Leonardó evangéliuma II.

folytatás

aki olvasni is tudta a jeleket. Furcsa dolgokról mesélt.

Szerinte az ô népének a világon egyedülálló módon ellopták, eltüntették

a történelmét. Marzióm, bizonyára ismered ezt a helyzetet, amikor szerencsétlen sorsú népek gyermekei ilyesmikre hivatkoznak, de úgy láttam, az öreg nem együgyû. Ráadásul egy pókhálós, poros hátsó raktárba vezetett, és egy kisebb hegybe összehányt rovásírásos botokat mutatott, és a rajta levô jeleket elkezdte folyamatosan olvasni, körülbelül így:

Mi van ma, ma van ma, piros pünkösd napja

Holnap lesz, holnap lesz, a második napja

Jó legény, jó legény! Jól megfogd a kantárt

Ne tipord, ne taposd a pünkösdi rózsát.

Számomra elsô hallásra kiderült, hogy ez valamilyen népnyelvi formában

rejtôzködô beavatási szöveg. Az öreg szerint egy népszokás, a

pünkösdi királyválasztás szövege.

Szegény anyám mennyi régi népi imát tudott. Például azt, hogy:

Menny el sátán, ne késércs!

Mert én meg vagyok keresztelkedve

Szent kereszttel megjegyezve…

Feltûnô benne a ma van ma hermetikus-tautologikus idômeghatározása

és a rózsa, a titkos értelmû rózsa óvása. Az öreg elmesélte még, hogy

ezeket a különben értéktelen fapálcikákat és a magyarok ôsgesztáit Teuton János fôinkvizítor gyûjtötte össze és szállította ide, Firenzébe, az

inkvizíció raktárába.

Mikor rákérdeztem, hogy mi volt az oka és miért nem semmisítették

meg helyben ezeket a csacska népmeséket, azt válaszolta, hogy ô is éppen ezért kezdte ezeket kutatni. Azt találta, hogy Rómára és a saját történelmi mítoszait gyártó II. Frigyes császárra egyformán veszélyes volt az anyag, mert az úgynevezett Nagy Károly-i idôket teljesen másképpen írta le. Megírta Attila hun király és az Árpád-ház igaz történetét.

Az öreg a szöveglopást is bizonyította. Idézte II. Frigyest, aki szerinte

is rendkívül mûvelt ember volt, s aki csillag- és madárjós distikonjába

így szerkesztett be egy szöveget:

Fata volunt, stellae docent, avium volutas

Quod Fridericus ego malleus orbis ero…

Az öreg szerint a magyar ôsgeszta pedig így ír Attiláról:

Terra tremit, stella cadunt

Et ego malleus orbis ero…

Én szóvá tettem neki, hogy efféle epitheton ornansok lopkodása,

mint a malleus orbis, a világ pörölye, az egész középkorban, sôt elôtte is

szokásban volt, s mi, értelmiségiek, tudjuk, hogy nincs új a nap alatt,

csak különbözô szivárványformákban göngyölgetünk jól s rosszul örök

igazságokat és hazugságokat. Így én abbéli véleményemnek adtam hangot, hogy ezért nem volt érdemes olyan nagy felhajtásra, mint egy országosbegyûjtés.

Az öreg szerint azért nem kis ok Európa történetének meghamisítása

a 600-as és a 900-as évek között. Ezt én nem értettem pontosan, hogyan lehetett, bár a templomosok titkos történetében – amit Te mint beavatott ismerhetsz – is van ebben az idôszakban egy furcsa kérdés. A számunkra szent királyi vonal, a krisztusi, a Meroving-dinasztia ekkor szakad meg tragikusan.

Az már csak úgy vagyon, hogy állandóan hamisítgatják a történelmet

és a hamisítók egymásra hamisítót kiáltanak.

Ám hogy az öreg még jobban elképesszen, azt adta elô, hogy a vörös

posztó az ôsgesztában és a magyar eretnekségben az volt, hogy az Árpádház a hun Attila királyon keresztül bibliai eredetû. Nimród vére sólyombeavatás szerinti, szakrális királyság. Sôt tetézve az ügyet, kifejtette, hogy Mária, Krisztus anyja nem egyszerû zsidó asszony, hanem adiabeneihercegnô, és ezen az ágon az Árpád-ház Krisztussal rokon.

Ebbôl is láthatod, Marzióm, hogy egy életveszélyes nép. Én eddig azt

hittem, hogy a languedoci eretnekség tételét, Mária-Magdolna Krisztus

földi vérét átörökítô legendájának vakmerôségét nem lehet felülmúlni.

Hát lehet; ezek a hungarusok emelték a tétet. Így nem csoda, hogy aztán mindenki fel akarja számolni ôket.

Még egyszer kérlek, drága Marzióm, az itt leírtakat ne vedd egy öregember agyalágyulásának, hanem csak tisztes érdeklôdésnek nagy, vagy nagynak vélt dolgokról. Két oka is van jelenleg furcsa érdeklôdésemnek.

Az egyik, hogy nagy királyod, a hollós Mátyás megtisztelt azzal, hogy képet rendelt tôlem. Itt szeretném megköszönni rejtôzködô baráti, de általam pontosan felismert közbenjárásodat. Tehát, amint tudod, én minden képemet szellemi és technikai rejtvényekbôl építem fel. Nem azért, hogy csacska keresztrejtvényeket hagyjak magam után az utókorra, hanem mert a kép megépítése számomra szellemi építkezés. Közben próbára teszem saját szellemi képességeimet, és az emberi elme végsô határait kutatom. Neked itt most megvallom, hogy keresem az átjárót ezen a határon túlra is. És ezt a legracionálisabb ésszel, nem ezoterikus hókuszpókuszokkal,

vagy a hit tudást mellôzô, számomra értelmezhetetlen erejével.

Milyen tájat, hátteret fessek a Mátyásnak készülô Madonna mögé?

vagy a hit tudást mellôzô, számomra értelmezhetetlen erejével.

De hogy még jobban meglepôdj, van egy másik meglehetôsen bizarr

okom is.

Belekezdtem egy furcsa álomsorozatba, egy olyan álommisztikumba,

amely át akar csapni az álom nélküli életembe is. Most is, látod, ez az

álom íratja velem ezt a levelet. Rám türemkedik, lelkileg megerôszakol,

zsigerekig hatóan fölforgatja egész lényemet.

Tehát nagy titokban elárulom neked, hogy álmomban valami furcsa

alkuba keveredtem a Gonosszal. Rá akar venni, hogy Krisztus földi testét

boncoljam. Álmomban visszavitt az idôben a Sírhoz és a Testhez, és

éreztette velem, mekkora tét ez nekem, de láttam rajta, hogy neki is.

Kérlek tehát, Marzióm, a régi barátságunkra tekintettel vedd komolyan

kérdéseimet, amik a következôk:

1. Van-é valami nyom az Attila–Árpád-ház és a bibliai történések között?

2. Hogyan lehetséges, hogy a magyar királyság egyszerre sólyom- és

holló-beavatású? Neked nem kell magyaráznom, hogy ez a kettô különben kizárja egymást.

3. Maradt-e valami a régi írásról, és mit tudnak eredetérôl?

Válaszod nagyon várva, a legmélyebb barátsággal ajánlom magamat.

Híved:

Huszonkettedik álom

Levél Leonardonak

Mélyen tisztelt, drága Leóm!

Kétszeresen is meglepett leveled. Elôször azért, mert oly sóvárogva

várok bármi hírt az én távoli Toszkánámból, mint ahogy a számûzött

Ovidius várhatta Róma híreit. Másodszor felzaklató tartalma miatt.

Kezdjük mindjárt az elején. Nem tudom, Jaszón mire ment az Aranygyapjúval errefelé, én viszont találtam néhány aranyos gyapjút Visegrád szerelmetes rétjein. Tudod, nálam nagyobb orra és természete csak Mátyásnak van. Bele is ütjük minden lehetséges nemes anyagba. Most is cserkészgetek egy nemes nagyvadat. Az aranykor fejedelmeinek méltó társa lett volna ez az asszony. De nem untatlak Téged, aki oly tartózkodó életet élsz, és azt hiheted, hogy öregedô koromra dicsekvô ficsúrrá lettem. Különben zsigerekig hatoló nyavalyádra neked sem tudok jobbat ajánlani, mint Vénusz selymes mezejét. Talán a testhez, a hús csodájához is közelebb kerülhetsz az asszonyi hús vibráló melegében. Lazíts egykicsit, nem kell mindig mindent megérteni, csak érezd és élvezd, mint lomha bálnák az óceánt. A tudás és a hit két véglete között ott az igazi

Meg kellene alapítanunk a Prieuré de Sion tagozataként a Jászon és

az Aranygyapjú Társaságot.

nagy emberi lehetôség, a megérzés, az átérzés. Ebbôl az aranyközépbôl

táplálkozhat igazán a két szélsô tapasztalás, a tudás és a hit is.

De amint látom, a megérzésnek te sem vagy híján. Feltett kérdéseid

olyan dolgokat találnak telibe, amik miatt most az egyszer igazán örültem fordított, így mások számára nem könnyen olvasható írásodnak. Tudod, itt is, mint minden királyi udvarban, hemzsegnek a besúgók. Mátyás nagy és mûvelt király, de mint általában a túl fiatal királyok, rendkívül erôszakos. Magabiztosságát, amely sokszor már beteges, csak szítják a körülötte legyeskedô neofita talpnyalók. Parazita tanácsadói kiszorították a legtisztességesebb magyari urakat a király környezetébôl, és egy olyan mûmagyarkodásba kezdtek, amire csak a neofita buzgóság képes.

Ezt a képtelenséget a nagytekintélyû humanista püspök, Vitéz János, a

mi Janus Pannoniusunk nagybátyja, szóvá is tette. De nem ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy Mátyás fejéhez vágta azt, hogy ha tovább megy ez az eklektikus mûmítosz-építés, akkor a magyar urak hazahívhatják Franciaországból az igazi szakrális királyi sarjat, az Árpád-házit, a sólymot,hogy leváltsa a hollót. Na, ezt nem kellett volna, ugyanis már szinte mindenki elfelejtette, Mátyás pedig nem is tudta, hogy II. András királynak kései házasságából egy fia született, aki anyjával Franciaországba menekült. Ott grófi rangot kapva el is ismerték az utódok királyi származását, hátha jó lesz egyszer valamire alapon. Háttérbe akkor kerültek, amikor a teáltalad is jól ismert erkölcsû és sorsú, templomos-üldözô Szép Fülöp király rokona került a magyar trónra.

Mit össze kóvályognak ezek az Anjouk is Európában.

Az Árpád-ház eltûnésével a sólyom-beavatású királyság tûnt el a magyar

korona alól. Viszont hogy a holló hogyan került elô, azt még elôttem

is homály fedi. Neked nem kell magyaráznom, hogy a holló cím csak

birodalmi hercegi leszármazottnak jár. Ha Mátyás holló, akkor valahogy

Zsigmond leszármazottja kell, hogy legyen. Itt valami rejtély lappang, és

ez abból derül ki, hogy Mátyás megrendelt nálam egy, a nép számára szóló történetet, amelyben az anyjának egy holló vitte a csôrében a fontos üzenetet. Hát persze, hogy a holló, csak nem egy madár, hanem ahogy mi hívjuk, egy szabad madár, aki mindenkitôl független, csak tôlünk nem, de ezt nem tudhatja senki.

Látod, Leóm, most mondhatnánk, ilyen madár, olyan madár, egyre

megy, de ki a fene játszik itt a szimbólumainkkal? Valaki nagyon keveri,

remélem, nem az a piszok albán bika. (11) Különben most jut eszembe,

téged hogyan hagyott élve? Ja persze, sznob. Könnyû nektek, mûvészeknek; ha mûkedvelô a diktátor, akkor lefogja az önszorgalmú bérgyilkosok kezét is, és így megmenekülhettek.

Másik kérdésed a magyarság régi írásáról számomra már teljesen értelmezhetetlen.

Ha volt, akkor úgy néz ki, sikeresen kiirtották. Itt most

mindenki modern akar lenni mindenestül. A ficsúrok a züllött Velencét

majmolják és a talján módit. Érdekes módon még az asszonyokban több

tartás van. Néha olyan régi, aranysujtásos fejedelmi viseleteket vesznek

föl, amilyeneket csak dúsgazdag perzsa hercegnôk hordhattak.

Olyan egyszerû tiszta geometrikusan szervesen épülô ABC ez a régi

magyar, hogy egyszer össze kellene vetni a világ többi ABC-jével.

Ugyanígy nem találtam nyomot az Attila–Árpád-ház és a bibliai történések között. Bár az egyszerû nép között nyoma van egy Rómától független anya-tiszteletnek. Szûz Máriát ôk Nagyboldogasszonynak hívják.

Mátyás hollós környezetében mindenesetre nincs nyoma a krisztusi

származástudat semmilyen jelének. Ennél is talán furcsább elképzelései

viszont vannak. Játszadozik egy önálló egyház gondolatával. Ezt az elképzelését viszont, úgy vélem, sokkal inkább a Rómától való függetlenség mozgatja, mint gnosztikus gondolatok. Képzeld, nekem, az eretneknek kellett érvelnem a Rómához való hûség hosszabb távú geopolitikai jelentôségérôl. Persze most, hogy így jobban belegondolok, furcsa kérdéseid hátterében elémvillan az a sokszor megcsodált építmény, amely a budai vár oldalában van, és úgy hívják, hogy aula marmorea. Küldök neked róla egy metszetet. (12) Gondolom, neked is olyan deja vu érzésed lesz, mint nekem.

Végezetül, drága Leóm, hogy az itt vázolt száraz, tudós fontoskodásomat az élet valódi, kellemesen nedves súlyával ellensúlyozzam, szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az angol nyelvben a hollót, a corvust crow-nak nevezik, ezt egy betû külünbözteti meg a koronától, a crowntól, és crow-nak hívják a pacalt is. Ebbôl pedig magasabb hermetikai fokon az következik, hogy a hollók vájják ki annak a királynak a szemeit, aki be meri tiltani a magyar pacalpörköltöt, akár európai formákra hivatkozva is. Mert jegyezd meg, Leókám, a corpus male habitum, a rosszul tartott test sarkallja a szellemet mindenféle ôrültségre.

Óvakodj a sovány emberektôl. Ja, és végül, ha még mindig vegetáriánus vagy, azonnal hagyd abba! Hosszas kutatások alapján rájöttem, a vegetáriánusok korán halnak. Add át üdvözletem Alessandro de Filipepinek. Mi adtuk neki egy vidám társaságban a Botticelli, a „kis hordók” elnevezést, gondolhatod, miért. Te, azért a nôért, a Simonetta Vespucciért, akit ô megfestett, szívesen elkárhoznék, fôleg akkor, ha azt a piszkos Borgiát is magammal vihetném.

Drága Leóm, búcsúzom, add át üdvözletem szeretett Toszkánámnak,

Magione grófnak (13), és köszöntsd a lenyugvó napot is nevemben egy

magasra emelt kehelyben, Antinori márki (14) testes vörösborával.

Ölel barátod: Marzio a Galeotti

Huszonharmadik álom

– Megüt a guta! – e szavakkal villan elém a Lény felháborodottan. –

Te az én speciális csatornámat magánlevelezésre használod! Ez kimeríti

a pofátlanság minden formáját. Mibôl gondolod, hogy ingyen szörfözhetsz a Sátán internetjén?

– Ingyen és micsodán? Félek, túl nagy ára lesz ennek a kapcsolatnak

– válaszoltam. – Különben is ki a fene látott már ilyen smucig ördögöt?

Miközben én lelki hegymászóként a Krisztus-jelenség földi himalájacsúcsait

kísértem, ô csatornaköltségeket guberál.

– Himalájacsúcsokat?! Nevetnem kell – gurgulázta Mefi. – Ezeket a

földi pletykákat én szövöm Krisztus földi története köré. Miért nem kérdezel engem Mária-Magdolna gyermekeirôl és a párthus hercegrôl. Az

élvhajhász Galeotto barátod, ha jobban körbenéz, láthatta volna a magyar nép körében a maniheus gyökereket. Például ha nem állandóan a farka után menne, rácsodálkozhatott volna arra az állandó szólásra, hogy akkor még a manó is a saját bôrében járt, ami egyszerûen csak arra utal, hogy olyan régen, amikor még Manit nem nyúzták meg. Pannóniában nagy találkozója volt a Mani hitnek, mielôtt István megkötötte Gerberttel a nagy alkut, és Gellértbôl – aki gyorshajtás áldozata volt a hegyen –mártírt nem kreáltak.

Alaposabban meg kellene vizsgálni Gioachino da Forte calabriai jövendômondó apát írásait. Ô a jóslatait matematikailag kifejtett bizonyítékokra alapozta.

Azt sem értem, festô, hogy mit akarsz az ôsírással és az ôsnyelvvel.

Azt hiszed, az beavat titeket a világ szellemi egységébe? Hát mondok én

neked valamit. Ha megmaradt volna az ôsnyelv, még ma is olyan szép

együgyûek lennétek, mint egy paradicsommadár, és ott dagonyáznátok a Paradicsomban, boldog unalomban.

– Ne lázíts, Sátán! Ezzel a néhány mondatoddal most igazán elárultad

magad, cefetül kilógnak a lólábak, de azokat most nem veszem sorra.

Arra pedig, hogy ki használja rendeltetésszerûen a csatornád, vagy ki

nem, azt szeretném megkérdezni, miért nem nézted meg a rajzokat,

amiket közben küldtem. Így nem jutunk semmire, ha csak én dolgozom.

Panaszt fogok tenni. Kell lennie valamiféle felügyelôbizottságnak, ahol

az ördögre figyelnek. Vagy forduljak közvetlenül az Úrhoz?

– Hogyan fordulhatnál te, a hitetlen, az Istenhez – fölényeskedett a

Lény.

– Például így: Pater noster qui est in coelis…

– Jó, jó, azonnal hagyd abba! Inkább figyelek.

– Tudod, mit jelentenek ezek a rajzok az elôzô oldalakon? Azt, hogy

elhoztam neked a perspektívát. Persze ez nem jelenti azt automatikusan, hogy az ördögnek van perspektívája.

– Egyszer majd méltányolom fanyar humorodat, de abba belegebedsz

– válaszolta rezignáltan a Lény.

– Nem rajtad akartam viccelôdni, csak szeretném felhívni a figyelmedet

a perspektíva szó eredeti jelentésére. A mára kialakult használatban

a perspektíva szó távlati ábrázolást, a térbeli tárgyaknak síkban való áb-

Lehet, hogy tényleg létre kellene hozni egy felügyelôbizottságot,

amelyik a Sátán ügyeivel foglalkozik a Földön. Bár félô, hogy a bizottság

tagjai „független” szakértôk lennének. rázolását jelenti. Ez a Firenzében kidolgozott trükk volt a mûvészet történetének

egyik legnagyobb kegyes csalása. A perspektíva szó eredeti jelentése

szerint messzelátás. És annak filozófiai értelmében az idôben is

messze látni, tehát látni a jövôt, az eljövendô igazságot. Így a perspektíva a remény. Az igazi perspektíva: körös-körül nézegetni a dolgot, és belelátni annak legmélyére. Na, ehelyett mi mit csináltunk Battista Albertivel,

Piero della Francescával, Garibaldival, Paolo Uccelóval, Mantegnával,

Dürerrel, és végül jómagamat sem kímélhetem – egy illuzionista világot

dolgoztunk ki. Megalkudtunk, az igazság helyett az igazság illúziója

felé mozdultunk el. Különben látványos és szép siker, és még haszna

is lenne, ha közben ugyanolyan erôvel tudatosítottuk volna, hogy emberek,

vigyázzatok, ilyen trükkökkel el lehet terelni a figyelmet az igazságról!

Üvöltenünk kellett volna, hogy ne dôljetek be a képeknek, a képek

varázsos felületi hatásának, hanem keressétek a képek mélyén

rejtôzködô igazságot. Figyeljétek azt a pontot, ahol a perspektíva elenyészik

– nem véletlenül hívják úgy azt a helyet, hogy enyészpont –, ott nyílik

meg a lélek perspektívája. A perspektíva, az egy szemmel szerkesztett

világ. Választhattok, hogy csak ennek az egy szemmel szerkesztett világnak lesztek az egyszemû, sebezhetô, vakítható óriásai, vagy kinyitjátok mindkét szemeteket, hogy lásson a harmadik is, a lélek tükre.                                               A jövô látható.

– Hát persze – szólt közbe Mefi. – Terólad el is fog terjedni, hogy láttad

a jövôt. Képzeld, a huszonegyedik században majd azt hiszik, hogy

Volt egyáltalán alternatíva, de ha nem, akkor minden eleve elrendeltetett…elôre láttad az ûrsikló szerkezetét. Emlékszel, amikor azt mondtad: a Hattyú hátáról felszáll a nagy madár.

Addigra elfelejtik, hogy Hattyúnak azt a hegyet hívták, ahonnan ki

akartad próbálni a repülô szerkezetedet. Különben sem értem, mi a fenét kevered a perspektívát meg a hazugságot. Még nekem is el kell ismernem, hogy ott az egyszer zseniálisan oldottatok meg egy problémát, a semmibôl egy új, egy más világot teremtettetek. Ráadásul egy egyszerû Ntrükkel, a párhuzamos vonalak manipulálásával. Itt hívom fel a figyelmedet, hogy ebben a módszerben még ennél is sokkal több lehetôség van. Jó, most megteremtettetek egy szabályos térillúziót, de gondold el,

ha szabálytalanul használod ezt a térillúziót, akkor egy szürreális világ

állna elô, és így lehetôséged lenne az álom ábrázolására.

– Ne kísérts, Lucifer! A csalás szorozva csalással, az a halál.

– Ó dehogy, csacska lény, csak érzéki csalásról beszélünk, így az még

csak az álom. A halál, az nem is létezik. A halál csak az én perspektívám

ellenetek. Ezt az egyetlen eszközt hagyta kezemben az Úr, különben

fegyvertelen lennék. Mit kezdenék én, szegény ördög, halhatatlan tudatú, beképzelt emberek között. Figyelj, most jó kedvemben találsz. Ezekkel a párhuzamosokkal, amelyek vagy találkoznak, vagy nem a végtelenben, még sokat kezdhetnél. Ebben benne van egy új szakrális geometria lehetôsége. Persze az ügyet nemcsak matematikailag kellene megoldani…

Ha megfordítom egy alvó UFO

Huszonnegyedik álom

– Gyónni jöttél, fiam?

– Nem szoktam. Ha hinnék Istenben, sem lenne szükségem közvetítôre.

Ráadásul esetleg egy nálam szellemileg felkészületlenebb közvetítôre – Látod, ez az ôsbûn, fiam, a hübrisz. Ez elzárja a hit kapuját. A hit

az alázatosok kincse, nem a kevélyeké (15).

– De én nem hinni akarok, hanem tudni.

– És mi az igazi tudás, fiam?

– Jó, akkor úgy mondom, hogy én egy nagyon zárkózott ember vagyok.

Hogyan tárhatnám fel a lelkem legrejtettebb titkait egy idegen

elôtt.

– Nem idegen, hanem az Isten elôtt.

– Isten, ha van, látja a lelkemet.

– A gyónást nem is Isten igényli, hanem az ember. Az ember vágyik

dialógusra, és ebben a beszélgetésben megmártózik, fürdik a lelke.

– Ez már más, ha te, a pap is elmondod nekem bûneidet, ha te is elmondod

nekem, mitôl szenvedsz, akkor van haszna a dolognak, a világ

elôbbre megy. Legalábbis a mi kicsi világunk. Különben, atyám, mivel

Bernát azt mondta: Isten tevékenységének három fajtája van. Az elsô

„által de nélkül”, a második „annak ellenére”, a harmadik „vele

együtt”

magyarázod, hogy az Újszövetségben sehol sem szerepel a gyónás. Krisztus sehol sem beszél egy megbocsátás hatalmával felruházott személynek történô gyónásról.

– Láttál te már bûneiktôl megszabadult asszonyokat sugárzóan tiszta,

áhítatos arccal kilépni a gyóntatószékbôl?

– Krisztusnak elég volt az is, hogy a házasságtörô nô hallgatásával beismeri vétkét..

– Nehéz veled vitatkozni, olyan vagy, mint Petrus Abelardus, mindent

ésszel akarsz megoldani.

– És nincs igazam? Láthatjátok, hová vezet az irracionális. Szegény

világ az, amelyiknek csak két tartóoszlopa van, mint a Jakin és a Boáz.

Egy biztosabb világ legalább négy oszlopra épül, és az a négy ôrzi a legfontosabbat, a középen lévô elemet, a hitet.

– És Abelardus nem hitt?

– Hogyne hitt volna. Ilyeneket mondott: A jó Isten akaratának helyeslésében

áll, míg a rossz ugyanannak az elvetése, vagy hogy a bûnnek

nincs szubsztanciája, mivel inkább nemlét, mint lét.

– Akkor miért üldöztétek?

– Én üldöztem? Én mentettem meg az életét a csökött agyú túlbuzgóktól.

Abelardusnak nem annyira a filozófiája, mint az életstílusa volt a

kihívó. Nagyon evilági tudott lenni. A mi hagyományokhoz ragaszkodó,

azt kockáról kockára építô konzervatív gondolkodásunkkal szemben ô az

egyén szabadságát hirdette. Túl erôsen nyúlt vissza a kereszténység elôtti görög hagyományokhoz. Talán a Pater nostert is úgy imádkozta, hogy

Platón noster. Etikájának is kihívó címet adott: Scito te ipsum. Ugye ismerôs ez valahonnan: Ismerd meg önmagad. Ha azt a címet adja, hogy

ismerd meg Istent, talán el sem olvassák. Tudod, mostanában aki olvas,

az hangosan olvas, és az úgy még fárasztóbb.

– Tehát a ti vitátok valójában csak egy konzervatív és egy liberális

gondolkodás vitája?

– Mi az, hogy csak? Ez a csak meghasíthatja Európát, és évszázadokra

elterelheti a gondolkodást a lényegrôl: Istenrôl.

– Nem éppen ez nyitja sokkal tágabbra az emberi szellem horizontját?

Nekem például nagyon tetszik, amikor az isteni szellem tartalmát, a

dolgok ôsképeit vizsgálja. Egy született költôre vall, ahogy megkérdezi:

Létezhet-e a rózsa neve, ha nincs többé rózsa? Különben atyám, te tudod,

mi a rózsa neve?

– A rózsa, a rózsa, a titkos értelmû rózsa, a roózsafûzéér… – Bernát

ezekkel a szavakkal végigénekelt egy gregorián dallamot, mintha ott sem lettem volna.

– Atyám, ha nem is gyónni, de beszélgetni jöttem. Borzalmas álmok

gyötörnek. Meglátogatott egy Lény, vélhetôleg a Sátán, és alkut akar kötni

velem, hogy abban a bizonyos három napban, amikor Krisztus teste

egyedül, kiürülten ott van a Sírban, boncoljam fel. Vagdossam fel, mint

egy semmi hullát?

Ne felejtsek el hozatni Vincibôl olyan rózsát, amit gyermekkoromban

kedveltem.

– Fiam, tudd meg, mindnyájunk teste Krisztus teste. Ezt hirdette ki,

amikor hús-vér emberré lett. Ezzel a tudattal kellene élnünk. Persze tudom,nehéz ez egy olyan világban, ahol a lélek curvává vált, elgörbült Istentôl, és így nem hagyja, hogy Isten rávonatkozó akarata kiteljesedjék benne. Az emberi test körül különben legalább három nagy kérdés mûködik.

A test élvhajhász kizsákmányolása, vele szemben mindennek, ami

testi, megvetése, és a harmadik, a legnehezebb, a test sorsa a halál után.

Amint bizonyára te is tudod, én puritán ember vagyok. Nem szeretek

semmi cifraságot. Szembe is fordultam a Cluny-i fényûzéssel, amihez

például a magyar királyok oly bôséges adományaikkal hozzájárultak. Idejöttem Clairvaux-ba. Ez a ti nyelveteken azt jelenti, Clara vallis, fényes völgy. De nem azért fényes, mert fényûzôen rendeztük be, hanem mert itt a hely szellemébôl a szakralitás fénye sugárzik.

– Nem is tetszik nekem ez a te puritán, kép, díszítés nélküli világod –

szóltam közbe. – Nem úgy van-é, hogy az igazi szépség a lélek aszkézise?

– De úgy van, ha nem vonja el tekintetünket Istentôl. Ne vigyük magunkat kísértésbe!

– Ember- vagy istenkísértésbe?

– Hogy mered a kettôt szétválasztani! Látom, te még tényleg nem indultál el a hit grádicsain. Az a szépség, amirôl te beszélsz, még az ember önmaga iránti szerelmébôl fakad. Ilyenkor rajzoljátok meg magatokat nônek vagy férfinak, vagy egyszerre mindkettônek, mint te. Ez az önszerelem még teljesen a hús-vér test igája alatt van, semmit sem tud felfogni önmagán kívül. 

Néha azt hiszem, hogy a papok csak azoknak a lelki üdvösségén

munkálkodnak, akiknek a neve benn van az élet könyvében

De eljön a pillanat – már akinél Isten kegyelmébôl eljön

–, hogy valaki rájön önmaga csekélységére, rájön, hogy nem képes

önmaga révén fennállni, és nem képes így megismerni a világ lényegét.

Ekkor szereti Istent a második fokon, de ez még csak önzô szeretet, mert még csak saját maga miatt szereti Istent. Ám ahogy gondolkodással, imádkozással, alázatos mindennapi élettel, lépésrôl lépésre, fokról fokra megízleli, mily édes az Úr, eljut arra a fokra, hogy Istent már nemcsak saját magáért, hanem érte szeresse. Lehetséges persze egy negyedik fokozat is, az, hogy az ember önmagát csupán Isten miatt szeresse.

– Neked ez sikerült, atyám?

– Nem, én csak egy egyszerû útkeresô vagyok, frater quidam professione monachus, conversatione peccator. (16)

– De akkor miért üldöztétek az albigenseket, ôk aztán igazán alávetették a testet, a földi vágyakat megvetették.

– Látod, ez a másik véglet. Én szerény képességeimmel úgy fogom fel

a világot, hogy azt az Isten, a Noésis noéseos (17) teremtette. Ennek a világnaka közepére helyezte a hús-vér embert, felette az angeloszok a túlvilági hírnökök, és Krisztus urunk az Úrban. Alatta az állatok, növények és az egész anyagi világ. (18) Ha ezt a képletet elfogadjuk, és a keresztények így fogadják el, akkor a test és a hús is az üdvtörténet része. A katharok szerint viszont a földi világot a Sátán teremtette, aki azonos az Ószövetség bosszúálló istenével, az ô szava a Törvény, amit a katharok elvetettek.

Milyen emberi, mélységesen emberi az a gondolat, hogy a Sátán az

Isten elsôszülött lázadó fia.

– Ezek szerint ôk antiszemiták voltak – vetettem közbe.

– Ez többszörösen is felületes gondolat. Elôször azért, mert itt inkább

egy lételméleti csapdába estek. Másodszor meg azért, mert a kathar albigensek

hazája az a dél-franciaországi Lanquedoc vidék, amely történelmileg

folyamatosan a zsidó telepesek hazája. A rómaiak is például ide

számûzték Heródest, állítólag Mária Magdolna is ide menekült Krisztus

keresztre feszítése után.

– És a szent vér is itt folytatódott…

– Na szép, hallom, ezt találtátok ki ti, Sion bölcsei, és meghamisítottátok

az én tiszta templomos rendemet.

– Elôször is a nevünk pontosan Prieure de Sion ékes francia nyelven,

és hogy ki mit hamisított, azt érdemes lenne már egyszer tisztázni.

– Jó, tisztázzuk. Szóval, minek is hívjátok magatokat?

– Sion perjelsége.

– Nagyszerû, nem értem, de ez biztos annak köszönhetô, hogy fogyi

vagyok. Jó, de miért írtatok egy megvalósíthatósági tanulmányt a világuralomról?

– Mirôl? Mi csak egy elképzelést írtunk a világban lehetséges új rendrôl.

– És a régi, amit Isten adott, nem volt jó?

– Isten nem tiltja, hogy mi is folytonosan munkálkodjunk a Földön.

Ezt az egész Sion bölcsei ügyet nem értem. Szerintem az öreg is kever

itt valamit.

– Csak nem mindegy, hogy vele vagy ellene. Ez két zászló: az egyik

Krisztusé, a mi legfôbb Vezérünké és Urunké, a másik Luciferé, aki az

emberi természet halálos ellensége.

– Ez nem ugyanaz a dualista csapda, amibe az albigensek estek?

– Nem, ez csak a Jó és a Gonosz evilági szétválasztása.

– De térjünk vissza, mi a baj a tervünkkel az új rendrôl?

– Hát nemcsak az, hogy nagyon emberi, hanem az, hogy nagyon sátáni.

Csak tiszta ész, kritika nélkül, és kívülrôl nézvést nem tekinthetô

másnak, mint egy háttérhatalmi világösszeesküvésnek.

– Atyám, te hiszel az összeesküvés-elméletekben?

– Azokban nem, de összeesküvések azért vannak. Például a tietek,

amelyet már évszázadok óta fenntartotok és rejtôzködve erôsítgettek,

mióta azzal a gyenge jellemû Szép Fülöppel összeesküdve kinyírtátok a

rendet.

– Mi éppen csak az elszabadult túlhatalmukat próbáltuk megfékezni.

– Olyan rágalmakkal és olyan vérengzéssel, és közben a kincseiket is

lenyúltátok.

– Na jó, ezt nem is hallgatom tovább, de érdekelne, miért veszélyes

az, ha a világ mozgásait látó, azt mélyen megértô emberek tervet készítenek

arra, hogyan lehetne ezt a világot értékesebben, jobban vezetni.

– Tudod miért, te, Isten barma? Gondold el, hogy ez az anyag illetéktelen

kézbe kerül, például egy ország titkosszolgálata elkezdi manipulál-

Nem az összeesküvés a legalapvetôbb és legmélyebb emberi tevékenység?

ni, és behelyettesít egy másik népet, ahogy ez lenni szokott, például a

zsidókat, akiket azzal vádol, hogy így akarják megszerezni a világuralmat.

Tudod, milyen sohasem látott üldözés lenne abból?

– Atyám, hogy beszélhetsz így: Isten barma!

– Elnézést, nagyon mérges lettem. Jó, Istent visszavonom.

(Az anyag további része tele van elhomályosult részletekkel, késôbb

átvilágítani és megfejteni!)

(Késôbb jól látható a következô mondat:

Neked nem lebontani, hanem felépíteni kell a testet.)

Leonardo a naplónak

Nem hajlok meg az akadály elôtt.

Huszonötödik álom

– Hol jártál? – szólított meg a Lény. – Láttam, hogy napokon, vagy inkább álmokon át használtad a csatornát, de csak nagy fényt láttam, semmi mást. Valami fényes helyen lehettél, s nekem itt valami bûzlik.

Most már nekem is, gondoltam magamban, majd így szóltam: – Én is

fényt láttam. Fényesedik a horizont. Hajnal hasad, vagy ez is csak a Te

illúziód?

Hányadik napja is játszol az elmémmel?

– Miért kérdezed? Csak nem köszönetet akarsz mondani, hiszen

egész valótok csak álmok szövete, és kis életetek egy álom koronázza

meg. (19) Lásd, most is milyen kegyes vagyok hozzád, hoztam neked egy szöveget és két képet az idôbôl. Különben bevallom neked, az idôvel én elég furcsán állok, például nem tudok mit kezdeni azzal a mondattal, hogy az Úr az idôvel teremtette a világot. Ugyanis ha ez így van, akkor az én mûködésem az idôzavar.

– Azt hogy csinálod? – szóltam közbe valamiféle gyerekes kíváncsisággal.

– Isten tudja – bukott ki belôle is hirtelen, és ettôl a kijelentéstôl ô is

meglepett arcot vágott. – Miért nem az Urat faggatjátok, hogyan teremtette és mivégre a világot. Miért csak az ima harmatcseppjeit vonzza magához, és miért hárítja el kérdéseiteket?

Miért nem tudok én imádkozni? Talán mert megbénít ez a túlzásba

vitt racionalitás.

– Most nem az az érdekes, mit hárít el az Isten. Majd ha vele sikerül

beszélnem, ígérem, ezt is megkérdezem. Most az az érdekes, hogy te hogyan zavarod az idôt.

– Bevallom neked – szólt meglepôen ôszintén a Lény –, én nem ismerem

igazán az idôt. Különben itt és most belegondolva (mikor és hol?),

lehet, hogy éppen ez a zavarom okozza a ti idôtök zavarát. – Majd így

folytatta: – Sokat gondolkodom az idôrôl, szinte mániákusa vagyok. Néha azt hiszem, hogy az idô csak az emberi lélekben jelenik meg, rajta halad át a múltba az, ami a jövô volt. Ezért az állandó vágy bennem, hogy folyton jelen legyek az emberek lelkében, zavarjam együgyû nyugalmukat.

Zavarjam az idôtöket, hogy ne tudjon Isten örökös jelenén áthaladni.

– Állj, ez plagizálás! – vágtam közbe. – Szent Ágoston fejtegetett valami

hasonlót.

– Nevetséges vagy. A mi terünkben nem érvényesek primitív földi

szerzôi jogok. Különben tudod, ki mondta rólam, hogy én vagyok az Isten

plagizátora?

– Nem tudom.

– Nekem sem jut most eszembe, na mindegy is, folytassuk. Hol hagytuk

abba?

– Szerintem ott, hogy azt fejtegetted, ha a dolgok folyamatosságát

megszorozzuk a dolgok állandóságának a négyzetével, akkor megkapjuk, hogy minden dolog relatív.

Pitagorasz utalt arra, hogy az idôutazásnál izgalmasabb az idôtlenségben való utazás.

– Pimaszkodj csak, bár ácsi! Nem is olyan rossz, ezt el fogom adni a

huszadik században. Akkor lesz a tudás-hit a legmagasabb fokán. Egy hívem talán még Nobel-díjat is kap érte.

– Micsodát?

– Nem érdekes, tehát az idôzavarnál tartottunk, és ebben az a lényeges, hogy most én vagyok idôzavarban. Lábunk alatt mutatja már a félkört a hold, és idônk szûken van kimérve.

(Csak magamban gondoltam, hogy ezt Dante mondta, de vajon itt mit

jelent.)

– Azt látom, hogy szorgalmasan hordod ide a rajzokat, gyönyörûen

rajzolod, bontod ki a belsô részeket. Látom, tárul fel elôttem a hús titka.

(Atyavilág, ez úgy élvezi a boncolást, mint parasztok a disznóvágást.)

– Úgy tudod rajzolni a belsô részeket, mint egy virágcsokrot, mint

Dürer azt a fûcsomót, vagy mint Dante rajzolta az emberi lelket az Isteni

színjátékban.

Majd egyszer rájönnek arra is, hogy Dante mûve kozmikus felépítettségû, és hogy mit jelent a „Circulus Martis” és a „Gaudium Martis”.

Huszonhatodik álom

Na végre, ma van egy nyugodtabb álmom. Látom, Mefi is csavarog valahol.

Csak nem nôzik? Tényleg, az ördögnek milyen a nemi élete? De

hagyjuk ezt, mert olyan leszek, mint Marzio barátom, akinek mindenrôl

az jut az eszébe. Megviccelem, küldök neki egy versikét az ördög internetjén.

Címe: A nagyétvágyú Marziónak

Azt mondja a Fáma Vágjad a baltád lehetôleg minden fába!

Mivégre? Sôt öko-mivégre? Ha én szeretkezem, egy asszonyban enyém lesz minden nô Pesten és Budán Sôt a mindenség mindkét oldalán.

Válasz Leónak pusszantással: Itt egy hangaszál ôrt áll, Mint torkomban egy pinaszôrszál Itt a tavasz „Letépem ezt a hangaszálat” Lecsúszik a pinaszôr is Már itt az ôsz is.

(Leonardonak rezignáltan szignáltam én, Marzio a Galeotti)

Huszonhetedik, huszonnyolcadik, huszonkilencedik álom

– Már megint ott helytelenkedtetek a csatornámon! – kiabálta már

messzirôl a Lény, ahogy felém közeledett.

– Nahát, csak nem egy prûd ördögöt fogtam ki?

– Nem, egy feledékenyt. Elfelejtettem odaadni neked azt az írást és

azt a két képet, amit ígértem. Tessék, itt van. Foglalkozzál vele, nekem

dolgom van, és ráadásul egyre sürgôsebb.

Egy félkönyvnyi 96 oldal sárgult papírt tett le elém és két képet. Két

férfi arcképét, akik elsô ránézésre nagyon hasonlítottak egymásra. Nem

ismertem fel ôket, de amit a múltkor az idôrôl mondott, azt sejthettem,

hogy még csak az én idôm után fognak megszületni. Ezekkel a képekkel

nem tudok most semmit csinálni, ezért csak így idehelyezem ôket, hátha

valakinek mondanak majd valamit.

Rákóczi Saint Germain, „Rákóczi fia”

Most nézzük, mit hozott nekem ez az alak. Gyönyörû kézírással írt

szöveg. A címoldala tele okkult szimbólumokkal, és ráírva:

LA TRÉSSAINTE TRINOSOPHIE. Bal sarkában ismerôs héber szöveg, a Genezis második mondata: A föld pedig kietlen és puszta vala és setétség vala a

mélység színén és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. Igen, itt van

mind az öt fontos szó, a Tohu-vah-Bohu és a Ruach Elohim. Betûzzük

csak, itt valami furcsaság van. Valaki megcserélte a betûket. Milyen furcsa,

ha nagyon megszoktunk egy szövegszerkezetet, nagyon nehezen

vesszük észre, ha egy kicsit változtatnak rajta. De ki mer belenyúlni az

ilyen szent szövegbe? Az eredeti Tóra másolásánál legkeményebb kikötés,hogy ha egy betû is rosszul van leírva, meg kell semmisíteni a szöveget, mert minden betûnek helyi értéke van. Az egész egy óriási mátrix,JEHOVA mátrixa.

Beleborzadok, ha most így belegondolok, hogy akarva, akaratlanul állandóanbelerontunk a világ szövegeibe, és így már régen nem tudjuk,

mi az eredeti üzenet. Vagy éppen az az emberi küldetés, hogy állandóan

változtassuk a szöveget, és az így burjánzó szövegek szövetébe burkoljuk ezt az elárvult világunkat.

Nézzük, most mi történt a szöveggel a betûcsere után. Értelmes-e,

vagy már teljesen értelmetlen a Szöveg? Ez eldönti azt is, hogy tudatos

vagy véletlen a dolog. Úgy látom, nagyon is tudatos. Nem más történt,

mint a múlt idôt jövô idôbe tették. Jóslattá ferdítették a múltat, a Teremtést

így: A föld kietlen és puszta lesz. Jajveszékelés, gyûlölet és rémület

fog uralkodni arculatán. És Elohim lélegzete a szellem jelenléte miatt

elpusztítja azokat, akik elpártoltak Istentôl.

„Mert bizony mondom néktek, hogy míg a föld és az ég elmúlik, egy

kis jóta vagy egy pontocska (corniculum) el nem vész a törvénybôl”

Máté: 5, 18.

De ki fordítgatja itt az idôt, mint egy ôrült vasutas a váltókat?

– Látom, már megint túl egyszerûen gondolkodol, mint egy paraszt

a Barbaricumból – szólalt meg hirtelen a hátam mögött a Lény. – Milyen

idô fordult meg? A ti csacska idôtök. Hányszor mondjam: idô nincs. Jobban

mondva csak nektek van, meg most nekem, a fene egye meg ezt a

háromnapos határidôt. Itt tüsténkedhetek a ti idôcsapdátokban. Ha nem

lennék ilyen hiú, inkább elmennék az Öreghez egy teára, és megbeszélném

vele a dolgot, hogy hol rontottuk el. Képzeld, írtam egy versikét, ezt

dúdolgatom már napok óta. De mit mondok, már teljesen beleôrülök ebbe

a ti idôtökbe, szóval régóta. Ekkor elkezdett énekelve szavalni, s valami

furcsa bakugrásokkal táncolni: Hébe-hóba eljárok az Öreghez

Dehogy fogok vele szakítani! Az Istentôl igazán kedves

Hogy az ördöggel ilyen emberi. (20)

Megáll az eszem, egy rímfaragó ördög. Egy költô veszett el benne, bár

ne érjen bennünket ennél nagyobb veszteség. De legyünk résen, mert a

végén ez az alak kitáncol az eredeti kérdésbôl, hogy miért fordították

meg az idôt a Genezis szövegében, ebben a furcsa könyvben.

– Azért – vágott a gondolatomba a közben leloncsolódott „nagy táncos”–,

mert ha ezt megérted, halhatatlan lehetsz.

– Na, látom, itt a nagy áfium. Ezzel akarsz te engem kifizetni, amiért

pokolra szálltam, és minden éjszaka bûzös hullákat boncolok a kedve-

Leonardo a naplónak

Ha fémbôl csinálnánk síneket, milyen gyorsan lehetne azon haladni.

dért, hogy te közelebb kerülj a testhez. Ezzel a trükkel egy buta némbert esetleg ki tudnál fizetni, de engem nem. Tényleg, szerintem többet megtudná az emberi húsról, ha elhálnál egy asszony személlyel. Vagy te is egy öreg ördög vagy már, akinek már fárasztó, kínos és büdös a szexualitás?

– Vigyázz, nagyon elpimaszodtál! Mi lenne, ha én kezdenék el beszélni

a te szexualitásod csapdáiról. Rólad, aki megjátssza az égi lény éteri

szerelmét, holott egyszerûen csak impotens vagy. Az a nô is, aki életedben egyszer el tudott csábítani, a szellemed szerelmes zugait csábította el, nem a testedét. Testedet csak hálából adtad oda, és egyszeri kíváncsiságból.

Pedig hálából nem lehet igazán szeretkezni. Abban a szerelmes

ölelésben nem robban föl egyszerre a hús és a lélek csodája. Abban nem lesz tiéd minden nô Pesten és Budán és a mindenség mindkét oldalán, ahogy Marzio barátodnak ökörködted.

– Na nézd csak, az ördög a szerelem professzora szerepében tündököl;

vakulj, igaz szerelem.

– Jó, ezen a területen hagyjuk békén egymást. Be kell vallanom neked,

hogy a szerelem az, amihez az ördög sem ért. Ezt az egyet jól kitalálta

az Öreg. Visszatérve a lényegre: hidd el, az komoly dolog, ha én valakinek halhatatlanságot ígérek.

– Higgyek! És pont te mondasz ilyet. Gondolj bele, ha egyszer az életben elkezdek valamiben hinni, a végén még az Istenben is hinni fogok.

Nekünk alkotóknak vigyáznunk kell a szexuális energiánkra. Az ejakuláció során az energia ellenkezô irányba áramlik.

– Megérdemlem – szólt a Lény –, ezt tôlem tanultátok: állandóan kiforgatni a szavakat, hátha közben sikerül kifordítani az Igét is, ami kezdetben volt.

– Ne bujkálj te se a szavakban, Lucifer! Az idô és az ige kifordítása

ugyanaz. Hát nem az idôvel teremtette az Isten a világot? Én ezt már

sokszor próbáltam elképzelni.

– Nem is vagy te beképzelt. Szóval próbáltad elképzelni a Teremtést,

és nem vakult bele az agyad? – mondta, és kacagott Lucifer, mint egy bajazzo.Na, mesélj.

– Figyelj ide, lassan mondom és lerajzolom, hogy te is megértsd. Tehát:

kezdetben a semmiben, a Teremtô által kijelölt pontból elkezdett

létrejönni a világ. Körülbelül úgy, ahogy egy luftballon fölfúvódik. Ennek

a luftballonnak a sugara az idô. Látom, nem érted, ezért iderajzolom.

Tehát: a luftballon sugara az idô. A lufi héja csak az általunk tapasztalt

világmindenség. A lufin túl folytatódó sugár a jövô.

– Ez nagyszerû elképzelés – szólt közbe gúnyosan a Lény. – Eszerint

ti sem a múltban, sem a jövôben nem léteztek, hanem csak az értelmezhetetlen

jelenben. Nem gyanús nektek, hogy talán nem is léteztek, csak

Isten álma vagytok?

– A hús nem lehet álom. Láthatod e rajzokon, hogy virágzik még a

halott test is. Minden álmon átsüt ez az anyag, a belsô szervek vérvalósága…

Látod, éppen ezért ne képzelôdj itt nekem. Ha akarod, én meg iderajzolok

egy másik kört. Fúrunk bele négy lyukat, mint a kabátgombba. Ez

a négy mond neked valamit, például Mátyás király Aula Marmorea épületénél,ugye, négy elem stb. Na nem errôl van szó. Ez egy egyszerû népi gyermekjáték. A rajzolt formában cérnával kell átvezetni a gombon, és kész a brúgattyú. A két végén a két ujjatokra fûzve jól meg kell pörgetni,és el kell kezdeni húzogatni, a szerkezet meg elkezd szépen brúgni.

Bizony, barátocskám, így mûködik a ti világotok. Nem más ez, mint egy

óriási brúgattyú. Hangja a szférák zenéje. Sôt, többet mondok, ti, emberek is brúgattyúk vagytok, Isten brúgattyúi. Egy kicsit meghúzza az öreg a két fületeket, és zenél a lelketek. De térjünk vissza a lényegre. Nem mulatás az nekem, hogy te így múlatod az idôt, barátocskám.

Nem nagyon tetszenek a rajzaid sem, amiket ide cipelsz álom-szeánszainkra.

Egyre emberibbek. Nem a halált, nem az elmúlást, a szétfoszlást,

az elenyészést idézik, hanem már szinte azt a képtelenséget, hogy

mégis feltámad a hús is. Látom a trükköd is, ahelyett, hogy száraz mérnöki anatómiai rajzot készítenél, helyette artisztikus finomsággal közeledsz, a lelked rajzol, nem az agyad.

– Nocsak, már az ördög is mûértô – vetettem közbe cinikusan. – Neked

biztosan az tetszene, ha négyzethálóba szerkesztve, aprókockás pa-

Megtaláltam. Az Aulea Marmoreát rajzolom a Mátyásnak készülô

Madonna-kép mögé és az idô zenéjére fognak táncolni körülötte a virágok.

píron, a pici négyzetek oldalait mereven követve rajzolnám a testet, mint

egy gép.

– Tévedsz, mint minden ember, aki csak fehéren és feketén hajlandó

látni a dolgokat. Engem csak az idegesít, hogy olyan légiesen rajzolsz,

mint ahogy együgyû kabócaangyalok cirpelnek az Úr színe elôtt.

– De hát nekem ez a célom, a SZÉPSÉG, mert csak az menti meg a

Földet.

– Ki a fene akarja ezt a ti bûzös Földeteket megmenteni – ordította

Mefi –, hiszen ez minden világok legrosszabbika.

– Ez lehet – válaszoltam –, de akkor miért jött közénk Ô.

– Látod, hiába jött, itt van kiterítve. Bevégeztetett.

– Hát azért még nem teljesen, különben nem tüsténkednél itt, nem

kavarnál, tekeregnél itt, mint egy falni készülô óriáskígyó.

– Most azt hiszed, nagyon szellemes vagy, de megjósolhatom neked,

ha nem teljesíted kialkudott feladatodat, nem én leszek, aki a saját farkába harap.

– Én nem alkudtam, te ígérgettél valami fene nagy tudást nekem, de

lassan nem bölcsebb, hanem balgább leszek itt melletted. Ideadtad azt a két képet és azt a könyvet is, de nem tudom, mit akarsz vele. Ahogy beleolvastam, az derült ki számomra, hogy tele van zavaros, okkult hadovával. Már a címlapján meghamisítja a Teremtés-történetet.

Ha alaposan meg akarod ismerni a darabjaira szedett emberi test

részeit, akkor vagy ôt kell forgatnod, vagy a szemeidet…

– Miért hamisít, te nagyon lineáris gondolkodású tökfej? Ha ez a felfúvódott világotok, amit az elôbb lerajzoltál, elkezd összehúzódni, zsugorodni,akkor a te képleted szerint megfordul az idô is, és visszajuttok oda, ahonnan jöttetek. Akkor a múltatok lesz a jövôtök. Egysíkúkám, gondolkozz már globálisan.

– Jól van, megfogtál a saját viccemmel. Így harap a saját farkába egy

amatôr világmagyarázat. De mit jelent ez a két kép? Kik ezek? Miért fontosak?

– Nem fontosak, csak hungarus barátaid értenék talán, vagy ôk sem,

mert mára kiszikkadt az agyuk, zártak a szellem minden izgalmas,

többértelmû, életnedvekkel teli formájára. De valójában ez sem fontos

most. Mit nem értettél a könyvben?

– Az egészet. Például mit jelent az, hogy a Misztériumok Házának a

bejárata fölött a betûk felülrôl lefelé, vagy megfordítva, vagy éppen az

egész szöveg visszafelé olvasandó. (21)

– Tetszel nekem – szólt közbe Mefisztofelesalai –, lényeglátó vagy.

A fordított szimbólum mindig rosszul alkalmazott hatalmat jelöl, a

méltóság zsarnoksággá és a hatalmasság önkényuralommá válását.

Saint-Germain mûvének bevezetésében tanítványát óva inti két ellenféltôl,melyek felett a neofitának gyôzedelmeskednie kell. Az egyiket az erôvel való visszaélésnek jelöli, a másikat pedig indiszkréciónak nevezi.

Hogyan is írják a Rózsa-regényben:

Nagyuraim, aki áruló akar lenni

Válassza mesteréül a Hamis Látszatot.A fekete oroszlán a zsarnokságot ábrázolja, a vörös oroszlán pedig a vágyat.

Aki meg akarja szerezni a bölcsességet, annak gyôzedelmeskednie kell e két állat felett, hogy megragadhassa a rajtuk túl lévô koronát. (22)

– Most már kezdem érteni – szóltam közbe. – Ahol megfordítják a

szimbólumokat, visszafelé írják a betûket, ott te manipulálsz a háttérben.

Ott te hatolsz be, és általában a legszentebb dolgokba. Kisajátítod,

saját célodra használod mártírjaikat is, ha kell… Így tiéd az egyik oldal,

és tiéd a másik is. Majd egymásnak uszítod ôket, és jól szórakozol. Nem

kicsinyes ez, Mefi?

– Mirôl beszélsz? Nem te kevered össze a Misztériumok Házát a politikai

misztériumok házával? Ez a ti másik szerencsétlen játékotok. Ti keveritek állandóan a struktúra bûnét a bûn struktúrájával. Én a bûnt, magát sem ismerem, mert az csak emberi, oly mélységesen emberi. De félre a nyavalygással, ma megajándékozlak valami csodával, tessék, fogd.

– Minek nekem ez a tôr? Gyilkosságot nem vállalok.

– Igen, ez egy spanyol tôr. Longinus lándzsájából kovácsolták. A rajta

végigcsorgó vér avatta szentté ezt az egyszerû vasdarabot. Minden világhódító nagy király és diktátor ezt az ócskavasat keresi. Megsúgom neked, joggal. Ugyanis ez a tôr kinézetû tárgy a legnagyobb földi titok kulcsa.

– A te titkaidé, vagy az Istené?

– Mi a különbség?

– Gondolom, más a rózsa titka, és más a tövisé.

– Ember vagy, a mindenség legbeképzeltebb alakja, döntsd el, mire

van szükséged.

– Most inkább arról beszéljünk, neked mire van szükséged. Nemde

arra, hogy tárjam fel a hús titkát. Vagy közben már változott a koncepció?

– Nem változott. Ezért illeszd ezt a tôrt így a Saint-Germain-kézirat

széléhez. Húzd lefelé a sorokon. A tôr áttört jelében megtalálod

a legfontosabb tételeket, és megérted, mit jelent. Jó szórakozást! –

mondta kacagva, és eltûnt, s vele az álom is.

                                     Harmincadik álom

Vegyük hát elô ezt a kulcsot, ezt a furcsa tôrt. Itt a szöveg. Nézzük,

mi van itt: a bölcs ember testének rejtve kell lennie. Lám, micsoda felelôtlenség,mert itt a Sír és itt a Test. Végletesen kiszolgáltatva minden lehetséges manipulációnak. Ezt nem lehet másképpen magyarázni, mint hogy mégis igaz, a Teremtô a kereszthalállal csapdát állított a Gonosznak.

Misztikusan nagy a csali, de misztikusan nagy az elejtendô vad is.

Itt megkísértik a tét nagyságával a Nagy Kísértôt, és lám, itt zümmög,

kerülgeti, mint légy az enyves papírt. Itt a nagy beköpés ideje, már gyûjti a nyálat. Lehet, hogy én is a nyál része vagyok…?

Itt most döntened kell, Leókám, gondoltam magamban. Nincs ennél

kényelmetlenebb helyzet egy magamfajta értelmiséginek, aki mindig

hajlamos az egyrészt–másrészt világ laza, kellemes árulásaival kibújni

minden morális döntés súlya alól. Rossz belegondolni: választanom kell.

Nekem, aki nem hiszek az ördögnek sem. Persze azt már az ilyen hitetlenség is kielégíti. Mindenesetre gyanús alak ez a Mefi, és egyáltalán nem ügyetlen. Minden praktikára kész, hogy elámítsa, elkábítsa, elvarázsolja az emberi szellemet.

Itt van ez a tôr is. Azt mondja, Longinus lándzsájából készült. Hányan

keresték már ezt, feltéve, hogy ez – az. Annyit ránézésre megállapítha-

tok, hogy a pengéje nagyon régi. A markolata egyszerû, szinte primitív.

Két csonka kúp alakú réz között egy rovátkolt elefántcsont díszítés van.

Viszont ez a középsô elefántcsont hordócska forog, rajta 8×3=24 rovátka.

A rézkúpokon pedig a szakrális ötösség formában elosztva 12–12 beütés.

Egy öreg kabalista mit ki nem tudna hozni ezekbôl a számösszefüggésekbôl!

Megvallom, én semmit. Mindenesetre a pengén kivágott jel már

így is jól mûködik. Kiemelte nekem, hogy a bölcs ember testének rejtve

kell lennie. Persze ez így nem sokat jelent. Életében vagy halálában kell

rejtve lennie, vagy életre-halálra…? De mit lehet valójában elrejteni az

élet elôl. Talán csak az öreg ember szégyellt, szemérmes testét. Az ifjúságtestét miért kellene? A fiatal test a szépség kinyilatkoztatása. Hivalkodó virágszép húsüzenet. Isten képzelte ilyennek, mikor mondá: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Sikerült a hasonmás,

Uram? Vagy csak úgy, ahogy Szent Ágoston értelmezi, amikor

azt mondja: a dolog nem ugyanaz, mint Isten akarta, de mivel Isten

akarta, ezért ugyanaz. Állítom, hogy egyszer megôrjítenek ezek a nagyeszû méla egyházatyák. Ezek vagy tudtak valamit, vagy ugyanolyan kéjesen bujkálnak a nyelv erdejében, mint okkult adeptusok, beképzelten magukon hordva a mindentudás fölényes maszkjait. Mint itt ez a Saint-Germain. Egy lépést sem jutok elôre. Miért kell elrejtve lennie a bölcsember testének? Nyilván a halott testrôl van szó. Ismerem én is a szokást,hogy a nagy beavatottak testét haláluk után elrejtik. Talán csak

azért, hogy fokozzák a rejtelmességet az okkult ügyek körül. Így lehet fokozni az együgyûek áhítatát magunk iránt. Magunk iránt, akik semmi-

Ki a fene ez a Saint-Germain. Úgy liftezik az idôben, mintha mi avattuk

volna be, vagy még inkább Hermész, a háromszor nagy. vel sem tudunk többet a világ, a létezés szent titkairól, mint egy egyszerû ember, csak ismerjük ennek a földi szerepjátéknak a nagy hókuszpókuszait,

és boszorkányos dramaturgiai érzékkel vezetjük elô az éppen

megfelelônek tartott pillanatban az éppen leghatásosabb gondolatot vagy pózt. Talán a beavatott nagy színjátszók közösségét legitimáló trükk a nagy halott testének elrejtése is.

Látom, mostanában a Megváltás-történetet is kikezdi ez a beavatósdi

dramaturgia. A mi perjelségünk iratai között is van olyan, amelyik azt állítja,hogy Krisztus helyett más halt meg a kereszten, ô maga pedig Mária-Magdolnával elment Dél-Franciaországba, és tôle származnak a

Szent Grál – ami Sang Royal – európai királyi családok. A másik történet,

hogy a tanítványok kilopták a Sírból a Testet, hogy a feltámadás látszatát keltsék. Erre lettek volna képesek a hétszer, de legalább háromszorgyávák, a megrettent, tudatlan halászok? Ôk biztosan nem. Talán Arimateai József, a csendesen háttérben mozgó, mindenütt jelenlévô nagy rejtély-ember. De miért lett volna a trükk? Megakadályozni a Megváltást?

Ha igazi megváltás, nem kell hozzá trükk, és nem lehet trükkökkel

megakadályozni.

De akkor miért kell elrejteni a bölcs ember testét? A nem bölcsek meg

nem számítanak. Mi ez az okkult arisztokratizmus? Hol a fenében van ez

a Mefi? Egyszer lenne szükségem rá, akkor is csavarog.

– Hívtál, kisgazdám – jelent meg arcán, jobban mondva a maszkján

gúnyos mosollyal a Lény.

Sophia, Shekinah, Sakina, Szûz Mária: a lélek kelyhe, a tisztelet

kelyhe, a hit nemes kelyhe.

– Kisgazda a … na, majd’ megmondtam, kicsodád! Tényleg, az ördögnek

van rokona?

– Persze hogy van, szerintem te vagy az – szólt csendesen. – Látod, a

rettenetesen nagy eszeddel semmire sem mész nélkülem. Miért nem

használod a csodatôrt, amit adtam.

– Használom, de csak rébuszokat ír ki.

– Mert csak elsô szinten használod.

– És mi a második szint?

– Ha azt megmondom, azért már elviszem a lelkedet.

– Ha nincs, viheted, ha van, nem tudod elvinni...

– Na, így csak a nagyeszû lány tudta átverni a te együgyû Mátyás királyodat.

Persze hoztam is, meg nem is. Én, ha elviszlek, úgy elviszlek,

hogy vissza nem hoz senki. Erre egyezségem van az Öreggel. Kivéve egy esetet, de azt csak Ô tudja meg Én.

– Könnyû nektek, csupa nagybetûsöknek, egymással alkut kötni a

szerencsétlen ember lelkére. Neked például van lelked? Mert ha nincs,

akkor nincs sok vesztenivalód.

– Már megint ez az elviselhetetlen szócséplés. Amit mondtam, megmondtam.

Tehát, ha úgy gondolod, akkor helyezd a kérdéses részre, fordítsd

el az elefántcsontot a tôr markolatán, és kezdd el szorzótáblaként

mûködtetni. Az így kijött számokat pedig azonosítsd a héber ábécé megfelelô betûjeként.

– Na jó, ez túl bonyolult, elfáradtam, inkább lefekszem aludni, vagy

hogy pontosabb legyek, felkelek.

Harmincegyedik álom

Nézzük, mit tud az ördög számítógépe. Lehet, hogy ez az igazi Salamon

claviculaes (23), ezzel behatolhatunk a Zohar rejtett tudatába. Helyezzük a tôrt a szövegre, és olvassuk, mit talál:

                     EGY ANYA MEG FOGJA SZÜLNI HASONMÁSÁT.

                Na, ez megint egy nagy képtelenség, de nézzük,

mit mond a tôr: 2002-ben klónoznak egy nôt. A klónozás eszerint a hasonmásszülés, és ezt 2002-ben meg tudják csinálni. De mi a fenének? Akkorra talán kipusztulnak a férfiak, vagy csak ilyen magtalanok maradnak, mint én?

Egy anya meg fogja szülni hasonmását. Szerintem ez csak egy kabalisztikus metafora, amelyben csak az emberi tudatban mûködô hímnemû és nônemû princípiumot egyesítik.

Semmi más, mint egy szellemi koncentrációs játék a tudat kitágítására.

– Állj meg, vándor – szólalt meg hirtelen az elôbukkanó Lény. – Te a

végén összekever

Oldal: LEONARDÓ EVANGÉLIUMA II.
GYÓGYULÁS SZELÍD GYÓGYMÓDOKKAL,LELKI TANÍTÁSOKKAL - © 2008 - 2024 - szelidgyogymodok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat