GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL

Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt,a szímbólumokat és a feltétel nélküli hitet amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette . A gyógyítás által mi magunk a gyógyítók is gyógyulunk. Ez a szeretet varázsereje!


angyal_2_gyerek.jpg

Szent Teréz Imája:


Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a Szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a Tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a
hála és a Szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké. 


NEALE DONALD WALSCH
A kapcsolatokról

"részlet"


  A kapcsolatok életünk legjelentősebb tapasztalatai és legmeghatározóbb élményei.
  
  Semmik sem lennénk nélkülük.
  
  Semmik - és ezt szó szerint kell érteni.

  
  Hiszen mások hiányában nem beszélhetünk mi-ről. Ha nem lennél te, hogyan is határozhatnám meg az ént?
  
  Szerencsére nincs ember kapcsolat nélkül. Voltaképpen folyamatosan kapcsolatban állunk mindennel és mindenkivel. Kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, a családunkkal, a környezetünkkel, a munkánkkal, egymással.
  
  Mindazt, amit önmagunkról tudunk és megtapasztalunk, pontosan a kapcsolataink révén létrejött közegben tudjuk és tapasztaljuk meg. Összefüggés és viszonyítás nélkül nincs mód önmagunk megismerésére. Ha nincs mi, akkor szertefoszlik az én - csak a semmi marad.

A semmi.

Minden kapcsolat szent tehát a maga nemében. Valamennyi kapcsolat. Ahogy a lelkünk legmélyén tisztában is vagyunk ezzel. Ezért áhítozunk oly buzgón a kapcsolatokra - tartalmas, értelmes, személyiségünket kibontakoztató társakra. És kétségkívül éppen e mérhetetlen jelentőség miatt küzdünk annyi nehézséggel a kapcsolatainkban. Hiszen ha tudjuk, milyen életbevágóak, egyszerre minden minden okunk megvan rá, hogy aggódjunk miattuk. Amúgy magabiztos, értelmes emberek elbizonytalanodnak, magukba zuhannak és kétségbeesetten segítségért kiáltanak.
  Semmi nem okoz több nehézséget fajunknak, semmi nem okoz több fájdalmat, semmiből nem következik több szenvedés és semmi nem torkollik több és nagyobb tragédiába, mint éppen az, aminek a legnagyobb öröm forrásának kellene lennie: a kapcsolataink. Sem egyénileg, sem közösen, sem társadalmilag, sem politikailag, sem helyileg, sem nemzetközileg nem leljük meg a módját, hogyan élhetnénk harmóniában egymással. Roppant keservesen boldogulunk ezen a téren. Ugyanígy kétségek között vergődünk abban a tekintetben is, hogyan szerethetnénk egymást igazán.
  Lényegében mit mond nekünk Isten a Beszélgetésekben? Azt, hogy a döntő többségünk téves okokból lép be a kapcsolataiba. Azaz olyan okokból, amelyeknek semmi közük életünk átfogó céljához. Ha a kapcsolat kialakítása és fenntartása olyan késztetés következménye, amelyik egybecseng lelkünk indítékával a létezésre, nem csak megértjük, hogy szentek a kapcsolataink, hanem azonmód örömteliek és gyümölcsözőek is lesznek.
  
  Örömteli kapcsolatok. Túlságosan régóta és túlságosan sokak számára tűnik összeférhetetlennek ez a szópárosítás. Mintha ellentmondásban álló, egymást kölcsönösen kizáró kifejezések lennének. Olyasféleképp, mint a katonai intelligencia vagy a hatékony kormányzat. Ám igenis lehetséges örömteli kapcsolatokat ápolni, és a

Beszélgetések Istennel rendkívüli sugallatai elárulják, hogyan.

  - Neale, Neale,szólt

nyilvánvalóan nem látod, mi folyik itt. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy teljesen elhibázott indítékból létesítesz kapcsolatot.

Csak azt lesed, milyen hasznot húzhatsz belőle. Bár kétségkívül tisztességes üzletet akarsz kötni, de akárhogyan van, ez bizony így akkor is üzletkötés. És nem érted a kapcsolat célját. Márpedig a kapcsolat céljának semmi köze ahhoz, hogy szerinted miféle haszonhoz kellene jutnod, hanem csakis ahhoz van köze, amit hozzá akarsz tenni. De nem annak eszközeként kell hozzátenned valamit, hogy aztán kivonhasd belőle, amit kapni akarsz, hanem egyszerűen csak annak eszközeként, hogy felismerd, aki valójában vagy.
  
  Így akármit teszel a kapcsolatba, légy biztos benne, hogy hitelesen teszed bele.

És soha ne tagadd meg, egyetlen pillanatra se tagadd meg a valóságos énedet.

És ha a valóságos éned nem elegendő, vagy nem elég vonzó ahhoz, hogy megtartsa az adott személyt, akkor hagyd elmenni.

Mert valaki be fog térni az életed épületébe, aki a hiteles énedet is elég vonzónak fogja találni. És amikor betérnek hozzád válaszként a hitelességedre, maradni fognak, éspedig nem azért, mert e cél szempontjából igazítod a cselekvésedet és a viselkedésedet.

Csak akkor véget ér az egymást és az önnön éneteket kerülgető örökös tánc.

  Azt is megértettem, hogy a kapcsolat a legjelentősebb tapasztalat, amit megteremthetünk magunknak. Mert kapcsolatok nélkül semmik vagyunk. Nélkületek egyáltalán semmi nem vagyok. Ezt nyilván pontosan tudtátok, amikor eljöttetek. Leültetek, és ki-ki azt mondta magának:

   Mert másnak a hiányában én magam sem vagyok! Úgy értem, a saját tapasztalatomban. No persze, amúgy vagyok, ami vagyok. De nem tudhatom, hogy vagyok. Nem tapasztalhatom meg, hogy vagyok, csakis és kizárólag valami mással kapcsolatban. Magamtól tehát semmit nem tudhatok magamról. 

  És ha semmivel nincs kapcsolatunk, akkor mi sem vagyunk. 

  
  Így elkezdem megérteni az okot, amiért egyáltalán létezik kapcsolat: a kapcsolatom ezzel az asztallal, ezzel a pohár vízzel, és veletek, akik osztoztok velem ebben az időben és a térben. És a veletek való kapcsolatomból fakad, hogy nemcsak tudomást szerzek magamról - és most jön a csavar! -, nem csak tudok magamról, hanem szó szerint meg is határozom magam.

Másképpen fogalmazva: meghatározom, és ebben az értelemben újra megteremtem, aki vagyok azzal összefüggésben, vagyis azzal kapcsolatban, akik ti vagytok.
  
  Itt most jön a java. Végső soron én nem teremthetem magam újra olyannak, amilyenek ti nem vagytok. Azaz: csakis azt láthatom magamban, amit kész vagyok meglátni bennetek.

És amit elmulasztok felfedezni bennetek, azt soha nem találom meg magamban, mivel fogalmam sem lesz a létezéséről.

Ilyenformán az istenit sem találhatom meg magamban, amíg nem keresem, nem fedezem és nem ismerem fel bennetek.

Amilyen mértékben elmulasztom fel- és megismerni bennetek az istenit, olyan mértékben nem ismerem fel magamban sem, és ugyanúgy nem tudok meg magamról más jó dolgokat sem.

Persze, ami azt illeti, rosszat sem. Mert semmi nem létezhet itt, ami nem létezik amott. És számtalan ennek az oka.

Legfőképpen, hogy mindannyian egy vagyunk

Nincs itt senki más. Ezért aztán méltán találjuk úgy, hogy ennek a kapcsolatnak egyedülálló a helye az életünkben, nem egyszerűen csak fontos, hanem - egy kis szójátékkal élve, de szigorúan ragaszkodva a valósághoz - helyettesíthetetlen a helye. Ahogy mondom: nem lehet helyettesíteni. Nem helyettesíthetjük semmivel azt a kapcsolatot, mert az önmagunkkal hoz kapcsolatba.

A kapcsolat az egyetlen olyan tapasztalat az életben, ami az önmagunkról való tapasztalattal ajándékoz meg. És nemcsak az emberekhez fűződő kapcsolatokat számíthatjuk ide, hanem helyekhez, tárgyakhoz, fogalmakhoz, érzelmekhez, indulatokhoz, de még az eseményekhez fűződő kapcsolatokat is

- úgy bizony, az életünkben előforduló eseményekhez fűződő kapcsolatokat is!
  
  Mindannyian állandó kapcsolatban állunk életünk körülményeivel és eseményeivel. És teljes egészében önteremtő kapcsolatainkból fakad, hogy megtapasztaljuk, kijelentjük, kinyilvánítjuk, kifejezzük, kiteljesítjük - és azzá válunk, akik valójában vagyunk.


 És ha már megértettük ezt a titkot, az fogja vezérelni a kapcsolatainkat, hogy meglássam benned a legmagasztosabb látomást, amit csak el tudok képzelni, és még segítek is neked annak a megteremtésében, és ha úgy döntesz, hogy nem akarod megteremteni, akkor ebben a törekvésedben is.

A társaknak tehát az a dolguk, hogy egymással és egymásért teremtsenek;

ne azt nézzük, mit vehetek el a másikból, hanem azt, mit adhatok hozzá, és azzal hogyan segíthetem a társamat kifejezni és megtapasztalni az énjét.

Mert megértjük, hogy valójában ez minden kapcsolat, hogy ez magának a létnek az egyetlen igazi célja.
  
  A kapcsolatban hirtelen teljesen megváltozik és átalakul a célunk.

Már nem azt igyekszünk kifürkészni, mit nyerhetünk a kapcsolatból, hanem azt, mit tehetünk hozzá

 Milyen erőt adhatunk? Mit hívhatunk életre? Minek a megvalósulását idézhetjük elő?

Tudjátok, ahogy "fényezhetitek" az autótokat. "Megvalósíthattok" embereket. Csak "fényezzétek fel"! Ragyogtassátok fel egy kicsit! És akkor megvalósulnak. Ez a végső és a legteljesebb önmegvalósítás.

  Az önmegvalósítás végső soron nem érhető el egyedül.

Csak akkor érhető el, ha úgy valósítjuk meg az Ént, ahogy egy másikban látjuk

 Ezért nem csinálnak semmi mást az igaz mesterek, csak járkálnak az emberek között, és visszaadják őket önmaguknak.

Kerültetek már igaz mester szeme elé?

Voltatok már valakinek a jelenlétében, akit spirituális mesternek tartotok, vagy legalábbis olyan közel jár ehhez az állapothoz, ameddig eljuthatunk ebben az életünkben? Tartózkodtatok már egyazon helyiségben valakivel, aki az önuralomnak azon a szintjén működött? Ha majd sor kerül rá (és azonnal fel fogjátok ismerni), rájöttök, mivel töltik az idejük legnagyobb részét.

Azzal, hogy meglássák bennetek a mesterit.

Rátok tekintenek, a szemetekbe néznek, és olyannak látnak titeket, amilyennek még csak el sem tudtátok képzelni magatokat.

Akkor el fogtok tűnődni, miért nem látjátok magatokat olyannak, amilyennek ők látnak.

Ők meg azon tűnődnek, hogyhogy ti nem látjátok magatokat...

Na várjunk csak, ennek még egyszer nekifutok.

[Nevetés] Az a benyomásom, nem számítottatok tőlem erre a kijelentésre. Nos, készen állunk? Mindannyian, engem is beleértve? Szóval, akkor ők azon fognak tűnődni, hogy ők miért nem... és azon fognak tűnődni, ti miért nem... Na jó, hagyjuk... [Nevetések] Nem mondhatjátok, hogy nem vagyok tisztában vele, mikor kell feladni.
  
  
Tehát, amikor az említett elbűvölő módon használunk egy kapcsolatot, a szeretett lénnyel átalakítjuk az önmagunkról alkotott egész tapasztalatunkat.


Egyszeriben nem akarunk tőle semmit - csak azt akarjuk, hogy mindent neki adhassunk. És igyekszünk neki adni mindent, ami vagyunk, és nem kérünk cserébe semmit.
  


  Nos, beszéljünk világosan.

Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk legázolni magunkat.

Nem jelenti azt, hogy odadobjuk magunkat áldozatnak egy működésképtelen kapcsolatban.

Szó sincs róla. Az élethez, a léthez nem arra van szükség, hogy kötődjünk valakihez, aki rosszul bánik velünk.

Ha valamiért, hát ezért fogok pillanatokon belül eltávozni innen. Nevethetnétek kicsit felszabadultabban a poénjaimon...
  
  Azt viszont jelenti, hogy amint a legteljesebb mértékben átadjuk magunkat másoknak, akkor lehetővé tesszük, hogy megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, még ha egyszer netán azt is kell mondanunk:

"Úgy döntöttem, hogy nem lakom együtt veled tovább." Csodálkoztok?

Pedig adódhat úgy egy szép napon, hogy meg kell találnunk a módját, hogyan váljunk el egymástól minden keserűség nélkül.

Kapaszkodjatok meg: ehhez nincs szükségünk ügyvédekre. Tudjátok, mi az egyetlen oka annak, hogy ügyvédekre van szükségünk? Elárulom: az, hogy vannak ügyvédek.
  
  Egy szép napon képesek leszünk egymásra nézni és így szólni:
  
  - Úgy veszem észre, lejárt az együtt töltött időnk.

Úgy veszem észre, eljött a pillanat, hogy továbbra is feltétel nélkül szeressük egymást, továbbra is megadjunk egymásnak minden ajándékot, amit a hatalmunkban áll megadni a maguk teljességében, de tegyük ezt a helyiség két végéből, az utca két oldaláról, vagy a világ túlfeléről.

Mert a fizikai viselkedésed bizonyos része nem áll összhangban az én döntésemmel, hogy én hogyan élem az életem. És ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.
  
  Egy szép napon képesek leszünk kimondani az igazságot, anélkül hogy valami rosszat találnánk a másikban, vagy egyenesen gonosztevőnek bélyegeznénk, csak hogy igazoljuk az igazságunkat.

Ha idáig jutunk, még akkor is megteremthetjük a szeretetet, fenntarthatjuk a kapcsolatokat, amire sóvárgunk az életünkben, mert ezek a kapcsolatok nem függnek semmiféle feltételtől és nincs semmiféle korlátjuk.


  
 
 Összefoglalva, ennyit kell tudni a legjobb kapcsolatokról és a működésükről.


Ezek mindenekelőtt olyanok, amelyek nem ismernek semmiféle feltételt. A legjobb kapcsolatok nem függenek holmi feltételektől.


Nincs korlátjuk.


Mert az igaz szereteten alapuló kapcsolatok - szereteten, amelyik igaz! - teljesen és teljességgel szabadok.


  

  A szabadság annak a leglényege, aki vagy.

A szabadság a szeretet lényege.

A szeretet és a szabadság szó felcserélhető.

Ahogyan az öröm szó is

. Öröm, szeretet, szabadság - szeretet, szabadság, szeretet, öröm. Mindegyik ugyanazt jelenti. És nem lehet örömteli az emberi lélek, amíg bármilyen módon korlátozzák vagy behatárolják.
  
  Így tehát, ha szeretünk valakit, soha, soha ne igyekezzünk korlátozni vagy behatárolni a másikat.

A szeretet azt mondja:

"Az én akaratom számodra az, ami a te akaratod számodra."

A szeretet azt mondja:

"Azt választom neked, amit te választasz magadnak."

Ha azt mondom:

"Azt választom neked, amit én választok neked",

akkor nem szeretlek. Akkor rajtad át csak magamat szeretem, mert én megkapom, amit akarok, ahelyett hogy azt nézném, te kapd meg azt, amit akarsz.
  
  Az igaz szeretet őszinte kifejezésére épülő kapcsolatban nem csak az rendjén való, ha a feleség odamegy a férjéhez és azt kérdezi: "Eljárhatok a tanfolyamra?", hanem az is, ha történetesen azt mondja:
  
  - Ebédelhetek Harry-vel? És mellesleg, drágám, téged nem Harry-nek hívnak.
  
  A férj pedig, nevezzük Mike-nak, így felel:
  
  - A te akaratod az én akaratom.

Te Harry-vel akarsz ebédelni; ebédelj hát Harry-vel.

Eléggé szeretlek ahhoz, hogy azt akarjam neked, amit te akarsz magadnak.


HOLISZTIKUS ÉLETMÓD:   

Meg kell mondanom, semmi sem rongálja áthatóbban és gyorsabban az emberi gépezetet, szervezetet, ezt a biológiai házat, amelyben szállást lelünk, mint az efféle feloldatlan negatív gondolatok vagy indulatok, amelyeket a tegnap egy pillanatából cipelünk magunkkal, és amelyeknek édeskevés közük van ahhoz, akik és amik vagyunk, illetve akik és amik lenni akarunk.

A holisztikus életben tehát az első lépés:

a megbocsátás.

Az élet nem arra való, hogy kapjunk, hanem hogy adjunk

 És mi sem könnyebb, mint a bocsánatunkat adni

 Amíg nem tanuljuk meg az isteni gyógyítást, amíg nem használjuk a sebeinkre a megbocsátás gyógyírját, azok a sebek elgennyednek odabenn, jóval azután, hogy látszólag már rég eltűntek a külső hegek.

És egyszer csak, harminchat, negyvenkettő, ötvenegy vagy hatvanhárom évesen, azon kapjuk magunkat, hogy mérhetetlen testi megpróbáltatáson megyünk át, és azt sem tudjuk, miből fakad.

- Az ég szerelmére, törődj kicsit többet magaddal.

Még az autódnak is több gondját viseled, mint a testednek.

És ezzel még nem is mondtam sokat. Többször viszed el alapos felülvizsgálatra a kocsidat, mint a testedet. És többször cserélsz olajat a kocsidban, mint ahányszor kicseréled bizonyos viselkedéseidet, és egyes dolgokat, amelyeket beleraksz a testedbe. Úgyhogy, az ég szerelmére, törődj kicsit többet magaddal!

Hadd osszak meg veletek néhány nagyon egyszerű, hogy azt ne mondjam, végletekig leegyszerűsített szabályt.

Egy: testgyakorlat.

Mindennap végeztessetek valamit a testetekkel. Használjátok és gyakorlatoztassátok legalább egy kicsit. Egészen meglepő, mit tud művelni az emberi testtel napi tizenöt-húsz perc, ami igazán nem mondható valami észbontóan soknak.

Kettő: ügyeljetek rá, milyen anyagot visztek be a szervezetetekbe.

Mérlegeljétek, szolgál-e titeket, ha annyi szeméttel tömitek meg a testeteket. Nem gondolok semmi különösre; egyszerűen csak mellőzzétek azokat az anyagokat, amelyek nem szolgálnak titeket. Nem a nyilvánvaló szemétről beszélek: a cukorról, az édességről, mindazokról a dolgokról, amelyek egyértelműen nincsenek a hasznunkra. Az elmúlt néhány hónapban jó sokat fogytam annak a meggondolásnak az eredményeként, hogy milyen anyagoknak a testembe fogadása szolgál engem. Most tehát egy kicsit jobb karban vagyok, már-már karcsú, legalábbis ahhoz képest, ahogy tavaly ilyenkor kinéztem.

Tisztázzuk: nem arról van szó, hogy soványnak lenni jobb, kövérnek meg hű de rossz.

Nem ez a lényeg.

Aki jól érzi magát a bőrében az adott súlyával, azzal minden a legnagyobb rendben van.

De ha nem, ha csak egy kicsit is nehézkesre sikeredik a járkálás, aki úgy érzi, hogy nem így működik a lehető legnagyobb hatásfokkal, akkor érdemes valamelyest elővigyázatosabbnak lennie.

Érdemes megtenni néhány nagyon egyszerű lépést, amelytől magasabb szinten tarthatjuk az egészségünket: mindenekelőtt némi testgyakorlás és az étrend szabályozása, aztán, mint már említettem, a mentális étrend felügyelete is.

De holisztikusan minden csak most, ezen a meglehetősen egyszerű szinten kezdődik.

A holisztikus élet aztán az én egészének és teljességének a kifejezésével ér véget

- és akkor mondható el, hogy szent életet élünk, vagyis a teremtés mindhárom szintjén működünk, és azon hét energiaszint mindegyikéből, amelyet az emberi test csakráinak szoktunk nevezni. És a holisztikus élet arra vonatkozik, hogy egyik csakraélményt sem hagyjuk ki, illetve a rajtunk átáramló egyetlen energia elől sem zárkózunk el.

Hadd beszéljek némiképp részletesebben az ember szexuális energiájának nevezett energiaformáról, mert arról úgyis épp elég szó esik mostanság, hogyan éljünk szellemileg holisztikus életet.

Egyesek azt sugallják, hogy az emelkedett szellemi élet megköveteli a szüzességi fogadalmat vagy az aszexualitást, nevezheti ki-ki, ahogy tetszik - szóval, hogy utasítsuk el a szexuális energiánkat. És hogy az őszinte emberek, akik örömüket lelik emberi szexualitásuk kifejezésre juttatásában, ha nem is elítélendők vagy tévelygők, de nem valami fejlettek. Egy szép napon majd eljuthatnak odáig is, addig pedig csak csinálják, amit csinálnak.

Szinte az egész bölcseleti iskola hirdeti, vagy legalábbis céloz rá, hogy a szent embereknek kevés, vagy egyáltalán semmi közük a szexhez. Tény, hogy bizonyos mértékben számos hagyományban felbukkan a gondolat, miszerint meg kell tagadnunk nemiségünk élményét és megtapasztalását, ha az adott kultúra vagy kulturális réteg tagjának akarjuk mondani magunkat.

Megkérdeztem erről Istent, mert nem hagyott nyugodni a kérdés.

- Isten - mondtam -, igaz az, hogy ha igazán holisztikus életet akarok élni, és meg kívánom tapasztalni annak a legmagasztosabb részét, aki valójában vagyok, akkor tényleg el kell utasítanom a... - és akkor bizony majdnem így fogalmaztam meg: - ...a legalantasabb részét annak, aki vagyok? - És nem abban az értelemben gondoltam, hogy a legalacsonyabban elhelyezkedő csakránkkal áll összefüggésben. Ténylegesen a legalantasabbat értettem alatta.

Akkoriban azt hittem, énem valamennyi megnyilvánulása közül a szexualitásom a legalacsonyabb rendű.

Olyan megnyilvánulás, amelyet persze nagyon is az enyémnek akarok tudni, de nem túlságosan nyíltan, nem hivalkodva, még csak nem is büszkén, persze bizonyos körülményektől és az élet bizonyos pillanataitól eltekintve.


De, képzeljétek, fél évszázad döntő hányadában pontosan ez okozta, hogy valahogy fejletlenebbnek, kevésbé spirituálisnak, kevésbé ilyennek vagy amolyannak éreztem magam. Hihetetlenül sok közjátékból alakult ki ez az érzésem, olyasfélékből, mint amikor a mamám tizenkét éves koromban rajtacsípett, ahogy kivörösödött képpel rajzolgatok, egy sor olyan közjátékból, amelyekben a társadalom felhívta rá a figyelmemet, hogy ez a leghatározottabban ejnye-bejnye, hogy az igazán fejlett ember nem foglalkozik ilyesféle tapasztalatokkal.

És ez sokkal súlyosabb holmi gyerekes helytelenkedésnél, noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy nincs semmi helytelen abban, amit csináltam. De most már a felnőttkori fogalmainkról van szó (és ide még vissza fogok kanyarodni), a legfejlettebbről és a legszentségesebbről; arról, hogy azok az emberek, akik eljutnak a ténylegesen legszentebb pontig, egyszerűen nem alkalmazzák az ilyesféle energiákat és tapasztalatokat. Nos, ez van. És talán tényleg ez avatja szentté őket.

Amikor tehát feltettem a kérdést Istennek: -

Mi a helyzet ennek az alsó csakrának az energiájával?

Fel kell szabadítanom az énemnek ezt az egész tapasztalatát, és csak hagyni, hadd alakuljon magától?

- Addigra már hallottam, hogyan kell felemelni az energiát a gyökércsakrából a többin keresztül a fejtető-csakrába.

És akkor az ember eljut arra a káprázatos pontra. És többé semmi köze ahhoz, ami a nyaka alatt történik.

Valahogy így csinálják az igazi mesterek. Az igazi mesterek nem is léteznek a nyakuk alatt. Hát ilyen mester volnék én is... legalábbis nyaktól fölfelé.

És mindig azon tűnődtem: "Hát ez meg hogy lehet? Tényleg ezt az utat jelölte ki számunkra Isten? Kell lennie még valaminek!"

És aztán Isten azt mondta,

éljünk holisztikus életet, éljünk a test csakraközpontjainak valamennyi energiájával. Alkalmazzuk maradéktalanul a gyökércsakra energiáját. Folyamodjunk bátran a szívcsakra energiájához. Vegyük igénybe a legmagasabb csakra energiáját. Használjuk ki a lehető legteljesebb mértékben a csakráinkat.

De ha elértük a legmagasabb csakrát, az nem jelenti azt, hogy attól kezdve ott is kell maradnunk, és elfeledkezhetünk a másik ötről.

Szó sincs róla, hogy meg kellene szabadulnunk tőlük.

Inkább...

nem úgy értem, hogy hagyjuk el, nevezetesen a... nem, nem azt, amiről beszélek. És nem értem, mi nevetnivaló van ezen. Nicsak, hogy megrándult az arca, amikor ezt mondtam! Azt hiszem, a hölgy téves elképzeléseket táplál arról, hogy mit fejtegetek. Nem arról van szó, hogy válasszuk le magunkat a... na, várjunk csak. Nem arról van szó, hogy válasszuk le magunkat az öt alacsonyabban elhelyezkedő csakráról, és csakis a legfelsőben, az utolsóban lakozzunk.

Hát nem. Hanem emeljük fel az energiát, de tartsuk fenn a kapcsolatot az alatta lévő csakrákkal is.

És akkor élhetünk holisztikusan.

De a holisztikus élet ennél is többet jelen
t

- többet a gondolatok megtisztításánál vagy hogy megszabadulunk a negatív energiáktól; többet az egészséges életmódnál és hogy ügyelünk az étrendünkre; annál is többet, hogy valamennyi csakraközpontunkból, az énünk egészéből élünk.

Az élet csak akkor lehet holisztikus, ha új összefüggésbe helyezed a léted, és új felismerésekre jutsz arról, hogyan működik ez az egész, életnek nevezett folyamat.

És hozzátartozik, hogy új megvilágításban látod annak az egészét, aki vagy, aki valóban te vagy. Mostanság, és tulajdonképpen az idők kezdete óta a legtöbb embernek nehézséget okoz, hogy az önnön valós lényük teljességéről alkotott legnagyszerűbb elképzelés szerint éljék az életüket. És azért okoz nehézséget, mert visszafogja őket a félelem.

A legtöbb embert - kisebb-nagyobb mértékben - a félelem hajtja.

távolodnia kell a félelemtől. Hiszen, ha a félelem "fél-elem", akkor el kell jutnunk a másik feléhez.

Egyik nagy tanítóm mondta nekem egyszer, és soha életemben nem fogom elfelejteni:

"Neal,

Tekintsd kalandnak a félelmedet." Hát nem nagyszerű?

Tekintsétek kalandnak a félelmeteket. És amikor megfogadtam a tanácsot, távolodni kezdtem a bennem lévő érzéstől. És végre kezdtem szemügyre venni, végső soron mitől is rettegtem.



    

   

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 248
Tegnapi: 306
Heti: 905
Havi: 9 669
Össz.: 1 525 207

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: SZENT TERÉZ IMÁJA és a KAPCSOLATOK
GYÓGYÍTÁS SZELID GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2017 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: májtisztítás - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »