Homeopátia
Hasonló módon működhet másik két rejtélyes gyógymód, a homeopátia és az akupunktúra is.
A homeopátia abból indul ki, hogy szubsztanciák, amelyek az egészséges embernél bizonyos tüneteket hívnak elő, betegeknél képesek ugyanazokat a szimptómákat gyógyítani.
Dr. Sámuel Hahnemann (1755-1843) lipcsei orvos, a homeopátia atyja,
aki ezt az alapelvet fölállította, kimutatta azt is, hogy ezeket a szereket nem erős koncentrációban, hanem ellenkezőleg, nagyfokú hígításban kell alkalmazni, mert ezáltal hatásuk nemhogy csökken, hanem éppenséggel nő.
Az ilyen hígítást – a szakemberek potenseknek nevezik őket –, mikor a gyógyszerben az eredeti szubsztancia molekulái már egyáltalán nem, vagy csak igen csekély mértékben vannak jelen. Min alapul tehát a szer hatása?
Magyarázható-e azzal, hogy a homeopátia a beteg egész személyiségét figyelembe veszi, és a megfelelő gyógyszerek kiválasztása olykor igénybe veszi az ingát is? Nem rejtélyes-e mégis, hogy éppen az erősen hígított szerek fejtik ki a nagyobb hatást?
akupunktúra
Hasonló a helyzet az akupunktúrával is.
Itt a test meghatározott pontjaiba tűket szúrnak, és ezáltal érik el a gyógyulást. Ma már senki nem vitatja az eljárás hatékonyságát. Egy ismert amerikai szívspecialista kínai útját követően olyan műtétekről számolt be, melyeket akupunktúrás érzéstelenítéssel hajtottak végre. Beszámolt például egy kínai sebészről, aki tuberkulózisban szenvedett, és kizárólag akupunktúrás érzéstelenítés mellett távolították el az egyik tüdőlebenyét.
“Ott tátongott a felnyitott mellkas. Láttam, hogyan ver a beteg szíve, aki egyébként az egész műtét alatt összefüggően beszélt. A beavatkozás félénél tarthattak, amikor a páciens közölte, hogy éhes. Az operációt végző orvos ekkor szünetet rendelt el, a beteg pedig kis üvegtálkában gyümölcsöt kapott." Ősrégi kínai tanítás szerint a “qi", életerő áramlik az úgynevezett “testmeridiánokon" keresztül. Ezek olyan vonalak, amelyek számos akupunktúravonallal állnak kapcsolatban a bőrön keresztül. Ha ezeket a pontokat a hajszálvékony tűk segítségével stimuláljuk, elmúlik a betegség, illetve megszűnik a fájdalom.
A kínaiak eme hivatkozása a “qi"-re, az életenergiára megadhatná a választ az alternatív gyógymódok (homeopátia, akupunktúra) hatásmechanizmusára. Talán az akupunktúra sem közvetlenül a fizikai testre, hanem az étertestre hat, hasonló lehet a helyzet a homeopátia esetében is. Valószínűleg itt is az étertesttel áll fönn kapcsolat, és ennek a finomanyagú szerkezetnek inkább a nagyfokú hígítás felel meg. Információ-átadásról, nem pedig biokémiai befolyásról lehet szó. Mindenesetre – a szellemgyógyításhoz hasonlóan – itt is az látszik fontosnak, hogy helyreállítódjék a beteg kapcsolata az eleven energiamezőhöz és a kozmikus Egészhez.
A növényeket ősidők óta használják betegségek gyógyítására. Régen az emberek ösztönösen meg tudták különböztetni a gyógynövényt a haszontalantól, sőt a károstól. Ez az ösztön az állatoknál még ma is működik. Minden kutyatulajdonos látta már, hogy a kutya, ha beteg, bizonyos füveket keres magának.
Ám a vegyi készítmények elterjedése egyre jobban háttérbe szorította a gyógynövények hatásának ősi tudását. Csak napjainkban fedezzük fel újra, hogy ha csöndben is, de azért tovább folyt a kutatás, és az utóbbi évtizedekben a gyógynövények új alkalmazási területeire bukkantak.
1944-ben Edward Bach angol orvos sikeres londoni magánpraxisát adta föl, hogy minden erejét a virágokkal történő gyógyításnak szentelhesse. Ebből alakult ki a Bach-féle virágterápia, amely ma széles körben elterjedt. Bachnak homeopataként az volt a véleménye, hogy az orvosnak a beteg egész személyiségéből kell kiindulnia:
“Ne a betegséget kezeld, hanem a beteget" – hangoztatta. Az egyén, nézete szerint, egy nagyobb, kozmikus energiamező része, amelyben meghatározott feladata van. Testi betegség akkor lép föl, ha zavar támad feladat és a tényleges élettevékenység között. A betegség figyelmeztetés, föl akar rázni bennünket, és adott körülmények között fontos lépésre sarkall fejlődésünkben.
A testi tüneteknél is fontosabb azonban az őket megelőző illetve kísérő lelki állapot. Bach szerint a betegség lelki síkon “bizonyos negatív gondolkodási struktúrák megmerevedése. A gyógyítás lényegében tehát a lélek terápiája. Ehhez Bach harmincnyolc vadon növő virágot használt, amelyekből vizes bázison ugyanennyi esszenciát állított elő. Ezek mindegyikét egy meghatározott lelki alapálláshoz párosította. így például pesszimista hangulatra az őszi tárnicsot ajánlotta, míg bizonyos félelmek ellen a cseresznyeszilva virágát. Az esszenciát be kell venni, akár a gyógyszert.
Természetesen itt is fölmerül a kérdés: mi a hatásmechanizmus titka? Talán a virágkivonatok is hasonlóan működnek, mint a növényekből nyert éteri olajok, amelyeket a kínai gyógyászatban régóta ismert “aromaterápia" használ?
Philippe Mailhebiau francia aromaszakértő, a gyógymód egyik legavatottabb ismerője, aki Toulouse közelében ezoterikus szabályok szerint állít elő éteri olajokat, úgy véli, hogy a növényi esszenciák hidat képeznek a finomtest világához. Az éteri olaj a növény “lelke", legbenső alkotóeleme. Ezért nem állíthatók elő ezek a növényi esszenciák mesterséges úton.
Elképzelhető tehát, hogy – az akupunktúrához és a homeopátiás szerekhez hasonlóan – itt is az étertestre kifejtett hatásról van szó – vagyis, megint csak
nem-anyagi síkkal van dolgunk.