VILÁGKLASZIS SPORTLOVAINK

Egy ló sohasem vágtázik olyan sebesen, mint akkor, mikor egy másik lovat kell utolérnie és lehagynia"

                                                          (Ovídiusz)

KISBÉR ,KINCSEM, IMPERIÁL,  ARANYOS, OVERDOSE...

Kisbér

                               1873- Kisbér - 1896- Hamburg

Az egyetlen magyar ló, amely meg tudta nyerni az

Epsomi Derbyt,

Alexander Baltazzi (1850. – Bécs, 1914. november 24.), a korabeli magyar sajtóban Baltazzi Sándor néven is szereplő, görög származású sportember, úrlovas, versenyló-tulajdonos, Helene Baltazzi öccse, Mary von Vetsera bárókisasszony nagybátyja volt a tulajdonosa.

Kisbér angol telivér versenyló a híres Buccaneer csődör és Mineral kanca 1873-ban született utóda volt, a kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesből került ki.

Alexander és Hector Baltazzi Kisbéren vásárolták 5160 Guldenért, még yearling korában az akkor még névtelen Buccaneer-csikót.

Az 1876-os epsomi Derbyre még  Hungarian Coltő néven nevezték.

Alexandert ekkor olyan nagy kártyaadósság terhelte, hogy lovát a verseny előtt le akarták foglalni, és csak egy gyorsan megszerzett kölcsön tette lehetővé lovuk elindítását a Derbyn.

Maga Alexander nem is volt jelen lova győzelménél, mert hitelezői elől bujkált.

Bátyja, Aristides vezette a mázsáláshoz az akkor már Kisbéri néven bejegyzett lovat.

Kisbér megnyerte eladósodott gazdáinak a 2000 guinea-s pénzdíjat. Alexander és Aristides ezután a Párizsi Nagydíjat is megnyerték Kisbérrel, de az angol Triple Crown megszerzése már nem sikerült.

 Sportpályafutása végeztével Kisbért Angliába küldték fedezésre, majd 1886-ban átvitték az Aristides Baltazzi által ugyanabban az évben alapított saját ménesükbe, a csehországi Napajedlába (Zlín közelében), végül az észak-németországi telivértenyésztés szolgálatába állították.

 Hamburgban halt meg 1896-ban, 23 éves korában.

A Napajedla-i ménes túlélte a két világháborút, ma is működik.

Kincsem

(Kisbér, 1874. március 17. – Tápiószentmárton, 1887. március 17.

 

EGY LÓ AKI MÉLTÓNAK TALÁLTATOTT  A LEGNAGYOBB KEGYRE:

AZON A NAPON TÉRT MEG ELŐDEIHEZ ,AMIKOR SZŰLETETT.

13 ÉVES VOLT.

Kincsem, a verhetetlen, a legyõzhetetlen

 "csodakanca"

"Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon."

A legutóbbi időkig úgy tudtuk, hogy Kincsem gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de az újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik.

Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára.

Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni.

Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött.

Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt 

Hesp Róbert volt.

Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.

    Kincsem fényképe, mellette trénere, Hesp Róbert

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni.

Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát.

Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny.

Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.

Élete során vonaton beutazta fél Európát.

Legnagyobb sikereit

Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában ésFranciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten.

Háromévesen

győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.

Négyévesen

 Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én.

Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek. Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot.

      A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen győzött.

Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt.

Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Egyes források szerint rögtön ezután a két ló lefutotta még egyszer a futamot, és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem

 hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot.

Kincsem e tekintetben nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja.

Ötévesen

                                    tizenkétszer állt starthoz,

többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.

Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak.

Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott.

Tápiószentmártonba szállították,

 ahol öt csikót ellett.

Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született.

Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett.

Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált.

Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült,

gyomor és bélgörcsök kínozták. 

1887. március 17-én,

tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje.

 Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit.

A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.

Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött,

ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált.

Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni,

ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek

szerzett világhírnevet.

Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztőistállóiba.

 Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galopp-pálya bejáratánál 1977-ben felállították a csodakancát ábrázoló életnagyságú bronzszobrot,

 Tóth Béla alkotását.

Tápiószelén,

a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei.

Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, érmei is.

Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók.

Már életében nevét viselte a fővárosi palota, ma is nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, a budapesti lóversenypálya pedig három évtizede a nevét viseli.

A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemről nevezték el; itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit.

Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

Oldal: VILÁGKLASZIS VERSENYLOVAINK
GYÓGYULÁS SZELÍD GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2024 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat