogy ha egy pontra nézünk is, egész környezetünket olyan teljesen fogjuk látni, mintha annak minden pontját egyenesen, külön-külön szemügyre vettük volna, így sajátítjuk el

centrál tekintetet.

Szemünk erősítésére vegyünk naponta szemfürdőket;

eleinte langyos, majd pedig hideg vízzel, azután mártsuk arcunkat mindennap egy tál hideg vízbe és igyekezzünk a szemünket nyitva tartani, mígnem a víz fenekén elhelyezett tárgyat megláthatjuk.

Kiváló szemerősítő az euphrasia officinalis-tea főzete.

Ezzel mossuk meg szemeinket naponta kétszer-háromszor. Nagyon ajánlatos, ha éjszakára szemünkre ebbe a teába mártott vászondarabbal borogatásokat rakunk. Ezáltal szemünk üde, tiszta és csillogó lesz és látásunk megerősödik.

Emellett persze nap-nap után fixíroznunk kell tükörképünket, hogy a centráltekintetet mind jobban elsajátítsuk és igyekezzünk szemünkbe, tekintetünkbe hovatovább mind több és több koncentrált érzést és gondolkozást összpontosítani.

Meg kell tanulnunk, hogy szemünk tetszé sünk szerint fejezze ki a különböző érzelmeket és pontosan azt az érzelmet, amelyet éppen szuggerálni akarunk.

Tegyük fel, hogy valami nagy ellenségünk, rosszakarónk áll előttünk és mi tekintetünkkel meg akarjuk az illetőt magunknak nyerni.

Ha jól gyakoroltuk tekintetünket, jól összpontosítottuk gondolatainkat, akkor ez sikerül is.

A sikernek harmadik nagy faktora a vágy, a kívánság erejének helyes kihasználása.

Ezentúl teljesen erős és egészséges leszek, ezentúl valamennyi szervem rendszeresen és ponto san fog működni, minden rossz el fog halni bennem, el fog távolodni tőlem és jó, egész séges érzelmeknek fog helyet adni. Ifjúság ural engem s a lelkem vidám és harmonikus.”

Ez a gondolatmenet helyes, szakszerű lélegzéssel kísérve, csakhamar nagymennyiségű oxigént vezet a testbe, miáltal erővel és egészséges energiával telik az meg.

Előbb azonban a testnek gyakran krízist kell kiállania;

izzadság lepi el, ideggyöngeség fogja el, szédülés és lázas szimptomák jelentkeznek, - szóval egy tisztító betegségen kell átesnie.

Az élvvágy meggátol a harmónia fejlődésében és elhomályosítja az emberszeretetet; láncként csavarodik lábaink körül, úgyhogy végül csak a tisztátlan légkörben érezzük jól magunkat.

Sokan azt állítják, hogy a dohányzás fokozza munkaképességüket, hogy ha dohányoznak frissebbeknek, energikusabbaknak érzik magukat, a fantáziájuk s egyáltalán, szellemi képessé geik élénkebben nyilvánulnak meg.

Ez látszólag így is van.

Ugyanis a nikotin felrázza az idegeket s az elbágyadt intellektuális képességeket.

De majdnem minden dohányos ember kisebb-nagyobb mértékben ideggyöngeségben, gyomorbajban és emésztési zavarokban szen ved, ám egyik sem akarja belátni, hogy ennek az ő szenvedélye az oka, amelyről nem akar lemondani.

A nikotinmérgezés kezdő stádiuma rendszerint abban nyilvánul meg, hogy az emlékezőtehetség meg gyöngül, az ember gondolatmenete lassúvá válik és előáll a lassú mérgezés.

A legmeggyőzőbben látható a nikotin mérgező hatása a dohánygyári munkásokon és munkásnőkön. Konstituciójuk szerint mindenkinek más és más szervét támadja meg a be teg ség; a leggyakoribb az ideges ingerlékenység vagy teljes érzéki tespedtség, a légcsőhurut s a szemgyulladás.

Ennek a méregnek, vagyis a nikotinnak állandó használata bizonyos idegnek részleges bénulását okozza s ez a bénulás azután meggátolja az asztrális erők kifejlődését.

Akinek nincs hozzá ereje, hogy hirtelen lemondjon a dohányzásról, tegye meg azt fokozatosan, minden hónapban egy szivarral, vagy hetenként egy cigarettával szívjon kevesebbet s így lassan majd egészen leszokik szenvedélyéről.

A testi indulatok felburjánzása a szellem, a lélek gyöngeségére vall.

 Nem a test gyönge, hanem a lélek erőtlen, hogy nem tud szakítani a vérberögzött éhséggel és vágyakkal.

 Dühös, haragos, kicsapongó emberek és a durva élvhajhászok legtöbbje diszharmonikus természet és többnyire sok húsevők.

 Minél magasabbra akar emelkedni az ember benső erőinek kifejlesz­tésében, annál kevesebb állati táplálékot szabad fogyasztania. A húsevő nehezen tud a teste fölött uralkodni.

Az ember vizsgálja meg önmagát, nem árt nekünk, ha szégyelljük magunkat saját benső, felső énünk előtt.

Ez előtt a benső-felső én előtt, mint a szigorú, igazságos kritikus szeme előtt, lehull, ami a belső embert burkolja és olyannak látja az ember magát, amilyen a kultúra s a felületes csiszolódás híján, a belenevelt társadalmi formák nélkül

, „Milyen jól nevelt ember!”

- mondják erre, vagy arra az ismerősünkre, pedig belsejében mindenféle gonosz szenvedélyek leselkednek alkalomra, hogy teljes erővel kitörhessenek. Hány ember belsejében ott trónol az önzés és körülötte annak esküdt barátai: az érzékiség, a hazugság, a türelmetlenség s a düh. Csupa ellenségei a fejlődésnek!

Megismerésünk azt mondja: „Én ebben és ebben a hibában szenvedek és mindent el akarok követni, hogy megszabaduljak tőlük”. Naponta erős elhatározással és koncentrációval ve­gyünk lélegzetet és tökéljük el magunkban, hogy a jóban megerősödünk. Ekkor megkezdődik a küzdelem a fensőbb ember és a gyönge, alsóbb ember között. Minden rossz szokásnak, minden rossz tulajdonságnak meg kell szűnnie.

Arra kell törekednünk, hogy igazán gondolkozzunk és igazán cselekedjünk.

Gondolatainknak mindegyre szabadabbaknak kell lenniük az önzéstől. A szív tisztaságának a gondolatvilágot is uralnia kell, mert, amint mondottúk, a gondolatok reális, anyagi dolgok, melyek a testi érzékek számára bár láthatatlanok, hallhatatlanok és kitapinthatatlanok, de bensőnkkel össze­kötte­tés­ben maradva, tovább egzisztálnak és hatásuk által értelmileg hozzájuk hasonló gondo­latokat eredményeznek. Tehát egy rossz gondolat folytonosan újabb gonosz gondolatokat eredményez, amelyek azután végeredményükben gonosz cselekedetekre visznek.

Midőn a rossz cselekedet megtörtént, valami kényelmetlen érzés lesz úrrá rajtunk, vagyis a lelkiismeret a bűnbánat által jelentkezik, mint a teozófus hit vallja:

bizonytalan, kínzó elő­érzete egy nehéz karmának, amellyel a megbolygatott harmóniát ismét helyrebillentjük.

Viszont minden jó gondolat a jó gondolatok egész láncolatát kelti életre bennünk, aminek eredménye természetesen a jócselekedet okozta megelégedettség érzése. De nemcsak az előidézőre, az okozóra is hatással lehet a gondolatvilág, mint visszasugárzás. Minden annak a gondolatnak a szférájába kerül, amely gondolat befolyásolja.

És ha egy egész világot meghódítottál volna cselekedeteiddel, gondolataiddal, ne örülj neki, hisz az semmi.

 És ha egy egész világ összeomlott számodra, ne búsulj érte, hisz az semmi.

 Elmúlik a szenvedés s az öröm. Haladj el a világ előtt, hisz az semmi. Sem a nagy vágyódás, sem a hívságos remény, sem a balga epekedés. Semmi, semmi, semmi!... És ha jön a fájda­lom, nagy nyugalommal lépjünk eléje.

 A szenvedésben több a szeretet, mint az örömben.

 Csak a türelmes elviselése a változhatatlannak hoz a léleknek áldást. Ha bánat ér bennünket, jusson eszünkbe, hogy minden szenvedésben nagy fejlesztő erő rejlik és hogy nemes cselekedet a nehéz sorsot emelt fővel elviselni, s hogy minden panasz és jajveszékelés mit sem segít, hanem a szerencsétlenséget csak szaporítja, egyszerűen oktalanság, ugyanolyan, mintha egy kést perverz vággyal ide-odaforgatnánk sebünkben.

Ezentúl csöndes, békés és nagyon türelmes leszek és mindent úgy fogok venni, ahogy jön.

Célomat még ebben az inkarnációban teljesen el akarom érni. Minden önzést és minden hiú­ságot, amely bennem él, le akarok vetkőzni és azon leszek, hogy egész valóm emberszeretettel teljen el. Mindent tökéletesen le akarok győzni és szenvtelen akarok lenni”

- ezt a koncentrá­ciót folytassuk naponta húsz-harminc percig.

Mindenkire nagyon fontos, hogy milyen érzéssel, hangulatban alszik el, mert ugyanazzal az érzés­­sel, ugyanabban a hangulatban fog felébredni,

csakhogy az érzése, hangulata az éj folya­mán megerősödött.

Semmi sem rosszabb, mintha a bosszúságot s a diszharmóniát átvisszük az álomba. Igyekezzünk mindig vidám gondolatokkal elaludni. Határozzuk el, hogy minden nap legalább is egy jócselekedetet művelünk, amellyel embertársunk javára szolgálunk, de nekünk semmiféle előnyt nem nyújt.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy mindenben neki van igaza és csak akkor nyugszik meg, ha minden körülmények között, mindenben helybenhagyjuk állításait.

Ha van bennünk valami ebből a rút tulajdonságból, tegyünk le róla, mert ez gátlója a fejlődésnek. Ha mindent csak a magunk kicsi látószögéből szemlélünk és nem fogadjuk el senki másnak a véleményét, akkor láthatárunk mindig szűk marad.

Az emberi delejesség, az ód.

Minden asztrális megnyilvánulás egy végtelenül finom anyag kivetítésével jön létre, melynek tudós felfedezője dr. Reichenbach Károly, s ezt az erőt az éjszaki Istenség, Odin után - a világrendező hatalom után - „ód”-nak nevezte el.

Ugyancsak Reichenbach derítette fel, hogy az ód polarizálva van; a test jobboldalán kékesen sugárzó ód pozitíven hat, miként a jobbkéz az ásványi delej patkóra, viszont a baloldalon vörösen sugárzó és miként a balkéz, negatívan hat.

A tudományos kutatások alapján megállapították, hogy az ód az életerő anyagi hordozója. Mert az egészséges ódot át lehet vinni a beteg testre, miáltal az meggyógyul vagy legalább is megenyhül. Az ód egyszersmind a gondolat hordozója is, ezt bizonyítja nekünk a telepátia is.

Az ód az egész természetben uralkodó szerepet tölt be, alakító, éltető erő az embertől le egészen a kristályok világáig, finom anyagánál fogva minden durva anyagon áthat, tehát testvére az N és X-sugaraknak.

Dr. Reichenbach puszta kezével el tudta téríteni az iránytűt, mintha az ujja egy mágnes lett volna.

 A párizsi polytechnikum igazgatójának, dr. Roches ezredesnek sikerült az ember ki­sugárzását lefényképezni, mégpedig a szenvedélyes ember kisugárzása sötétvörös, a jó és szeretetteljes ember ódja rózsaszínű, a mély gondolkozóké sötétkék, aki a művészetet s a finom környezetet szereti, annak sárga, a nyomasztó gondoktól terhes életet élőké szürke s aki alacsony színvonalú, szennyes életet folytat, annak barna, a hívő, jóakaratú emberek kisugár­zása világos kék, a fejlődésre törekvőé világoszöld, a lelkileg betegeké pedig sötétzöld.

Minden mágia úgy jön létre, hogy a belső, ódikus ember a természet ódikus bensejével össze­köti magát, miáltal képessé válik rá, hogy ódrezgéseit a természet ez, vagy amaz elemének rezgéseihez mérve, azokra hatni tudjon.

Az emberi test folytonosan ódot sugároz ki magából.

A legtöbb ód a hajból, a lábakból és kezekből áramlik.

Különösen erősen sugárzik az ód a hüvelykujjból, a mutatóujjból s a középujjból, s kékes felhőcske képében kering felfelé. Az ód magyarázza meg nekünk a bibliai csodákat.

Krisztus és tanítványai magas etikai színvonalon álló, istenes életük folytán gazdag, tiszta, egészséges ódot sugároztak, ami a betegek zavaros ódáramlásában harmóniát teremtett s visszaadta nekik az egészséget. Az ód olyan, mint a világosság, üveglencsék által koncentrálni és szétszórni lehet, sőt, mint láttuk, le is fényképez­hető.

Két francia tudós: Blondelot és Charpentier, Nancyban, egy másik kisugárzást is felfedeztek, mely szintén az emberi testből árad, s

ezt N-sugárnak nevezték el.

Kénsavas káliummal bekent papírt a testrészekhez viszünk közel, s íme: a kénsavaskálium foszforeszkáló fényben villan fel és a papíron az illető testrész körvonalai rajzolódnak le

. Az ódsugárzás az emberi agyvelőből, nem mint az ujjakból füstkarikák felhője alakjában száll el, hanem az akarattól s a gondolattól irányítva, bizonyos irányba hatoló csúcsívben sugárzik tova. Épp ezért a telepátia a legnagyobb távolságokra is lehetséges, ellenben az elektromos hullámok minden irányba egyformán kiterjednek s így a távolság arányában gyengülnek.

A telepatikus gondolat- és akaratátvitel általánosságban két egymással rokonszenvező és ha­son­ló ódsugárzású egyén között, különösen vérségi kapcsolattal rokonok és házastársak között szoktak legfényesebben sikerülni.

Minél hasonlóbb a természete, következésképpen az ód­kisugárzása két embernek, annál biztosabb az eredmény. Magától értetődik, hogy legalább két órával a kísérlet előtt a legteljesebb harmónia kell, hogy a két kísérletező között uralkod­jék.

Valamely kornak a divatja, erkölcsi felfogása, jelleme, valamint az igazságról és igazság­talanságról táplált véleménye nem más, mint a tömeget uraló szuggesztív áramlat, mely néha olyan erős, hogy egyik világrészből a másikba is átcsap.

Minél hathatósabban tudjuk koncentrálni gondolatainkat és akaratunkat elalvás előtt, minél jobban sikerül egy ideát átvinnünk az álomba, annál biztosabb

az eredmény.

Ha valamely feladatot meg akarunk oldani, ha valamely nekünk érthetetlen dologra világosságot akarunk deríteni, elalvás előtt koncentráljuk magunkat a kérdéses ideára és asztrális öntudatunk meg fogja tenni a magáét.

A szuggesztió nyomása a motorikus idegeket befolyásolja, minek követ­keztében a szabad asztráltest elvégzi a munkát, vagy pedig olyan álomlátományt idéz elő, mely világosságot derít a kérdéses dologra.

Az iskolás diákok nagyon jól teszik, ha elalvás előtt mégegyszer átolvassák leckéjüket, mert akkor az álomban az asztrál-öntudat mélyebben az emlékezetbe rögződik. Ismerek egy tanulót, aki görög feladatát álmában oldotta meg.

Elvesztett tárgyak kutatásánál is ajánlatos az álomhoz, vagyis a bennünk élő másodlátáshoz, asztrállátáshoz fordulni.

 Elalvás előtt a vágy ereje által és némi koncentrációval élve, minden hibánktól meg tudjuk magunkat szabadítani. Vérkeringési zavarok és légzési nehézségek következménye, hogy nagy tömegekről álmodunk, vagy pedig arról, hogy valaki fojtogat, üldöz bennünket. Vértódulás követ­kezménye, hogy álmunkban harci jeleneteknek vagyunk szemtanúi.

Emésztési zavarok alkalmával álmunkban nagy dáridókon veszünk részt, ahol az asztal roskadásig rakva étellel. Bizonyos hangok és bizonyos illatok, szagok bizonyos álmokat idéznek elő.

Azon kell lennünk, hogy lefekvés előtt két órával már ne együnk semmit.

 Alvás közben fejünk észak­felé, lábunk pedig délfelé irányuljon.

 Elalvás előtt 10-15 percig végezzünk gondolat­koncent­rá­ciót és lélegzési gyakorlatokat, hogy amit álmodunk, arra éber öntudattal, vissza tudjunk emlé­kezni.

Mások befolyásolása az álomban a következőképpen történik:

 az operatőr az alvó fölé hajlik és szuggerálja őt, miközben csendesen a keze után nyúl. Az anyák könnyen szuggerálhatják gyermekeiket. Melléje fekszenek, hogy ekként az ódikus kapcsolat teljes legyen. Karjaikat a gyermek fejecskéje alá helyezik, kezükkel pedig megfogják a gyermek kezét és ekként suttogják el figyelmeztetéseiket.

A gyermek agyában ilymódon gyakran valamilyen szimbo­likus álomlátomány keletkezik.

A másodlátás vagy látnokság, távolbalátás, mindenkor az aggyal történik.

 A clairvoyant csukott szemmel éppúgy lát, mint nyitott szemmel.

A vadnépek, azonképpen a kutyák és a lovak is clairvoyantok.

 Egy kristályra vagy egy fényes korongra koncentrált tekintet sok emberben másodlátást idéz elő.

A régi zsidó főpapok ünnepi ruhájának mellvértje tizenkétféle nemes drágakőből készült, melyre ha az imádkozó merően rászegezte tekintetét, csodás dol­gokat látott a maga és mások életéből; vagyis másodlátó lett.

Mózes és Salamon úgynevezett bűvösgyűrűvel rendelkeztek, amelyek másodlátásra képesítették tulajdonosaikat. Gusztáv Adolf svéd királynak is volt egy ilyen gyűrűje, Jakob Böhme a másodlátást egy fényes cink­kehellyel ébresztette fel, Cagliostro, a világhírű kalandor, vízzel telt fehérüvegre koncentrált tekintettel idézte fel magában a másodlátást.

Kiváló látnoknő volt Mária Prevost, aki állandóan látott. Valahányszor valakinek a jobb sze­mé­be nézett, meglátta a belső embert. És ha az embernek a bal szemébe nézett, meglátta a testi szenvedést s annak gyógyszereit. Az állatok szemében kis lángocska alakjában meglátta a lelket.

A kristály golyóban való másodlátást, az úgynevezett kristály víziót, lefekvés előtt gyako­roljuk.

 A lámpának vagy más világító forrásnak a hátunk mögött kell állnia és a fénynek nem szabad túlságosan erősnek lenni. Tegyünk egy bársonypárnára egy jólcsiszolt hegyikristályt, mely legalább négy-öt centiméter vastagságú és szegezzük tekintetünket húsz-harminc percig annak felső felületére, s annak a személynek a képe, vagy az az esemény, amelyre koncent­ráltan gondolunk, meg fog jelenni.

                          Távollátás a mágikus tükörben.

Szerezzünk be egy hibátlan krómképüveget, ez egy homorúra csiszolt üveglap, mely körül­belül 13-18 cm nagyságú.

A konvex felületét fekete spiritusz-lakkal kell bekenni, de úgy, hogy a mázolás egészen egyenletes legyen. A konkáv oldalon a tükröt kifényesítjük és vattával kibélelt dobozba helyezzük, a bekent oldalával lefelé. Azután elsötétítjük a szobát és kezünkbe vesszük a tükröt, úgy, hogy hüvelykeink a tükör felületét érintik.

Kísérletet tehetünk úgy is, hogy tekintetünket egy pohár vízbe szegezzük, úgy, hogy a poharat valami piros anyag­gal vesszük körül. Vagy pedig vízzel telt üvegbe tekintünk, melyet égő gyertyákkal állítunk körül. De szegezhetjük tekintetünket egy fehér papírlapra is, vagy pedig valamely szekrénynek a politúrozott ajtajára, úgy, hogy három méter távolságra ülünk tőle és a levegőbe tekintünk.

Minden koncentrációra használt tárgyra két-háromszor előzőleg rálehelünk, s ekként óddal telítjük. A rálehelésnél koncentrációval összekötött lélegzési gimnasztikát folytatunk. A kezünk ódjával mintegy befonjuk azt a bizonyos tárgyat, amit úgy csinálunk, hogy kezünket mintegy két-három centiméter távolságba tartjuk a tárgytól és legalább is hétszer magnetikus sugarakkal befonjuk. A besugárzást minden tizenkét ülés után meg kell ismételni.

Ha módunkban van violaszín villanykörtét szerezni, ezzel előmozdíthatjuk a kísérletek sike­rét, mert a violaszínű fény elősegíti a másodlátást. De azt is megtehetjük, hogy a lámpafényt ibolyaszínű selyemernyővel tompítjuk. Eleinte a tükörben csak a saját képmásunkat látjuk meg, később egy fehér felület jelenik meg, majd egész homályosan alakok bontakoznak ki, amelyek idővel egyre erősebben körülvonalazott formában jelentkeznek, utóbb pedig színt és életet nyernek.

                         Gyógyítás magnetizmussal.

Roches kísérletei bebizonyították, hogy a gyógymagnetizmusnak semmi köze a hipnotiz­mushoz. A szuggesztió csak agytól-agyra hathat és nem óddal telített anyagoktól az agyra. A hipnózis csak az akaraterő által hat, tehát egy puszta pszichikai művelet, míg a magnetizmus anyagi természetű és egy finom anyagnak az akaraterő által történő átvitele, melyet életerőnek nevezünk.

Hipnotizálni csupán embereket és állatokat lehet, magnetizálni mindent lehet, így pl. ód­átvi­tel­lel, vagy nevezzük így: életdelejességgel minden növényt pompás fejlődésre juttatha­tunk.

Elsatnyult szobanövények és dísznövények akaraterős ódátvitellel úgy nagyság, mint erő, mint pedig virágzási képesség tekintetében csodálatosan befolyásolhatók.

Kepler, a 16-17-ik század nagy asztronómusának anyját boszorkánysággal vádolták, mert kezei alatt a növények gyönyörűen fejlődtek.

Az ód az akarat, a gondolat és az életerő materiális hordozója. Ha az egész­séges ódot a beteg testrészre átvisszük, úgy ez a beteg testben helyreállítja a harmóniát, mert a betegség semmi más, mint az ódcirkuláció egyensúlyának zavara, amelyből az abnormis anyagcsere támad.

,,A magnetizmus az ember legbelsejéből ered,

 ha átvisszük embertársunk szervezetére, akkor nem a felső felületekre, hanem a szubstanciák legbelsejébe, az atomokba hatol”

- mondja du Prel, német filozófus.

Magától értetődik, hogy a két individuum kell, hogy egymással ódikus rokon­ságban legyen, vagy legalább is nagy lelki harmóniában. A magnetizőr és a páciens mindenek­fölött arra törekedjenek, hogy ódikus kisugárzásuk kellőleg összekeveredjék.

Szembe kell ülniök egymással és néhány percig kézenfogva kell tartaniok egymást, így az ódikus kisugárzás egymásravaló hatása erősebb lesz. Azonban mindkét félnek szimpatizálnia kell egymással, különben a kísérlet meddő. Minél több bizalommal és szeretettel viseltetik a páciens a magnetizőr iránt, annál nagyobb a felfogóképessége.

A betegek valósággal mohón szívják magukba az ódot. Antipátia, félelem és bizalmatlanság a magnetizőr ódbehatolását visszautasítják.

 A szervezet ellenszegül és ezáltal veszélyes izgalmi állapotba kerül. Ha a magnetizőr valakire ráerőszakolja az ódját, zavarok állhatnak elő. Az ód annál hatásosabb, minél önzetlenebb és önfeláldozóbb a magnetizőr.

 Csak az erkölcsileg magasan álló ember fejleszt igazán tiszta és csodatevő ódot, csak az ilyen ember hathat kitartóan a betegre. Az a magnetizőr, aki szenvedélyeit még nem győzte le, átviszi azokat a páciensére.

Egyik főfaktora a gyógymagnetizmusnak az akaraterő.

 Minél erősebb az akarat, annál nagyobb a hatás.

Éles, gyakorlott koncentrációval az ódot teljes erővel a beteg testrészére irányítjuk.

 Az ilyen tisztaszándékú, erősakaratú magnetizőrök a tisztánlátók, clairvoyantok kijelentései szerint abban az időben, midőn egész szeretetükkel segíteni akarnak, valóságos világító lángoszlopként állnak ott!

S e lángoszlopból hatalmas ódsugarak áramlanak és a beteg ódkisugárzásával vegyül­nek.

Ha ellenben a magnetizőr szórakozott, vagyis nincs egész valóságával jelen, úgy a tisztán­látók csak alig-alig látják kisugárzását, legfeljebb az ujjakból árad nagyobb mennyiségű ód, de ez is eloszlik, anélkül, hogy a páciens kisugárzásával egyesül­ne.

A gyógyulás elsősorban függ a kisugárzás nagyságától, az akaraterő erősségétől, a cél tisztaságától s a szeretet nagyságától, mely a magnetizőrt áthatja, sőt függ a gyógyerejébe vetett hitétől is.

Minden erőt gyakorolnunk kell.

Azért kíséreljük meg az áram fejlődését előbb élettelen tárgya­kon. Magnetizáljunk vizet, kristályokat és áramunk hovatovább erősebb lesz. Szoba-növényeken is gyakorolhatjuk magunkat.

Ahol az illető determinált sorsa, karmája nem engedi meg a gyógyulást, ott a magnetizőr csak enyhíthet, de nem segíthet alaposan.

 Magnetizmussal sebet is lehet gyógyítani, búskomorságot, elmezavart lehet megszüntetni és sok léleknek vigaszt nyújthatunk vele. A legkönnyebben lehet gyógyítani a gyulladásokat, bénulásokat, eskórt, hisztérikus görcsöket és merevgörcsöket. A legkevésbbé gyógyítható a reuma, mert a testben felgyülemlett húgysav nyálkás, krétaporszerű üledékként veszi körül az ízületeket, s a csontokat, ezek okozzák a közismert köszvény-daganatokat.

Egy-egy kezelés Ennemoser dr. szerint legalább öt, de legfeljebb harminc percig tarthat.

Túl sokáig tartó magnetizálás azért is káros, mert így a test az idegen óddal túltelik s ezt nem tudja feldolgozni, tehát kárbavész és olykor idegfeszültséget idéz elő a páciens szervezetében.

A kezelés mindig kinyújtott karral történik; vagy a tenyérrel, vagy az ujjakkal. Húsz vonásnál többel nem szabad a pácienst telíteni. Hetenként kétszer, legfeljebb háromszor lehet csak egy és ugyanazt a pácienst magnetizálni.

A magnetikus öngyógyítást keresztbetett kezekkel végezzük; mégpedig jobboldalunkat a balkézzel, baloldalunkat pedig a jobbkézzel magnetizáljuk.

A növényeket növési irányukban, gyökerüktől fölfelé magnetizáljuk és magnetizált vízzel öntözzük.

Tegyünk kísérletet: miután a növénymagot a földbe helyeztük, öntözzük meg magnetizált vízzel, aztán rakjuk a jobbkezet néhány percig arra a helyre, ahol a mag fekszik, a balkézzel pedig fogjuk a cserepet.

Ekként a magot csodálatos gyorsan csírázásra bírhatjuk.

 Állatokat is lehet magnetizálni, de nagyon elővigyázatosnak kell ilyenkor lenni, hogy ódkisu­gárzásukból a magnetizőr ne vegyen fel túl sokat, mert az állati ód durva ösztönökkel van telítve.

Ha a páciens több ülésen át elaludt, akkor egynéhány vonással a magnetikus mélyalvás, szomnambül-álom is előidézhető.

 A szomnambül-álom olykor a páciens különös hasznára szolgál, mert általa önmaga-orvosává válik, ugyanis szomnambül-állapotban a beteg a leg­biz­to­sabban ható gyógyszert szokta megjelölni, ezenkívül pedig különböző képességek nyilvá­nul­nak meg ilyenkor benne; még azt is elérheti, hogy asztrálteste kilép fizikai testéből és látható, észlelhető jelenségeket hoz létre a különböző tárgyakon, vagy pedig önmagát teszi láthatóvá.

                      Mi az asztráltest, asztrállárva?

Az asztráltestet másszóval ódikus testnek is nevezzük.

Ez az életerő tartalmazója, tulajdon­képpen ez az éltető ereje, az élete az anyagi testnek, mert mihelyt az asztráltest elhagyja az anyagi testet, ez meghalt.

Az asztráltest hasonlít a földi testhez, másnéven másodénnek is nevezzük.

A halál után az asztráltest végérvényesen elválik a földi testtől és minden egyéni sajátosságát megőrzi, amint azt a materializációs fenomének, az ún. kísértetek bizonyítják. Ez a finomanyagú ódikus test az anyagi test életének idején ennek a formáihoz kötve van és állandóan befolyása alatt áll.

Mi bizonyos tekintetben már testünk anyagi léte alatt is idő és tér fölött állunk, mihelyt sikerül nekünk az összeköttetést az asztrál- és a durva test között meglazítani s a földi testnek vaspáncéljából kiemelni, hogy az asztráltest a földi testen fölülkerekedjék, nem pedig, mint rendes körülmények között, rabszolgája legyen a földi testnek.

Az asztráltest hatalmát a földi testen úgy erősíthetjük meg, ha minél kevesebb úgynevezett vérestáplálékot, vagyis minél kevesebb húst fogyasztunk és ha minél bensőbb életet élünk, továbbá testünket, mint egy lovat, trenírozzuk, hogy teljesen akaratunk és gondolatunk eszköze, alárendeltje legyen.

Az egyház által rendelt böjtök, fáradságos búcsújárások az áldozathozáson kívül főleg a fizikum trenírozására s a lélek erejének a test fölött való megerősítésére szolgálnak.

Vannak emberek, akiknek asztrálteste olyan hatalomra tett szert, hogy ki tud lépni a fizikai testből. Ilyen ember volt Bulwer „Zanoni” regényének hőse, akinek, mialatt fizikai teste aludt, asztráltestét a Vezúv lejtőin látták lebegni.

A hindu titkos tanok s a spiritiszták hite szerint ugyanis az embernek három teste van:

 anyagi teste, asztrálteste és mentálteste.

Ha meghalunk, lelkünk kiköltözik az anyagi testből, más szóval: leveti földi testét, mint egy kiszolgált uniformist és ezentúl, míg a földre vissza nem tér, csak asztrál- és mentáltestében él. Földi testünk elpusztul, porrá lesz, átváltozik.

Mentál­testünk összes létformáink élete alatt egy és ugyanaz marad, csak természetesen, miként lelkünk, úgy mentáltestünk is egyre fejlettebbé, gazdagabbá válik szépségben, színben és világosságban. Asztráltestünk azonban nem egyéb, mint finomabb anyagból alkotott hűséges utánzata földi testünknek.

Ezek az asztráltestek, másszóval asztrállárvák, mint kópiák, egész földi életeinken át megmaradnak az asztrál-síkon. Innen van, hogy a látómédiumok néha különböző alakban látják magukat megtestesülve, pedig ezek csak árnyalakok, tükörképei múlt életünk alakjainak.

                                   Ki a Mester?

A jó gondolatok az univerzális törvények által minden emberben hasonló gondolatokat ébresz­­tenek. Ekként az emberiség köré mintegy gyűrűt fonnak, melynek az a célja, hogy a rosszat lassan elnyomja.

A tökéletességre törekvő felsőbbrendű ember a testét csak gépezetnek tekinti, mellyel maga­sabb céljait szolgálja.

Homlokán szeretet sugárzik, szemeiben a béke világít.

És ha az ilyen ember nem is uralkodó, mégis nagy ember. Ismereteit, tudását, bölcsességét nemcsak egyszerű tapasztalatokból meríti, hanem az akasából, az univerzális Szellemből, az univerzális világosságból, ahol mindennek, ami a világon volt és van, úgy a gondolat-formáknak, mint az anyagi formáknak nyoma marad. Igen, az akasában az összes élőlények minden tulajdonsága és minden mozdulása megismerhető.

Ez úgyszólván a felszín, melyen minden cselekedet és minden eszme, gondolat meg van örökítve.

A tökéletesbülésre törekvő ember a soláris plexusra koncentrálva gondolatait, lélegzési gyakorlatokat végez,

úgy, hogy a soláris plexus felé irányítja visszatartott lélegzetét.

Koncent­ráljuk gondolatainkat a soláris plexusra tehát azzal a hat

ározott akarattal, hogy megismerjük további fejlődésünkhöz vezető utat

 Azután negatív állapotba helyezzük magunkat koncent­ráció és lélegzési gyakorlatok kíséretében. Ha mindezt szisztematikusan gyakoroljuk, mind bensőbb összeköttetésbe jutunk az éterikus szférával s ekként hovatovább mindinkább belelátunk, beleérzünk az akasába.

Ha a solaris plexusra koncentráljuk magunkat, egész benső valónkat megismerjük. Ha a Napra vagy a Holdra koncentráljuk magunkat, akkor meglátjuk minden állapotban.

Ha másodlátásunkat fokozni akarjuk, koncentráljuk magunkat agyunkra.

Ugyanis mélyen a koponyában az agy felszínén egy különös koncepciójú szerv van, mely a másodlátás eszköze;

Descartes a lélek székhelyének nevezi;

a hindu Siva a lélek szemének minősíti.

Ennek a szervnek a működése hasonlít a hegedű csavarjaihoz, ez feszíti meg az idegeket erősebben vagy gyöngébben, ez gyorsítja meg az agy rezgéseit.

Ez a szerv az átlagembereknél egészen szunnyadó állapotban van és az ilyen ember idegei a fizikai sík rezgéseihez idomulnak.

De nem úgy a felsőbbrendű embernél. A magasabbrendű ember agyában ez a kis műszer az illető akarata, hangulata és gondolatai szerint hol a fizikai, hol a pszichikai világok rezgéseihez megfelelően feszíti idegszálait.

Az adeptus, a titkok tudója, a durva anyagi dolgokat dematerializálni tudja, vagyis finomabb anyagi formákba tudja öltöztetni és viszont. Ezt a példát látjuk a szenteknél is. Íme Szent Erzsébet, akinek ölében a kenyér rózsává változott.

A rezgések megváltozása által a gravitáció levitációvá alakul. II. Fülöp, spanyol király alatt egy karmelita dominikánus így nyilatkozott:

- A Mester tudása határtalan és mindenre kiterjed a legfinomabb árnyalatokig, melyek számunkra már teljesen felfoghatatlanok.

Tudása minden dolgok legbensőbb lényét, legtit­kosabb természetét is átfogja, mindent, ami volt, van és lesz, minden tér és idő határa nélkül.

De ki a Mester?

A Mester a titkok titkának tudója, aki szabaddá és függetlenné tette magát min­dentől, ami anyagi.

A nagy emberszeretet, mellyel teljesen eggyéolvadt, szíve rendületlen­ségénél fogva az élet közepébe állította őt, mint egy hatalmas sziklát, melyet a földi élet hullámai hasztalanul ostromolnak, hasztalanul viharoznak körül.

Lábaival bár a földön áll, de feje az égbe magaslik. Dicsőség mindazoknak, akik erre a fokra jutottak, hogy nekünk kereső, fejlődő embereknek erőtartályunkká és vezetőinkké lettek.

*

Van nekem egy kedves, öreg barátnőm, valamikor a színpadon a magyar nyelvnek s a magyar dalnak harcosa volt és mikor megöregedett, a dalok már csak bágyadtan remegtek ajkáról, színekké, képekké változtak lelkében.

S ez a fehérhajú, ifjúszívű asszony hetvenéves korában festőnő lett és keresményéből hol ennek, hol annak a rászorult ínségesnek segítő angyala.

Hol szállást, hol kenyeret, hol tüzelőt ad nyomorgó testvéreinek s amellett sohasem pózol a jóságával, hanem inkább adja a rosszat. Mindig jókedvű, majdnem pajkos, de ebben az ő vidám­ságában valami csodálatos bölcsesség van.

Társasága szinte rajongás-számba menő szeretettel veszi körül. S mikor egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy minek köszönheti sikereit, ő finom mosollyal felelte:

- Annak köszönhetem, amit köszönhetek, hogy én mindig keveset álmodoztam, hanem mindig csináltam valamit

 hol művészkedtem, hol gazdasszonykodtam, hol gyereket, hol fájószívű embert csitítgattam. De mindig azt csináltam, amit az élet hozott s így mindig megelégedett, víg és sikeres voltam, mert az energiámat nem pazaroltam el!

Csak azok a meddő emberek, akik a fejüket lógatva sopánkodnak, hogy ők milyen szerencsét­lenek. Mi magyarok fiatal nemzet vagyunk, a mi imánk, melyben Isten szól hozzánk és mi szólunk Őhozzá ez legyen:

Szeretem a bízó lelket,
Kit a Sors, ha földre sújta,
Nem adja meg gyáván magát,
Talpra ugrik százszor újra,
Amíg fel nem kiálthatja:
Győztem, Uram!

Indiában a fakírok és jógik teremtették meg a lelkinívót, amin a nép felemelkedik, fejlődik.

Nálunk, nyugaton, a művészek, tudósok, felfedezők, vegyészek, mérnökök, munkára és jó­csele­kedetekre serkentő nagy egyházi és világi szónokok alapozták meg és emelik a kultúrát. Buddha, a királyfi, a mangófa alatt ülve végzi az ő szent meditációit. Krisztusnak, az ács fiának imája a jótett, a gyógyítás és a segítés volt.

Igyekezzetek nagyok lenni a tudásban, a munkában és a jócselekedetekben és örvendetesek a tűrésben és szenvedésben s akkor majd mindeneket meg fogtok érteni és mindeneket tudni fogtok, amik ma még rejtve vannak előttetek. Mert egy bizonyos fejlődési fokon megnyilvánul előttünk a nagy élet titka.


-&-



 

 

 

 

 

 

 

 




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 321
Tegnapi: 483
Heti: 2 494
Havi: 9 211
Össz.: 1 569 292

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: JOGIK TUDOMÁNYA II..
GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2017 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: gyogyito keztartasok - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »